Immagini della pagina
PDF
ePub

αλέθαι ως ο τῇ Ιταλία μία

λοντας, καὶτι πούτων δὲ τ μα, και τινας τρ πιδώσειςεται και τα λογια σομενίω, κ

• χηροτον Ρω

Ξεπ οίκοι 37 Περσῶ

[ocr errors][merged small][merged small][ocr errors][merged small][merged small][merged small]
[merged small][ocr errors]

.

2

[ocr errors]

Β

vera Dei cognitione aberrabant in primo auto-
ritatis gradu collocaret. Deinde quædam fecreto
cum facerdote, quæ ad negotium, quod inter eos
tractabatur, pertinebant, collocutus conceffit
ut rurfus in oppidum rediret. Poftremo ut in

oppidum facerdos rediit, nihil quicquam, quod
ad fententiam barbari accederet, & illi gra-
tum effet, retulit. Itaque barbarus Perfarum
res falvas facere contraria ratione ftatuit

Comprehenditur igitur facerdos & hi, qui cum
eo erant, juffu ducis. Romani vero obfidionem
continuarunt. Italia tota fere a Longobardis ett
everfa & diruta. Itaque nonnulli ex Senatu fe-
nioris Romæ cum quibufdam facerdotibus,
quos, qui fummæ facrorum præerat, delegave-
rat, ad Imperatorem legati venerunt orantes
ut his partibus fubveniret. Sed Perficum bel-
lum hoc tempore in Armenia, & in Oriente

[ocr errors][merged small]

erat, quod non modo non intermittebat, imo magis ac magis in ardentiorem contentionem ingravefcebat. Eo factum eft, ut Imperator nullas idoneas copias, quæ illarum partium rebus fublevandis fufficerent, mitteret. Verumtamen dele&tu, ut res tulit habito exercitum quem potuit mifit, atque etiam omine ftudium & diligentiam adhibuit, quo Longobardorum Duces donis demereretur, quos magna illis præmia retributurus ad fuas partes traduceret. Itaque plerique ex Longobardorum potentibus ab Imperatore fe remuneraturos iri fperantes ad Ro

τις ἱερεργῷ, ὅσα ἐχρῶ, συνεχώρησε το αυθις εἴσω A
γενέθαι τα φρεείς. ὡς δὲ ἐπανῆκε τὸ τελευταῖον ὁ
ἱεροὺς ὁ βάρβαρος, καὶ ἐδὲν ὁ, τιῶ ἐς τὸ ἰπὸ τῆς
γνώμης ἐφθέγξατο· ἐς τουναντίον μὲν ουν τὰ Περ-
σῶν ἐπεφώρατο ἀσπαζόμμος· ξυλλαμβάνεται μέν ὅ
γε, καὶ οἱ ξω αυτῷ, αὖθις ἐγκελάυσαμένε τα τρα-
τηγε· εἴχοντο της πολιορκίας οἱ Ρωμαῖοι. Οτι Ιπα-
λία ἐπὶ τῷ Λογγιβάρδων χεδὸν ἅπασα ἐπεπόρ-
θητο. διὸ δὴ καὶ ἐκ τῆς συγκλήτε βολῆς τῆς πρε
σβυτέρας Ρώμης, ἅμα ἱεροῦσιν ἐκ τῶ προεςῶτος τῆς
ἐν Ρώμῃ ἢ ἱερῶν πεμφθέντων τινῶν,
παρεγένοντο
πρεσβευόμβροι ὡς τὸν αυτοκράτορα, τοῖς ἐκεῖσε μέρε
σιν ἐπαρκέσαι. ἀλλ ̓ ὁ Περσικὸς πόλεμος ἐν Αρμε
νίᾳ τε καὶ ταὐτὸν, καὶ ἐς τὰ περὶ τὰ ἑώαν ξωε-
σηκώς τε,
καὶ ἐκ υπολήγων μᾶλλον μὲν διω ἐπὶ
τὰ μείζονα δυχερῆ ἐκτεινόμβρος, ἐδεμίαν ἀξιόλογον
ἐδεμίαν αξιόλογον
συνεχώρησε σρατιάν τε τὸν αυτοκράτορα
ἐδὲ μία
Υποχρῶσαν τοῖς ἐκεῖσε πράγμασι διώαμιν δεῖλαι
ὅλως δὲ καὶ ἐκ τὰ παρόντων τὲ νὶ ἐνδεχομένων ςρά-
τάμα ξωαγείρας, ἔςελλεν ὁ βασιλούς· καὶ τί ἄλ-
λέω ἐτίθετο ἐπιμέλειάν τε καὶ απεδίω, εί πως τι
νὰς τὰ ἡγουμένων το Λογγιβάρδων ἔθνες δεξιωση-
ται, δώροις ὑποπείθων, καὶ μεγίςας ἐπαγγελόμε-
νος χάριτας . ἤδη τὲ πλείςοι τῶν δυνατών μετετί-
θεντο ὡς Ρωμαίες, τα ἐκ τῶ αυτοκράτορος ὠφέλειαν
προσδεχόμενοι. Οτι ( Βαϊωνὸς ὁ τῶν Αράβων )
Χαγάνος ἐδεμιᾶς ἀφορμῆς ἢ σκήψεως λαβόμβρος, C
ἐδὲ ψευδῆ γουῦ κατὰ Ρωμαίων αἰτίων ἀξιώσας
νὰς σωθεῖναι. ἀλλὰ γὰρ καὶ καὶ τόδε ὁμοίως τὸ ἔτος
Ταργίτιον πρὸς βασιλέα ςείλας, ὡς τὰ συνταχθέν
τα κομίσαιτο τῶν χρημάτων. ( ὀγδοήκοντα δὲ χε
λιάδες ὑπῆρχον εἰς ἔτος ἕκασεν νομισμάτων ) ἐπειδὴ
τόν τε ἄλλον φόρτον, ὃν ἐκ τῶν χρημάτων ἐνεπορά-
σατο, καὶ τὸ χρυσίον ἔχων ἐπανῆκεν ὡς αυτόν. ἐκεῖ-
νος ἀναιχωτότατα καὶ βαρβαρώτατα ἄφνω παραλύ-

συμπηξά Πως;

το

τι

D

σας τὰς συνθήκας, ἃς πρὸς Τιβέριον, ὁ Καίσαρος
ἐπιβάντα τύχης, αὐθὺς ἐν ἀρχαῖς ἐποιήσατο· καὶ
πανκρατιᾷ κινήσας, ἀφικνεῖται καὶ δὴ τὸν Σάον που
ταμὸν, μεταξὺ Σιρμίς πόλεως καὶ Σιγγηδόνος . καὶ
γεφυροῦ ἐπεχείρει τὸν ῥουῦ· ἐπιβελεύων μὲν Σιρ-
μίῳ τῇ πόλει, καὶ παραςήσαθαι ταύτίω βελόμενος
δείσας δὲ, μὴ διακωλυθείη πρὸς τῶν Ρωμαίων τῶν
ἐπιφυλαττόντων ἐν Σιγγηδῶνι ἢ τὰ ἐκ πολλῇ τῇ
χρόνο πείραν τε καὶ ἐπισήμω ἐν ταῖς τὸ ποταμοῦ.
ναυσὶν ὑφειδόμιμος, βαλόμθμός τε πρὸς ἢ βολτ ἐς
τὸ φανερὸν ἐκπεσεῖν τὸ ἐγχείρημα τελεώσαθαι πλοῖα
συναγείρας κατὰ τὰ ἄνω Παννωνίαν εἰς τὸν Ιςρον
πολλὰ βαρέα, καὶ οὐ κατὰ λόγον ἳ ναυπηγικῆς τέ
χνης. ὅμως ἐκ τῶν ἐνόντων μακρὰς “ ἀμπηξάμυος
τρατιώτιδας ναῦς, καὶ πολλὲς ἐν αὐταῖς ἐπιβιβά
σας ὁπλίτας· ἐρέτας τε, οὐ καὶ κόσμον, ἀλλὰ βαρ-
βαρικῶς τε καὶ ἀνωμάλως * κώπαις τύπτοντας τὸ
ὕδωρ· κινήσας ἀθρόον ταῖς τε ἐπακτρίσι τὸν ποτα-
μὸν, καὶ αὐτὸς με πάσης τῆς Αβάρων τρατιᾶς πε-
διὰ τῆς Σιρμιανῆς πορευόμθμος νήσει, παραγίνε-
ται καὶ τὸν Σαὸν ποταμόν. χαταραχθέντων δὲ τ ἐν
ταῖς πόλεσι ταύταις Ρωμαίων, κατὸ ἐγχείρημα συν
νοησάντων τῇ τε ἐν

manos defecerunt. Bajanus Abarorum Chaga-
nus, eodem anno, Targitium ad Imperatorem,
qui præftari folita ftipendia exigeret, mifit .
(Erant autem octuaginta millia nummorum
de cum his, qui pecunias deferrent, conveniffet,
quæ quotannis pendebantur, ) & ubi de merce-

auro ablato redirer . At Barbarus, & fi nulla
illi præbita effet occafio aut caufa, ne falfam
quidem accufationem in Romanos comminifci di-
gnatus, impudentiffime, qui barbaris mos est
fœdera, quæ cum Tiberio initio ejus imperií
fecerat, rupit, & cum omni exercitu movens, Edit. Parif.
inter Sirmium oppidum, ( hoc ex infidiis ca- pag. 127.
pere cogitabat) & Singidonem caftra ponit, &
Aluvium ponte jungere fufcipit. Cum autem time-
ret, a Romanis impediretur, qui ut urbem

odirent, in prafidiis erant, & illi in fufpi

cionem veniebant, propterea quod multum u-
fum & fcientiam navium fluminis habebant
aliquandiu fallere noluit: fed poftremo eo deci-
dit, ut rem aperte exequeretur, & multa ve-
&toria graviaque navigia in Iftro, per fuperio-
rem Pannoniam coegit, ex quibus quæcum-
que nancifci potuit, non quidem ad artis navium
ædificandarum rationem, tamen naves ea ma-
gnitudine, ut ad bellum aptæ effent, extruxit,
& eas hominibus armatis, & remigibus inftru-
xit. Hi barbarum in morem inconditis ilibus
aquam verberantes, crebros fulcos in flumine
excitabant: ita cum omnibus Abarorum pede-
ftribus copiis per Sirmianam infulam curfum
tenuit, & ad Saum pervenit . Hoc confpe&to
apparatu Romani , qui in urbibus in ea parte
fitis habitabant, cum fuis rebus a proditione ti-
merent, vehementer funt perturbati. Erat Se-
thus Singidone præfectus. Is ad Chaganum mi-
fit, qui ex ipfo quæreret, quoniam pax & ami-
citia illi cum Romanis effet, quid fibi vellet,
quod ad Saum veniffet, quem fi ponte jungere
inconfulto Imperatore tentaret, non negligeret.
Ille non ut quicquam mali Romanis machina-
retur, pontem fruere ait, fed ut contra Sclavi-
nos expeditionem fufciperet. Se tranfmiffo Sao
Romam iturum, inde fibi in animo effe, multis ad
trajectionem ab Imperatore Romanorum impe-
tratis navibus rurfus Iftrum trajicere. Ille quidem
Σιγγιδόνι ςρατηγό, Σάθε τόνομα, τείλαντος πρὸς τὸν Χαγάνον, καὶ ἐπερωτῶν·
ὅ, τι δὲν καὶ βαλόμιμος, εἰρἰώης βεβαίας τὲ καὶ φιλίας σωνεςώσης αυτῷ τε νὶ Ρωμαίοις, πρὸς τὸν
Σάον ἀφίκετο ποταμόν, ἅμα ἢ λέγοντος, ὡς & περιέψεται γεφυρουῦ ἐπιχειροῦτος αυτᾶ τὸν ποταμὸν, ἐκ
ἐπιτρέποντος ὅλως τᾶ αυτοκράτορος· ἐ και Ρωμαίων τὶ μηχανώμβυος ἔφη βέλεθαι πηγνῦναι τω γέφυραν,
ἄλλως δὲ κατὰ Σκλαβίωῶν χωρεῖν. καὶ ἐξαπερανάμμος τὸν Σάον, ἐπιβαίνων τὲ ἐς τω Ρώμω, αὖθις τὸν
Ιερον διαβήσεται κατ' αυτῶν πλοίων αυτῷ πολλῶν παρὰ τῶν Ρωμαίων αυτοκράτορος ἐς τω διάβασιν πα

al. Σιγγη

δη

τος,

ད་

[ocr errors]

E

Edit. Parif. Bag.128.

pag. 1291

antea in gratiam Romanorum Imperatoris hæc Α ρασκευαζομένων τότο γαρ δὴ καὶ πρότερον πρὸς χάριν το Ρωfecerat, & multa Romanorum millia qui

fervitutem apud Sclavinos ferviebant libet:

[ocr errors]

tate donata Romanis reftituerat. Nunc ve-
ro dicebat, fe a Sclavinis injuria affectum
quia nollent tributum quotannis conventum &
per eas partes indictum fibi folvi, tum et-
iam quia Abarorum legatos a fe miffos fuftu-
liffent,
& cam effe caufam, cur ad Saum
confediffet. Itaque Sethum excipere juffit le-
gatos, quos ad Imperatorem mittebat, qui
ut fibi in Sclavinos trajecturo na-
peterent,
ves per Iftrum præpararet Adjecit fe per
ea, quæ & apud Romanos, & Abaros fan-
&tiffimia habentur , paratum jurare, nullum

[ocr errors]

damnum cogitare aut Romanis, aut oppido

Sirmio inferre. Sed tantum, quo fibi aditum
ad Sclavinos patefaciat, pontem facere infti-
tuife, His quidem Sethus & Romani, qui Sin- Β

gidone erant, minime fidebant. Sed fe idoneo
exercitu inftructos, aut a militibus (paucos
enim habebant) aut a navibus velocibus mi-
nime fatis paratos effe cogitabant. Hic enim
motus de improvifo & præter fpem acciderat .
Itaque Chaganus cœpit deteftari, & teftificari, fe
velle conventis inter fe & Romanos pacis con-
ditionibus ftare, & quoniam in communes fuos
& Romanorum hoftes pergat, minime fe opus
pontis contruendi intermifurum : Quod fi quis
Romanorum audeat vel unun telum conjice-
re in eos, qui ut ponti ædificando manum ad-
movent, fatis perfpiciunt, ut cum ab eis fa-
derum violandorum initium ceperit, fi quid in-
de Romanorum refpublica detrimenti in bel-
lo,quod Abarorum gens geret, capiat, fore ut
in nullo Abari fint reprehendendi . Hoc veriti C
Romani, qui Singidane erant, Chaganum ad
jusjurandum provocarunt. Itaque confeftim A-
barico ritu jusjurandum ad hunc modum præfti-
tit. Enfe educto, & in altum fublato, fibi &
Abarorum genti dira eft imprecatus, fi quid ma-
li comminifceretur Romanis in eo, quod pon-
tem fuper Sao flumine facere fufceperat, ut ip-
ie & univerfa gens ad internecionem ufque
periret, calum ex alto fuper ipfis, & ignis
Deus, qui in celo eft, rueret, filva & mon-
tes cafu & ruina illos obtererent, Savus Alu-
vius fuperfcaturiens eos fubmergeret : Hæc
ubi barbarus emifit, nunc ego, inquit, jusju-
randuin Romanorum volo jurare. Tum quæfivit
ex ipfis quid effet, quod fandum, quod religio-
fum ducerent, per quod jurantes, fi fallerent

~

[ocr errors]

Τ

ος

ད་

ως

χαι

[ocr errors]

μαίων βασιλέως πράξαι, καὶ πολλάς αἰχμαλώτων μυριάδας ἐκ τῆς Ῥωμαίων γῆς, Σκλαυίωοῖς δεδηλωμένων, ἐλευθέρας ἆυθις Ρωμαίοις Υποδουναι. ν δὲ ὑβείθαι μὲν ἔλεγε πρὸς αυτὸν, ἐ βελομένων τὸ σωταχθὲν τlικαῦτα τέλος παρὰ σφῶν καθ ̓ ἕκασον ἔτος ἐπ ̓ αυτὸν κατατιθέναι. ~ πρέσβεις δὲ Αβάρων ταλέντας, πρὸς αὐτῶν ἀνγρῆσαι. Καταῦτά τε ἥκειν ἐς τὸν Σάον, κἐπὶ τέτῳ πρέσβεις ἐκέλευε δέξαθαι παρ' αυτό τ δῆδον ςαλησομένες δι αυτοῦ ὡς τὸν αυτο τ κράτορα, καὶ αἰτήσοντας παρασκευάσαι καὶ τὸν Ιςρον αυ-al. v τῷ τὰ πλοῖα, διαπεραιοθαι μέλλοντι κατὰ Σκλαβίνῶν. ομνύειν τι, ἔλεγεν, ἔχειν ἑτοίμως τὰς νομιζομένες μεγίςως παρά το Αβάροις καὶ Ρωμαίοις ὅρκος, ὡς ἐδεμίαν τινὰ κατὰ Ρωμαίων ἢ γατὰ ἡ Σιρμία πόλεως μηχανώ μενος βλάβω, ἀλλ ̓ ἐπὶ τῇ τὸ ἔθνος 7 " Σκλαβίωῶν ἐ-al. Σε αυ φόδῳ ἢ γέφυραν βέλοιτο πήξαθαι. ταῦτα ἐ πιςὰ μὲν ἔτε Σήθῳ αυτῷ, ἔτε τοῖς ἐν Σιγγιδῶνι ἐδόκε Ρωμαίοις . ὅμως δὲ ἔτι παρασκά! ἱκανω ἔχειν οι όμβροι, σρατιωτῶν τὸ ὀλίγων αὐτοῖς παρόντων, κὶ δρομάδων νεῶν πολλῶν ἐπαρεσῶν· οἷα τῆς κινήσεως ταύτης ἐξαίφνης τῷ κ ἀπροσδοκή τως, γενομένης· ἅμα τε 7 Χαγάνε απειλεῖν αρξαμένε, κ διαμαρτύρασθαι, ὡς αὐτὸς μὲν δε πρὸς Ρωμαίος σωτεθεί σωθήκαις . μένων αυτῷ περὶ τῆς εἰρης ἐμμένοι κατὰ δὲ τῶν ἑαυτῶ τὲ καὶ Ρωμαίων πολεμίων Σκλανίωῶν ρῶν, ἐκ ἀφέξεται τὸ ἔργο τῆς γεφυρώσεως. εἰ δέ τις θαρρή σοι Ρωμαίων ἓν γουῦ ἀφεῖναι βέλος κατὰ τῶν ἐπιχειρο των πηγνύαι τίω γέφυραν,γινώσκειν αυτὲς ὡς αὐτοὶ τῆς αἰτίας τῆς τῶν σπουδῶν ἤρξαντο καταλύσεως καὶ τὸ ἐντεῦθεν, ἅτε ἐκπολεμώσαντας αυτὲς τὸ Αβάρων ἔθνος μὴ μέμφεθαι, ὅτι ἂν παρ αυτῶν ἡ Ρωμαίων ηγεμονία πάθη. ταῦτα δείσαν τες οἱ ἐν Σιγγιδῶνι, τὲς ὅρκες γουν αυτὸν ὀμνιώαι προεκα λουῦτο. Ο ὃς παραυτίκα τές τε Αβαρικὸς ὤμνυεν ὅρκες, ξίφος ασασάμλυος, καὶ ἐπαρασάμβυος ἑαυτῷ τε καὶ των Αβάρων ἔθνειπωιτὶ, ὡς, εἰ κατὰ Ρωμαίων τὶ μηχανώμιμος γεφυ-" α. τα ρου βυλεύοιτο τὸν Σάον, ξίφες μὲν αυτός τε καὶ τὸ Αβάρων τοίως ἀπων ἀναλωθείη φῦλον· τὸν δὲ οὐρανῶν ἄνωθεν αυτοῖς, ἢ τὸν ἐπὶ τὰ ἐρανὸ Θεὸν πῦρ ἐπαφήσειν. καὶ τὰ πέριξ ὄρη, κ τὰς ὅλας αυτῆς ἐπιπεσεῖπαι· νὶτὸν Σάον ποταμὸν ὑπερ-" αύτοι; βλύσαντα, συγκαλύψειν αυτές . πιαῦτα βαρβαρικῶς όπο μοσάμθμος ὁ Χαγάνος,νωῦ ἔφη καὶ τὸς Ρωμαίος ὅρκος ὀμναύαι βέλομαι. καὶ ἅμα τει παρ αυτῶν, τί δὴ πιςόν τε νὶ σεβά σμιον ἔχειν νομίζοιεν καθ' αυτὸς, ἐμναύτας τῳ τῇ Θεοῦ μῶιν, “τ ἐπιορκοῖεν, ἐκ ἐκφεύξεθαι. παραχρῆμα δω" από ὁ τῆς Σιγγηδόνος πόλεως τὰ ἀρχιερωσιών διέπων, τὰς θεσπεσίας βίβλες αυτῷ διὰ τῆς ἐν μέσῳ τὰς ἀγγελίας ἔχε κομιζόντων, “κὃς δολερώτατά πως ἐπικρυψάμενος τὸν νοῦ, ανίσαταί τε ἐκ τῆς καθέδρας, καὶ σω φόβῳ δῆθεν πολλῷ ν σεβάσματι ταῦτα προσποιησάμβυος δέχεθαι. και προσκυνή σας προθυμώτατα, όμνυμι καὶ τὸ λαλήσαντος τὸ ἐν ταῖς ἁγίαις διφθέραις ῥήματα Θεό, μηδὲν εἰρημένων παρ αυτό διαψεύσεθαι δέχεται τοιγαροῦ ὁ Σῆθος τὸς παρ' αυτό πρέ σβεις, καὶ ἀποτέλλει εἰς τα βασιλίδα Τιβερίῳ τῳ αυτοκρά του ἕως δε οἵ τε αρέσβεις τω βασιλούεσαν πόλιν όδόν δεν του δώνα, καὶ ὁ αυτοκράτωρ ἔμελλε ταῦτα ἀκέσεθαι ὁ Χαγάνος ἐν μέσῳ δαμελλήσας ἐδὲν, πάσῃ ασεδῇ κ πολυχειρία,συμπάσης αυτῷ τῆς Αβάρων ( ὡς εἰπεῖν, σρατιᾶς συμπονέσης, di Abarorum legati in Regiam urbema ἐγεφύρε τὸν ποταμόν θείναι βελόμβυος, πρὶν ἢ ὁ ἀυτοκράτωρ Imperatorem, petierunt ut naves præparaαυτό συνοήσας τὸ βέλομα διακωλύειν αυτὸν ἐκ τῆς ἐνόντων ret Chagano & Abarorum exercitui qui- ἐπιχειρήσαι. Οτι αφικομένων της πρέσβεων τὸ Αβάρων εἰς bus Iftro trajecto in Sclavinos moverent τω βασιλίδα, καὶ αἰτοιύτων τὸν αυτοκράτορα παρασκευά Etenim Chaganum fidentem amicitia quæ illi cum Romanis erat, pontem ftruxiffe fuσκιτὰς ναῦς τῷ Χαγάνῳ, κ τη σρατιᾷ τὸ Αβάρων ἐς τὸν per Sao flumine propofitumque habere Ιερον διαβησομένη και Σκλαυκῶν θαῤῥοῦτα δὲ ἤδη τὸν Χαγάνον, ἐς τὰ φιλίαν ἢ αὐτὸ ἢ γέφυράντε ἐς τὸν Σάον ἐργάζεθαι ποταμὸν, καὶ βέλεθαι τὸς κοινὸς ἐχθρὸς αυτό

.

Dei iram minime evitaturos crederent. Qui in D
Singidone urbe fummam facrorum poteftatem
habebat, ftatim fancta Biblia , quæ in medio
continebant facrofancta Evangelia, protulit
Et ille quidem occultans ea, quæ mente volve-
bat multo cum tremore, & magna cum reve-
rentia præ fe ferens ea fufcipere, procedit e
cathedra, tum alacri & prompto animo in ge-
nua provolutus, Juro, inquit, fecundum pro-
ferentem, in verba, quæ habentur in facris

Dei chartis, me in nullo eorum quæ prolata

funt, mentiri & fallere. Itaque Sethus admi-
fit legatos ab eo miffos, & ad Imperatorem
Tiberium in Regiam urbem tranfmifit . Dum
legati iter peragunt, & ad Imperatorem adi-
tum præftolantur, Chaganus interea opus non
intermifit, fed omni cura, ftudio & diligen-
tia, toto, ut dicitur, Abarorum exercitu in
Sao
Alumine abfolvit. Etenim perficere opus fta-
tuerat, antequam ea res ad Imperatoris co-
gnitionem veniret, ne fi refciret edifica-
tionem difturbare tentaret. Itaque profe-

eam rem incumbente , pontem turpera sia

[ocr errors]

1

τορι.

[merged small][merged small][merged small][merged small][merged small][merged small][merged small][ocr errors]
[ocr errors][merged small]
[ocr errors]

communes fuos hoftes & Romanorum contere

[ocr errors]

Abradare Hæc legatis nuntiantibus
ftatim aperte Imperator cognovit conatum &
mentem Chagani. Cum enim oppido Sirmio
potiri cuperet, pontem fecerat ut oppidi
incolas omnium rerum commeatu interclu-
deret, & fame ad deditionem compelleret
Nam cum Imperator minime diffideret, Abaros
Sirmium oppugnaturos, ( pax enim illi cum eis
erat) in urbem commeatus ad obfidionem to-

Ierandam idoneos invehi non curaverat. Pra

τὲ καὶ Ρωμαίων Σκλαυἱωὲς ἐκτρίψαι) ταῦτα ἀπαγγες
λάντων. οὐθὺς μὲν τὸ ἐπιχείρημα καὶ τὰ ἔννοιαν τὸ Χα-
γάνε διέγνω σαφῶς ὁ αυτοκράτωρ, ὡς τίω πόλιν τὸ Σίρ
μιον ἐξελεῖν βουλόμβυος, ἐργάζοι τω γέφυραν· ἀποκω
λύσαι βουλόμιμος τω τῇ ἀναγκαίων εἰσκομιδί, ὅπως
λιμῷ παραςήσοιτο τίω πόλιν. οὐ τὸ ἐν ἀποχρώσας δα-
πάνας ἐς αυτίω προαποθέμβυος, τη σωεςώσῃ πρὸς Αβά
ρας εἰρώῃ θαρρῶν. “ἀπορρῶν δὲ σρατιᾶς. οὔ τι λέγω προς
* Αβάρων διώαμιν ἀντιταξομένης, ἀλλ ̓ ἐδὲ ὀλιγίσηςὅ-
λως ὑπαρχέσης αυτῷ· πάντων ἢ σρατιωτικῶν καταλόγων
ἐς ἢ πρὸς Πέρσας πόλεμον, ἐν Αρμβρίᾳ τενὶ τῇ μέση της quos confcripferat, Perfico bello in Arge
ποταμῶν, ἐνηχολημένων· ἀπεπροαποεῖτο δῆθεν, ὡς οὐ
συνοήσας τὸ βελομπέν τῷ Χαγάνῳ ἔφασκε δὴ, βούλες
θαι μὲν καὶ αὐτὸς καὶ Σκλαυἱῶν αυτοὺς χωρήσαι, πολλὰ
· τῆς Ρωμαίων ἐπικρατείας δηούτων· οὐ μεἶναι δὲ τῆς ἐπι
χειρήσεως τὸν καιρὸν Αβάροις συμφέροντα, Τούρκων ἤδη
περὶ χερσῶνα ἐςρατοπεδευμένων, καὶ ταχεῖαν αἶπησιν αυ-

των,

[ocr errors]

ου

B

terea copias non dico, quæ fatis effent ad
refiftendum Abaris; fed ne minimas quidem
omnino habebat Etenim omnes exercitus,

[ocr errors]

.

[ocr errors]

Quid

nia & Mefopotamia occupati erant. Que
tamen omnia diffimulabat, tamquam non in-
telligeret, quo Chaganus tenderet . Itaque Im-
perator refpondit fe quoque velle Sclavinos,
quoniam plerafque Romanorum regiones præ-
dati fuerant, & latrociniis vexaverant,
bello
perfequi. Sed tunc temporis non opportunum ef-
fe Abaris eam expeditionem fufcipere quia
Turci Cherfonem cum exercitu obfidebant
neque fatis fpatii ad Iftrum trajiciendum dare-
tur. Itaque commodius illis effe fuperfedere &
differre expeditionem in aliud tempus
velint Turci & qua mente trajecerint, fe bre-
vi cogniturum, de quibus omnibus Chaganum
certiorem facturum. Hæc non latebat Abaro-
rum legatum, e re nata, ab Imperatore con-
ficta, qui objecto Turcorum metù, Chaganum
abducere ab incœpto opere fperabat Legatus
vifus eft perfuaderi, & promifit effe&turum,
ut ab ea mente Chaganus defifteret. Itaque le-
gatus, qui præcipue Chaganum ad bellum Ro-
manis inferendum impulerat, ampliffimis do-
nis acceptis, quibus leniretur, e regia urbe
proficifcitur. Sed cum per Illyrium iter faceret,
& pauci Romani ad eum tutandum effent præz-
miffi a Sclavinis excurfiones in eas partes fa-
cientibus, contigit ut occideretur. Non multis
interjectis diebus ecce alter legatus venit a
Chagano in regiam urbem Solachus nomine, Edit. Parif.
qui apertiffima & nuda impudentia ita locutus
eft Ponte jun&tum fluvium Saum fupervacuum
exiftimo affirmare - Manifefta enim is, qui
probe fcienti narrat, vituperatione dignus eft.
Neque vero ulla aut machina aut arte Ro-
mani pares funt Sirmio oppido ab obfidione li-
berando, non commeatum non aliam ullam
quampiam rem, quæ obfeffis levamento fit,
fumine, quod ponte junium eft, in urbem in-

αἢ τὸν Ιςρον διαπεραιωθῶσι, δεξομένων . ἀλλὰ ἐπι-
χειν νων εἶναι καλὸν αυτὸς, καὶ ὑπερβαλέθαιτίω ἐπι-
χείρησιν αυτὸς ἢ ἐπολλἔτω άνοιαν γνώσεται Τέρκων,
ὅποι δὴ κὶ ὁ ἐφόδε τίω ἔννοιαν ἔχοιεν, ν ταύτίω δήλην ποιή-
σειν τῷ Χαγάνῳ. ταῦτα ἐκ ἔλαθεὶ Αβάρων πρεσβάτων
ἐξεπίτηδες πρὸς ἢ βασιλέως συμπεπλασμένα, καὶ ὡς τ α
πὸ Τέρκων αυτοῖς πυροβαλλόμενος φόβον, ἐφέξειν ἤλπιζε
ἐπινοίας αυτές. ἔδοξε ω πείθεθαι κὶ συνετίθετο πάντας
ἐπιχήσειν Χάγανον . Ι δὲ ἔτος, ὁ μάλιςκ ἐνάγων αυτὸν
ἀεὶ, καὶ παροτρύων ἐς “ και Ρωμαίων πόλεμον καὶ ὅτες μὲν
· δῶρα, ἐφ ̓ οἷς ὑπέχετο, πολλὰ κομισάμβυος, ἐξόρμησε τῆς
βασιλίδος. καὶ συνέβη και ἢ Ιλλυριών αυτὸν διοδεύειν,τὰ με
το προπεμπόντων ὀλίγων Ρωμαίων,πρὸς τῇ κατατρεχόν
των των χώραν Σκλαυκυῶν ἀναιρεθαι. & πολλὰς δὲ διέ-
δραμον ἡμέρας, καὶ παραυτίκα ἕτερος ἧκεν ἐκ τῶ Χαγάνου,
σαλεὶς ἐς τω βασιλίδα πρεσβευτης, Σόλαχος τὄνομα ὃς
εἰσόδα πρὸς βασιλέα τυχών,φανερώτατα ἤδη καὶ μαι γυμνῆς
τῆς ἀναιδείας ἔφη ὧδε. Ως ὁ Σάος μὲν ἤδη δαπέφρακται που
ταμός γεφυρωθεὶς,ἠλίθιόν τι νομίζω δαβεβαιῖθαι τὸ ὺ
προδηλότατον ἐν εἰδόσι λέγειν, λόγος τω λέγοντι καὶ ἐδε
μια μηχανῇ Ρωμαίος επαρκέσαι Σιρμίῳ τῇ πόλει, μήτε
φορῆς, μήτε μίω ἑτέρας τινὸς βοηθείας, διὰ τὸ ποταμὲ
λοιπὸν ἐς αὐτὰ ἐαπλουσομένης, πλίω εἰ μὴ τοσαύτη Ρω-
μαίων ἀφίκοιτο πληθὺς, ὡς δυνάμει νὶ βίᾳ τώ τε της A. D vehere pofiunt . Supereft ut tantam Romano-

2

2

[ocr errors]
[ocr errors][merged small]

~

βάρων ἀπελάσαι σρατιαν, κ αλύσαι τω γέφυραν
ναι γουῦ τὸν αυτοκράτορα μηδαμῶς ἐκπολεμῶσαι μιας ἕνε
κα πόλεως ευτελες, μᾶλλον δὲ χύτρας. ( ταύτῃ τὸ αὐτῇ δή-
πεθεν ἐχρήσατο τῇ λέξει) Αβάρες τὲ καὶ τὸν τον Αβάρων
Χαγάνον ἀλλ ̓ ἐξαγαγόντα σώας ἅπαντας τὰς ἐν αὐτῇ σρα-
τιώτας τὲ νὶ οἰκήτορας, ἐ μίω ἀλλὰ κὅσα ἐςὶν αυτοῖς τῇ
φέρεθαι δικαμένων κτημάτων, παραχωρῆσαι τῷ Χαγάνῳ
~ πόλεως, γυμνῆς τε καὶ ἐρήμα τὸ λοιπὸν καθεσώσης. δεδοι
κέναι τὸ αυτὸν, μὴ τῶ μὲν ταῖς τῆς εἰρης ἐμμένειν προ-
οποιοῖντο Ρωμαίοι σωθήκαις, μέχρι τὸν και Περσῶν δα
θειντο πολεμον.Κατιθέμενοι δὲ, μετέπειτα πανςρατιᾷ κατὰ
Αβάρων χωρήσοιεν· ἑτοιμότατον ἐπιτείχισμα ταύτίω γε

~

.

[ocr errors][ocr errors]

rum multitudinem illuc mittant, quæ vi & for-
titudine poffit Abarorum exercitum ab obfidio-
ne depellere & pontem dejicere. Itaque Impe-
rator confultius faceret, fi pro una minime ce-
lebri urbe, magis pro una olla ( ca enim di-
&tione dudum ufus fuerat) a bello in Abaros
& Abarorum Chaganum gerendo abftineret.
Atque contentus educere falvos & incolumes
omnes milites Romanos, & urbis incolas, una
cum fuis rebus, quicquid earum efferre potue-
rint, urbe, quod ad reliquum attinet, nuda &
deferta Chagano cederet. Abaros enim vereri,
ne Romani ftare pacis conditionibus in animo
habeant tantifper tantum dum bellum, quod
cum Perfis gerunt, confecerint. Quo demum
confecto, omnibus viribus in Abaros impetum

δήπε τω πόλιν ἔχοντες κατ' αυτῶν, καὶ οὔτε ποταμῷ μεταξύ Ε faciant. Quod fi eveniat, habituros ipfos hane

μεγίσῳ, ἔτε μω ἑτέρα τινὶ διχωρίᾳ παντελῶς διεργό
μίμοι σαφές τε εἶναι καὶ φανερώτατον, ὡς ἐκ ἐπὶ καλῷ τῷ Α-
βάρων, εἰρθώης και αυτοκράτορι πυρὸς αὐτὸς σαθερᾶς σινες-
σης, τηλικαῦτα περὶ ἢ πόλιν τὸ Σίρμιον ᾠκοδομήσατο τεί-
χη· χαίρειν μὲν δὲ ἔφασκε τὸν Χαγάνον καὶ ἐπὶ τοῖς καθ ̓ ὅ-
καςον ἔτος τελλομένοις αυτῳ παρὰ βασιλέως δώροις κἂν τὸ
ὑπάργειν κτῆμα, καὶ χρυσὸν, καὶ ἀργύριον, καὶ μὲν ὅμω
ἐπῆτα σηρικτώ. ἁπάντων δ ̓ ὅων ἀξιοκτητότερον εἶναι τε-
των καὶ τιμιώτερον των ψυχώ. περὶ ἧς φοβέμλυον αυτὸν καὶ

[merged small][ocr errors][merged small]

pag. 130.

Ta cogitanti & animo repetenti, reperit Roma- Α
nos multas gentes in his locis donis & muneri-
bus ad fe acciviffe & pertraxiffe, quas deinde
tempore procedente fubegerunt & funditus ever-
serunt. Se vero neque donis, neque denuncia-
cionibus, neque ulla alia re moveri poffe, ut de-
fiftat ab incepto, neque quieturum donec ur-
Lem ceperit, & omnem Sirnianam infulam, in
eà habitatoribus & colonis collocatis, propriam

fibi fecerit. Seque jure id facere, quia @epi

Β

B

[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]

~

ω

[ocr errors]

Σιρμιανήν

αναλογιζόμβυον ὡς τὰ πολλὰ, ἐξ εἰς τὸν φθάσαντα χρόνον κατ' ἐκείνω δή πε τω χώραν ἐπελθόντων ἐθνῶν, τοιέ τοις δώροις Ρωμαῖοι προκαλέσαντες,τέλος ἐς καιρὸν ἐπιθέμόνοι, πανωλεθρία διέφθειραν ἐκ αποςήσεθαι τῆς ἐπιχειρήσεως, ἐδώροις, ἐκἐπαγγελίαις ἐχἑτέρῳ τινὶ τῆς πάντων, πρὶν ἂν τω πόλιν τὸ Σίρμιον χειρωσάμμος, τ Σιρμισιανω ἅπασαν οι κειώση) νῆσον,[ δικαιώματα, και προσήκειν αυτῷ. Γηπαίδων πρότερον κτῆμα γενομένω, αυτῶν ὑπὸ Αβάρων πολεμηθέντων. ὡς ἐντεῦθεν καὶ τὰ κτήματα, κατὰ τὸ εἰκὸς, αυτῷ μᾶλλον, καὶ ἐ Ρωμαίοις, ἁρμόζειν . ταῦτα ἐτάραξε μὲν, κ τ άνοιαν δεινῶς ὑπό τε ὀργῆς καὶ λύπης συνέχει ἳ αυτοκράτορος. τοῖς εἰκόσι δὲ, ὡς ἐν, λόγοις καὶ αὐτὸς χρησάμβυος, ἀντέλεξεν ᾧ δε. Ως ἔτε δυνάμει καὶ ἀνδρείᾳ χειρὸς, οὔτε σοφίᾳ περιῆλθεν ἡμᾶς ὁ Χαγάνος ἀλλὰ εἰρήνας τὲ καὶ σωθήκας, καὶ Θεὸν τὸν ὀμοθέντα καθυβρίσας. παντί πε δῆλον . πλέον δὲ ὅμως ἐδὲ ἀντ τίω ἀπιςίαν οἶμαι παρέξειν . θᾶττον ᾧ ἂν αὐτῷ μίαν της θυγατέρων κατεγγυήσω, δυοῖν ὑπαρχουσῶν, ἢ τὸ Σίρμιον τω πόλιν ἑκὼν παραδώσω. εἰ δέ γε διωάμει βίᾳ πωτω ἐξέλοι· καὶ ὅτω τὸν ὑβρισμένον παρ αυτά Θεόν ἔκδικον ἀναμένων, αυτὸς ἥκισά τι καταπροεπαιἱ Ρωμαίων πολιτείας ἐννοηθεί ποτέ. ἐπὶ τέτοις τὸν πρεσβε τω ἀποπεμψάμβυος, παρεσκευάζετο ἐκ ἢ ἐνόντων τῇ πόλει αμαύειν· σρατιὰν μὲν (ὡς ἔφθίω εἰρηκως) ἀδὲ βραχειαν τινα ἔχων, σρατηγὸς δὲ καὶ ἡγεμόνας κὶ λοχαγὸς σέλα λων, τὲς μὲν ἐπὶ τῆς Ιλλυριῶν, τὰς δὲ τὰ Δαλματίας, ὡς ἂν ἢ πόλιν διὰ φρερᾶς ἔχοιεν Ότι Θεόγνις, ἐπεὶ ἐν Κασίᾳ κ Καρβωναρίᾳ 7 νήσοις ἐγένετο, λόγων αὐτῷ κινηθέντων περὶ απονδῶν, προσεδέξατο. παραγενομένω τὲ τὸ Βαϊαν, καὶ τὸ ππε αποβεβηκότος, τεθείσης οἱ καθέδρας χρυσῆς· ἐνιζάνει αυτό, ἐκ δύο λίθων ὑφασμάτων σκόυαπείσης αυτῷ ὥσπερ καλύβης τινός. ἀλλὰ καὶ, ὥσπερ ἀντ ̓ ἐρύμα τος, πρὸ τὸ σέρνων αυτῷ, καὶ τὰ προσώπε πρἐβάλλοντο θυρεις, καὶ τὸ μὴ ἐκτοξευσαι Ρωμαίος τυχὸν ὅτω δὴ ἀθρόον ἐς αυτόν. ἀτάρ οἵ γε ἀμφὶ Θεόγνιν παραγενόμυοι, βραχὺ τε ἀφεςῶτες χωρίς, ἵνα ὁ Βαιανὸς ἐφεζόμθυος δια- διαλίθοι λέγετο· ἑρμίωέων Θύννων τὰς πίσεις διεσαφίωίζοντο πεΟἱ απονδῶν. καὶ ὁ μὲν Βαϊανὸς ἔφασκε, δεῖν ὑπείκειν οἱ Ρωμαίος ἀμαχητὶ ἢ Σιρμία, οἷα δὴ τὸ λοιπὸν μηδεμιᾶς ὑπο λελειμμένης μηχανῆς ἐς τὸ μὴ ἁλῶναι τὸ ἄςυ· πρὸς τὸ καὶ “ἢ ἀναγκαίων θᾶττον ὑποβληθήσεται. τἔτο μὲν ἐξ ἀμ ' διέγοντα φοῖν τοῖν μεροῖν κεκωλυμένης αυτῇ ὁ σιτοπομπίας, τότο δὲνὶ τῆς ἢ Αβάρων δυνάμεως τω πολέμῳ μὴ ὑποχαλώ σης, άχρις οὗ ὑποχείριον ποιήσοιντο τω πόλιν . προβάλε λετο δὲ καὶ τινα διπρόσωπον αἰτίαν τῇ ἡμείρειν δεασόσαι ἄσεως, εχὰ τὸ μὴ αυτομόλες ἐκ δ Αβαρικῆς σρατιᾶς,αγχιθύρα ἔσης πόλεως, ἑαυτὸς ἐνδιδόναι Ρωμαίοις τέτων οἱ διαλεγομένων, ἀντεῖπε Θεόγνις· ὡς πρῶτον μὲν ἐδὲ αὐτῷ ενδίσει τις πολέμῳ πρότερον, ἢ τὸ Αβαρικὸν ἐνδοῦναι ἄλ λως τε μὴ ἐλπίζειν, τὸν Βαϊανὸν τοιέτες βρήσειν Ρωμαίος, ὁποίας καὶ βέλεται. ταῦτα αυτῶν καὶ τὰ τοιαῦτα ἀποφαμένων, και ξυμφωνησάντων ἐδαμῶς πρὸς εἰρώτων χαῤῥή δίω Θεόγνις ἀπειρηκώς τῇδ απονδῶν, ἔφη ὡς τὸν Βαιανὸν, ἐξοπλίζεθαι· ἅτε ἄνριον, καὶ ἐκ ἐς ἀναβολίω, ἀναῤῥήξοντος αυ

darum prius hæc infula fuit, quorum res & urbes juftius Abari fibi vindicare poffunt, qui eos devicerunt, quam Romani. Hæc Imperatorem valde perturbarunt, & graviter ejus mentem iEdit. Parif, ra dolori immixta perculerunt, quod fatis orapag. 131. tione, qua ufus eft, ut res ferebat, declaravit cum ita refpondit: Neque copiis, neque fortitudine manus, neque prudentia nos Chaganus cirjuravit, delufiffe, omnibus, manifeftum eft. Nilominus illi perfidiam pro perfidia rependere non conftitui. Sed potius unam ex filiabus, quas duas habeo, illi defponderem, quam Sirmium oppidum volens traderem. Quod fi vi expugnarit, illum Deus ultor, cujus numen dejeravit, & violavit, manet, aut numquam Imperio Romano præeffe me exiftimavera. Neque vero ideo minus dimiffo legato, urbi fuppetias ferre, quoad potuit, præparavit. Etenim, ut fuperius dixi, nullas habebat copias, itaque exercituum præfectos, duces & turmarum ductores hos per Illyrium, alios per Dalmatiam mittit, ut praefidium urbi imponerent, & quoad fieri poffet, cuftodirent. Theognis ubi in Cafiam & Carbonariam infulas pervenit, fermones ad fe, ut foedera fierent, delatos excepit: itaque Bajanus advenit, & de equo defcendens, in cathedra aurea, quæ illi appofita fuit, fedit fub textili gemmis adornato, quod illi fuerat præparatum, tamquam re&tum . Ante pe&tus illius, & vultum propugnaculi vice erat objectum fcutum, ne a Romanis forte confertim in eum tela jaculantibus appeteretur. Etenim qui cum Theogni erant, non longo intervallo diftabant a loco, ubi Bajanus fedebat, & ex quo cum illis loquebatur : itaque Hunni interpretes clara voce fidem datam per inducias pronuntiarunt. Tum Bajanus dixit, oportere Romanos illi citra pugnam Sirmio cedere, quia nihil illis opis jam reliqui erat, neque efficere poffent, quo minus oppidum caperetur. Jam enim urbem res neceffariæ deficient, impedita ab utraque parte frumenti invectione, neque Abarorum multitudinem ullis laboribus D defatigari, ufque dum urbem fuæ poteftati fubjiciant. Propofuit etiam aliquam verifimilem caufam, cur Abari defiderarent urbis dominium adipifci, ne transfugæ ex Abarico exercitu quia urbs effet illis contermina, ad Romanos receptum haberent. Cum hæc ad hunc modum locuti effent, contra refpondit Theognis, in primis fe non prius a bello receffurum, quam Abaricus exercitus cefferit, neque alia conditione Bajanum fperare debere, fe faciles Romanos ad ea, quæ vult, reperturum. Hæc inter fe altercantibus & concertantibus aperte fœdus Theognis icere recufavit & dixit Bajano, ut fe ab oculis Romanorum fubduceret, & arma ad pugnam capeffendam caperet, tamquam craftina die, fine ulla dilatione manus illi fecum conferendi poteftatem factu

rus. His diftis abierunt.

[ocr errors]

ἀναχωρεῖν σε αυτὸν, καὶ πρὸς πολέμε παράταξιν
τα τίω μάχων ἐπὶ τέτοις ἀπηλλάγησαν.

[ocr errors]

TE

[ocr errors]

ΕΚ

ἐθνῶν, τοὺς · καιρὸν ἐπιθε σεθαι τῆς ἐπι

[ocr errors][merged small][merged small]

18 Ρωμαίοις, Бейитк εἰκόσι δὲ, ὡς · ᾧ δέ. Ως ἔτ Ελθεν ήμας: *ν τὸν ὁμοθε

όμως δια

ἂν αυτοί μία ευσῶν, ότι

δυνάμει ερ αυτό θεί

ἐν προβλ

, άδε βρει

χαγός),

[ocr errors]
[blocks in formation]

ΤΟΥ ΑΥΤΟΥ ΜΕΝΑΝΔΡΟΥ

Π Ρ Ο Τ Ι Κ Τ Ο Ρ Ο Σ
ΠΡΟΤΙΚ ΤΟ

EX HISTORIA

EJUSDEM MENANDRI

Ο

2

PROTECTORIS.

ων

2

EDI in Colchorum regionem

de qua

[blocks in formation]

Τι, ἐπειδὴ Μῆδοι τῇ περιμαχήτῳ το Κόλχων A Matrerunt, ut iplam fibi fub χώρα προσκαθεζόμενοι, ὡς αν ποιήσωνταί γεαυ ἢ κατήκοον, με πολλὲς ὅσες ἀγῶνας, χρόνε τε συχνά τρι βέντος αυτοῖς, ἐδέν τι περαιτέρῳ ἔδρασαν· ἀλλὰ δὲ τά τε πλείονα τῆς Λαζικῆς, καὶ ὁ φάσις ἡ πόλις, ἔνθα λέγει είναι τὰ τὸ Αἰ ήτε βασίλεια, δὲν ἧττον ὑπὸ Ρωμαίος ἐτύγχανον ὄντα . τέλος δὲ ἔδοξε Ρωμαίοις τὲ νὶ Πέρσαις, ὧν μου ἐν και τοχἢ ὑπῆρχον, εἴτε φρέρια, εἴτε ἕτερα ἄλλα, ἔτι μεταθε ναι εἶναι δὲ ἐν τῷ αὐτῷ, μέχρις οὗ ἀσφαλέςερον διευκρινη θείη" τε της διαφορᾶς . καὶ τοίνωυ ἐδόκει ἐκ ἄλλως . ἐκεχει ρία τέ τις ἐγεγόνει, ὅσον ἅπω, τελεωτάτης ειρίύης ἔχουσα ἐλπίδα· τάτε μέγισα της πολιτευμάτων ἡσυχίαν ἦγον . ἐπεὶδω ταῦτα τῇδε ἐχώρει· νοἵ γε ἀμφὶ τὸν Ζαβέργαν Ούννοι πόρρω πο δ Ρωμαίων ἐπικρατείας ἀπεληλαμένοι ἐτύγχανον τίωικαῦτα Ιεςινιανὸς ἐν ᾧ τὸ εἶχον, ὡς ἐλουσονται κὶ αὖθις οἱ Κοξ άγηροι δρώσοντες τὰἐπὶ Θρᾴκης) ἐγκείμονές τε αν τη Σανδίλχῳ τῷ Οὐτηγέρων ἡγεμόνι ἀνίει δὲ ἀδαμῶς περαινῶν, πρεσβείας τε συχνὰς ἐκπέμ πων, καὶ ἄλλοτε ἄλλω ξόπῳ ἀνερεθίζων,ὡς αἱ ἀμωσγέπως βραχύ προσετίσει ἐκπολεμῶσῃ γεαυτό ώς Σαβέργων" προςίπε δὲ δ ὡς

[merged small][merged small][merged small][merged small][ocr errors][merged small][merged small][ocr errors]
[ocr errors][ocr errors][ocr errors]

jicerent, & poft multa & varia certamina multumque temporis confumptum nihil quicquam aliud profecerunt. Etenim quamplurima oppida Lazices, maxime vero Phanis urbs bi quondam, ut ajunt, Aetes regia fuit, nihilominus femper remanferant in fide & poteftate Romanorum. Itaque Romanis & Perfis a detentione five oppidorum munitorum, five aliarum rerum, que quifque bello quæfierat, difcedere minime placuit, fed in poffeffione remanere, donec controverfa cum majori caufæ cognitione & fine armis dijudicarentur. Interea induciæ effent, quæ ad perfectam pacem que Imperii quietos fe continerent. Hæc ita ducerent, & dum farent, potentiores utriuf gelta funt, quo tempore Hunni , quo tempore Hunni, qui Zabergæ parebant, cum longe ab Imperii Romani finibus fuiffent remoti, & Juftinianus fufpicaretur, Contraguros iterum Thraciam populationibus vexatum venturos, totus in Saldichum Outigourorum Ducem incubuit, quem frequentibus legationibus hortari non deftitit, & omni ratione ab eo contendere ut Zabergam bello lacefferet. Proponebat autem Imperator per legatos,

[ocr errors]

Σάνδιλχον ἀγγελίαις ὁ ἀυτοκράτωρ,ὡς, εἴγε κατηγωνίσαι- quos ad Saldichum mittebat fi Contraguros

το τὰς Κοξ αγήρας, καὶ τὰ ὅσα ἐτήσια χήματα, ἐκ δ Ρωμαίων ἐπικρατείας απονεμηθέντα ἦσαν την Σαβέργα, μεταθή σειν ὡς αυτόν καὶ τοίνω ὁ Σανδίλχος, Ρωμαίοις τὸ ἐπιτήδειος ἐβέλετο εἶναι, βασιλεῖ " σεσήμηνεν, ὡς πέφυκεν ἐχ ὅσιον μῳ, ἐδὲ ἄλλως δωρεπὲς τὸς ὁμοφύλες ἀφανίσαι ἄρμόσκευτι. δίω" μή ποτε ὁμογλωσσοί τέ εἰσι ν " ὁμόσκηνοι ἡμῖν, καὶ αλων ομόσκινοι ὁμοία χρῶνται τολῇ καὶ διαίτῃ ἀλλ ̓ ὅτι καὶ συγγενεῖς καὶ ἑτέ ροις τισὶ τετάχαται ἡγεμόσιν . ὅμως δ ̓ ἔω, Ιεςινιανός λείπειἴσως μὲν δὲ ὁ τὰ τοιάδε ἐγκελευσάμβρος, καὶ αυτίκα τωἵππον τὸν Κοξ αγήρες ἀφελόμθμος, οἰκεῖον ποιήσομαι " κτῆμα, ὡς ἂν μὴ ἔχοιον ὅτῳ ὀχάμβροι σίνοιντο τὰς Ρωμαίος . Οτι Αμμιγος ὁ Φράγγος ἐσρατοπεδεύσατο ἄντικρυ τῇ ποταμοῦ Αττίσου," ή προσδόκιμοι ἦσαν οἱ Ρωμαῖοι ἔλαβήσεται. ὁ δὲ Ναρσῆς τᾶτο ἐγνωκως, Παμφρόνιον, ὃς ἐν τοῖς βασι λέως πατράσιν ἐτέλει, καὶ Βοῦνον προεςῶτα τῆς αυτό βα- D σιλέως περιεσίας, εκπέμπει πρεσβευσαμένῳ ἄμφω ὡς Αμμιγον ἐδήλωσέ τε αυτδ ἐκ ποδῶν γενέθαι, και μηδα μῶς πόλεμον αυθις κινῆσαι καὶ Ρωμαίων . ἐκεχειρία τι ἐγεγόνει μεταξὺ ἢ χρόνου Φράγγοις τὲ καὶ Ρωμαίοις . ὁ δὲ Αμμιγος δε της αρέσβεων ἀπεκρίνατο, ὡς ἐκ ἐνδώ

[ocr errors][ocr errors][ocr errors][merged small][merged small]
[merged small][merged small][merged small][ocr errors]

gua, atque nos, uterentur, eadem habitatione, eodem veftitu, atque eadem vivendi ratiodenique hi quoque funt noftri confangui- Edit. Parif. nei, quamvis aliis Ducibus pareant. Nihil ominus Juftinianus fua iniperata valere vole. Pag. 133. bat. Quamobrem Contraguris, qui illi minime dicto audientes, equum ademit, & hunc, ait, mihi proprium vindicabo, ne habeant, quo vecti & infidentes Romanis noceant. Amingus Francus caftra locavit ex adverfo fluminis Athefis, quod Romani tranfire conftituerant Hoc cognito Narfes Pamphronium, qui unus ex Patriciis Imperatoris erat, & Bonum Privatæ rei comitem legatos ad Amingum mittit. Per hos denuntiavit Amingo, ne Romanorum rebus officeret, neque iterum bellum contra Romanos gereret. Inducias enim per id tempus effe inter Francos & Romanos. Amingus vero refpondit, fe non illi traditurum telum fibi manus, qua

σεποτεες ἂν αὐτὸ τὸ ἀκόντιον οἵα τέ ἐσι κραδαίνειν ἡ χείρ. quamdiu mas lud jaculari pofer

[ocr errors][merged small][merged small][merged small]
« IndietroContinua »