σωά. Νέ το έξης Τει ένα πο κιστ 5, του 5 ορα λιμα νώ μία νώμία μένει πὸν ἐ 45 Sp τις Ρω то до πάλι σφα τι λόγῳ ἐπεὶ τό γε ἀληθὲς πᾶσαν ἐδεδοίκεσαν ὑποψίαν A facere paratus fit. Neque vero ifa, quæ infpe πολέμε καὶ με το θάνατον Γινζιοίχε, πεσόντες ἐς πᾶσαν νοι 기 ciem dici videbantur, quia mag nam belli fufpicionem dederat, a verifimilitudine abhorrebant. Etenim a morte Genferichi in omnem mollitiem devenerant, neque amplius follicitudini, aut timori Romæ erant, neque exercitus alere continuarant, quos Genferichus ad omnes occafiones inftru&tos habebat , ut femper celeritate exequendi aliorum confilia præveniret, & ante& verteret Legatos Zeno liberaliter excepit, honore debito eft profecutus, & muneribus pro Edit. Parif. merito ornatos dimifit, & Alexandrum comi- pag. 96. tem privatarum rerum fecit. Theuderichus Triarii, & Gotthi, & Theuderichus Balameri fcdere caverunt, ne inter fe bellum gererent, & legatos Byzantium mittunt. Balamerus Imperatorem accufabat, quod fe prodiderat, & quia nihil fidei ineffe his, quæ promiferat, repererat, id caufæ fuiffe, ut cum Theudericho conveniret. Petere regionem fibi, in qua commoretur, dari, & frumentum fuppeditari, quod alendo exercitui ufque ad meffem fatis effet. Ut etiam redituum Imperii coactores, quos domefticos Romani vocant quamprimum mittat qui ad rationem eorum,quæ receperint, eis neceffaria fuppeditent. Ni ea Romani fecerint in fua poteftate non effe tam magnam turbam continere, quin rapinas & prædas agant, ex quibus fuam inopiam poffint fublevare. Alter Theuderichus Triarii poftulabat, omnia fibi a Leone promiffa repræfentari & præteritorum annorum ftipendia accipere. Suos affines fuperftites fibi reddi. De his qui mortem oppetierunt, Illum & ex Ifauris alios , quorum curæ & cuftodiæ commifi fuerant, jurare. Hæc ubi Zeno audivit, Balamero refponfum dedit, eum effe proditorem, qui omnia, contra quam promiferat, feciffet. Qui cum fe folum bellum gefturum fidem dediffet, aliunde auxilia fibi accerfiffet: Et cum Romanorum copias, quæ fuppetias ferrent,acciviffet, clam, & illis infciis cum Theudericho amicitiam contraxiffet. Quæ cum Dux Thraciæ, & alii quicumque a Romanorum partibus ftabant, viderent, veriti infidias, neque ad illum accedere, aut fuas copias ejus copiis conjungere aufi funt. Nunc fi velit cum Theudericho bellum facere, fe polliceri hæc fr victoriam reportarit, illi daturum : Auri mille, argenti decem mille libras, & reditum decem millium aureorum numifmatum, & nuptam Dilli collocaturum Olybrii filiam, aut aliam ex illuftrioribus mulieribus civitatis. Hæc dicens ad fe miffos, tametfi dignitatibus ornati effent, Θαδέριχος C * ὁ Τριάριος οἱ Γότθοι, μὴ πολεμεῖν ἀλ λήλοις πέμπεσιν ἄμφω πρέσβεις ἐπὶ τὸ Βυζάντιον. ὁ μὲν το Βαλαμήρε τις βασιλεῖ ἐγκαλῶν, ὅτι προδεδομένος ὑπ ̓ ἐκείνα τυγχάνει ἢ ὡς ἢ σωτεθέντων ἐδὲν εὑρὼν ἀληθὲς, Θαδείχῳ συμβαίη αἰτ δὲ χώραν αὐτῷ, ἐν ᾗ μένοι,δοθῆναι ἢ σίτον, τις αυτοκὶ μέχρι καρπα τραὶ ἐξαρκέσει δια γειν κὶ τὰς προαγωγέας - λημμάτων δ' ἀρχῆς, ὃς δομεσίκας καλεσιΡωμαῖοι ἐκπέμπειν ὡς τάχιςα,λόγον διδόντας ὧν ἔλαβον. εἰ μὴ ταυτα ποιεμένων πρὸς ἀεὶ ἢ Ρωμαίων διανσεται αυτὸς πολὺν ὄχλον κατέχειν, τῷ μὴ ὅπου δύ ναιντο δὶ ἁρπαγῆς ἑαυτοῖς ἐπανορθῆναι ἔνδειαν τᾶτα μὲν ὁ ἕτερος Θοδέριχος ἔλεγον.ὁ μέν τοι Τριαρίε τάτε ἐπὶ Λέοντος σαυτεθέντα ἠξί ε ἀετο πάντως γενέθαι, και προτέρων χρόνων τὰς συντάξεις λαμβάνειν· τὸς τὸ κηδεσὰς αυτῷ ζῶντας ἀποδοθῆναι εἰ δὲ καὶ ἄρα τεθνήκασι. “ Ιλλοῦν περὶ τάτων ἐπομόσαι, καὶ ἄλλες, ὃς αυτὸς ἐπὶ τάτων ἢ Ισαύ. ρων πισεύει. Ζήνων δὲ πυθόμμος πρὸς μὲν ῒ Βαλαμήρε α πεκρίνατο,ὅτι αὐτὸς εἴη προδότης, καὶ πάντα ἐναντία οἷς ὑπέχετο δράσας· ὅτις απολεμεῖνυποχόμενος μόνος, εἶτα καὶ βοήθειαν προσκαλέσης ἄλλω πάλιν δὲ ἢ δύναμιν τ Ρωμαίων καλέσας, κρυφα πρὸς Θοδέριχον πράττει περὶ φιλίας. ὁ δὴ καὶ αἰπόμενον σρατηγόν ὁ Θράκης, καὶ τὰς ἄλλες ὁπόσοι τα Ρωμαίων φρονέσι, μήτε ἀπηντηκέναι, μήτε συμβάλλειν αὐτῷ τὰς δυνάμεις θαρσῆσαι, φοβεμένες ἐνέ δραν.νοῦ τε“ εἰ θελῆσαι πρὸς ἀυὶ πολεμῆσαι, ἐπαγγέλλε παι αυτῷ ταῦτα δώσειν νικώντι, χρυσίς λίτρας χιλίας, μυριάδας δὲ ἀργυρία, πρόσοδόν τε πρὸς τέτοις νομισμάτων μυρίων καὶ γάμον αυτο δώσειν ἡ Ολυβρία παιδὸς, ἢ ἄλλης ἢ ἐνδόξων γυναικῶν ἐν πόλει ταυτά τε άμα λέ * τε υποςαλέντων παρ' αυτό τις πλείονας αξίας κ τίμησε, δ πρέσβεις ἀπέςειλε πρῶτον μὲν Φιλόξενον, εἶτα Ιελιανὸν, εἴπως ἄρα δύναιντο μεταπείσαι ξυρραγία κείνῳ. ὡς δὲ ἐδὲν ἔπειθε πέμψας τες τρατιώτας, ἐςὶ πόλεμον ὤρμα, ἡ παρεκάλει θαρσεῖν, ὡς αὐτὸς ἐκσρατεύσων, καὶ κοινῇ σὺν ἐκείνοις ὅ,τι ἂν δέοι πεισόμενος. οἱ δὲ ὡς ἐπήκεσαν, ὅτι ἀυτὸς βασιλοὺς ἐξάγειν ἐθέλοι ὅπως ἕκα 5ος αυτ ηπείγετο ἑαυτὰ ἐπιδείξαι βασιλεῖ πολλὰ ἄξιον ὄν τα, ώςεν οι πρότερον τοῖς ἡγεμόσιν αυτ, ἐφ ̓ ᾧ μήτρα ἀργύριον τέυοιντο, “αργυρία διδόντες πάλιν, εἰς τὸ μετέχεινὶ ἐξέδε παρεῖχον καὶ πάντες ἀνθήπτοντο “τέτο πολέμε ὀργῶν τες. και τις τε κατασκόπες τὰς παρὰ Θάδεςίχε πεμφθέν τας ἐζώγρησαν καὶ ἡ το Μαλαμείρε φυλακῆς μοῖραν, ἐλθᾶσαν ἐπὶ τὸ μακρόν τεῖχος, οἱ ἐκεῖ φυλάττοντες εχατηρε πῶς ἀπεκράσαντο. ἐπεὶ δὲ εἰς τί αυτό φερόμθμος ὁ Ζώων ἀνεχώρησε φύσιν, κὑπὸ ἡ συμφύτε απεσβέπη δειλεί ας· ἐνταυθα ὀργίζονται καὶ χαλεπῶς ἔφερον και συσά σεις τε γινόμθμοι, ἔμεμφον ἀλλήλες ε ὅλης ατολμίας. εἰς χειράς τε ἔχοντες καὶ βασάζοντες ὅπλα μαλακίας τοιάυτης ακέειν ἀνέχονται, δι ιἷς πόλεις ἅπασαι, καὶ ἡ πᾶσα Ρωμαίων ίχὺς ἐξαπόλωλε πάντων ἐπ' ὀξεσίας περικοπτόντων ἃ βέλοιντο τότον Μαρτιανὸς συνελόμβος τὸν θρου, πέμπει Ζώων. λέγων ὅτι δεῖ τὸ ςρατόπεδον ὡς τάχιςα χαλύεν, μή τι ν νεώτερον ο τεςηκότες ἐργάσωνται. πέμψας τον ἐκέλες שם Philoxenum, deinde etiam Julianum fi qua ratione poffent eum adducere, ut pugnaret cum Triario. Cum nullo modo perfuaderi poffe vidit, evocatis militibus bellum fufcepit , quos hortatus eft, ut bono animo effent Se enim communiter cum illis belli pericula, ubi opus fuerit, aditurum. Hæc cum milites audiiffent, Imperatorem huic bello intereffe ftatuiffe ita fe ad hoc compararunt, ut talem fe unufquifque oftendere iuderet, quem Imperator merito fuo plurimi faceret. Et tam ardentibus animis Pag.97 ad pugnandum profecti funt, ut qui antea militie vacationem a Ducibus pecunia impetrabant, pecunias, quo fibi in hoftes exeundi poteftatem facerent, numerarent. Itaque & exploratores a Theudericho præmiffos vivos cœagebat, & ut longis muris præfidio effet perunt, & cohortem, quæ Balameri cuftodiam cefferat, opportune depulerunt. Sed non multo tempore res fteterunt, quin Zeno ad priftinam naturam rediret, & ad infitam animi imbecillitatem delaberetur. Ex quo milites indignati, per turbas coeuntes, fefe invicem ignaviæ accufabant, quod arma habentes. & præ manibus geftantes tantæ mollitiei, quæ omnes civitates, & omnes Romanorum vires peffum ac dabat, obfequi fuftinerent. Hunc motum, cum Martianus intellexiffet, ad Zenonem mittit fua- Ad quem Zeno remifit, & juffit, ut unufquifque A ἀπιέναι ἑκάτες ἐπὶ τὰ χειμάδια, ὡς τὸν Θαδέριχον ἐσου μένης εἰρης. οἳ τὸν χάρακα ἔλυσαν καὶ ἀπῆλθον οἱ πλείες σεται. ΠΕΡΙ ΜΕΝΑΝΔΡΟΥ Μ Π Ρ Ο Τ Ι Κ Τ Ο Ρ Ο Σ. ΕΝΑΝΔΡΟΣ Προτίκτωρ, Ιςορικός. ὃς λέγει περὶ ἑαυτό, Εμοι πατὴρ Εὐφρατᾶς, ἐκ Βυζαντίς ὁρμόμθμος, Ι. Οὗτος δὴ οι ἥκισα τ λόγων μετειλήχος παιδείας . Ηρόδο τος μὲν οιώ μοι, ὁμόγνιος δέ μοι, τῆς πρὸς τὸν νόμον ἀπογευσάμενος παιδείας, στα ἀφωνίασε τῆς περὶ ταῦτα πεδῆς, ἀλλ ̓ ἔγωγε ἔτι χρεαι ᾠόμίω μὴ καὶ νόμοις ὁμιλῆσαι, ἢ ἐς τέλος ἱκέπαι ἢ πόα των. καὶ δὴ ἀφικόμω, ὡς με ὑπῆρχε διυατόν· ἥκιςα δὲ ἐχρησάμω τῇ ἐπαγγελίᾳ τῇ ἐπιτηδεύματος. ἐ γὰρ μοι θυμῆρες του αγωνίζεται δίκαις, ἔτε μίω ἐν τῇ βασιλείῳ ςοᾷ θαμίζειν, ο δεινότητι λόγων της τε ἐντυγχανόντων οἰκει θα φροντίδας. καὶ τὰ απεδεια τοιγαρουν παρεῖς, καὶ τὰ χείρισα ἑλόμενος, κεχωὼς περιενός των. καί μοι καταθύμιοι ἦσαν οἵ τε θόρυβοι της " χρωμάτων, και οι ἀμιλλητήριοι τῇ ἵππων ἀγῶνες, ἔτι γε μὲν καὶ ἡ παντόμιμος ἔρχησις. ε μί ἀλλὰ καὶ παλαίσρας ἐναπεδυόμίω. καὶ ἐς τοσῶτον ἐξόκειλα ἀφροσιώης, ὡς καὶ τὸν φαινόλω ἀποδύσασθαι, σωμαποδύα Edit Parif. σασθαι δὲ αυτῳ τὸ σιωεχές, καὶ ἄλλοὅ, τι εἰς βίον ἀγλάϊσμα. ἐπεὶ δὲ Μαυρίκιος τὸ βασίλειον διεδύσατο κράτος, τότο μὲν προμηθέςατα ἔχων ἐς τές ἐπηκόες, τῖτο δὲ καὶ μεσῶν ἐραςὴς, ποιημάτων τε καὶ ἱςορίας ἥδιςα ἐπαίων, ὡς καὶ τὸ πολὺ τῆς νυκτὸς μέρος καταναλίσκειν περὶ τάς τοιαύτας φρον τίδας, καὶ παρορμᾶν ἐντεῦθεν καὶ ὀξαύειν τοῖς χρήμασι τὲς ἀμβλυτέρες τὸν λογισμόν· ἀγαπητῶς ἐν τῷ τότε ἔγωγε ἀλύων, καὶ δυσαναχετῶν· τῷ μὴ τὰ δέοντα ἔχειν, ἀναλογιζόμιμος μ ὡς & χρεων ἀνόη τά με περινοςῶν, ὡς κἂν μὴ διὰ παντὸς κενεμβατοίίω· ὡρμήθω ἐπὶ ταδε συγγραφω, ἀρξαπαι * ἵνα μή μετὰ τῶὺ ἀποβίωσιν το Αγαθία, καὶ τῆς ἱσορίας ποιήσασθαι τὰ ἀρχω, ἐκ τῇ Σουΐδα, pag. 98. M DE MEN AND R O. atque Enander Protector biftoricus fic de fe fcribit: mihi pater eft Euphrates Byzantinus, minime ille quidem eruditus. Herodotus mihi frater eft, qui le gum dotirina deguftata, ab eo ftudio receffit. Ego vero eo leges non negligendas ef fe, & ad finem laborum perveniendum exiftimavi: idque feci ut licuit, minime tamen ejus ftudii profeffione fum ufus. Neque enim cordi mihi erat caufas agere, aut regiam porticum frequentare, & eloquentia facultate curas aliorum in me transferre. haque rebus feriis neglectis, amplexus peffima bianti ore circuivi. Ac placuere mibi ftrepitus ( χρωμάτων, colorum, f. ἁμάξων ) curruum, equorum decurfiones etiam pantomimorum faltatio. Ad hæc, & palaftras fum ingreffus eoque dementia veni, ut & penulam exuerem, & veftem illi proximam, & quicquid ad vita ornatum facit. Pofteaquam vero Mauricius imperatoriam poteftatem fufceperat, cum folicitus maxime de populo, tum Mufarum amator & poematum atque hiftoriarum avidus auditor, ut qui & magnam partem noctis in iis ftudiis confumeret cuniis uberiora ingenia acueret excitaret: perlibenter ego tum oberrans animo, quod non ea, quibus effet opus, haberem, reputabam non decere me fruftra oberrare. Itaque ne prorfus nibil agerem, banc historiam fcribendam fufcepi, ab obitu Agathia aufpicatus. Syidas. cape & ager ἦλθον οἱ πλέος τις χωρις και ήσαι,ος της πα ποσοιώ δων. ΕΚ ΤΗΣ ΙΣΤΟΡΙΑΣ Μ Ε Ν Α Ν Δ Ρ Ο Y Π Ρ Ο Τ Ι Κ Τ Ο Ρ Ο Σ, ΠΕΡΙ ΤΩ Ν Α Β Α Ρ Ω Ν. E X HISTORIA MENA NDR I Ω 기 DE A BARIS Σ πολλὰ περινοςήσαντες ἧκον ἐς Αλανὸς, καὶ ἱκέ ται τη Α B diu Edit. Parif ἐγένοντο Σαρωσία το Αλανῶν ἡγεμένα ως Ceit multumque huc illuc divagati aber- οι το C Hæc Candich Imperatori. Erat ea tempeftate pag. 100. Imperator effoeto corpore: non eadem illis vis animi, qua florebat, cum juvenis adhuc Gilimerem Vandalum, & Vuittigem Gotthum captivos fecit. Itaque jam fenex exacta ætate, cum animi robur & belli appetentem virtutem defidia & ocio commutaffet, barbarorum exercitum, non quidem bello etiamfi decertaret, eum penitus deleret, fed prudentia & confilio priufquam ipfe debito fne extingueretur, propulfare cogitabat. Et cum diu fuperftes effe non poffet etenim non multo poft hinc migravit ) focietatem facere curavit. De ea re Imperator concionem apud Senatum habuit, qui ejus prudentiam & in rebus gerendis confilii vim & acerrimum judicium valde collaudavit. Hoc fa&to ftatim Imperator dona ad legatos mifit, catenas auro variegatas, & leftos, & fericas veftes, & alia mulceret animos fuperbiæ & infolentiæ plenos. Mifit quoque legatum Valentinum (is erat unus ex Imperatoris fatellitibus) cui præcepit, ut gentem Romanis focietate conjungeret, & efficeret, ut fuos inimicos bello aggrederentur. Sic enim valde prudenter, opinor, Imperator fentiebat, five Abari vincerent, five vincerentur, in utramque partem, & ut res cecidiffet, ea quæ evenirent fuo commodo ceffura. Cum igitur Valentinus ad eos profectus effet & munera præbuiffet, & mandata Imperatoris expofuiffet πρῶτον μὲν ἐξεπολεμήθησαν Οὐιγέροις, Ειταζάλοις, primum quidem Ongoros Eitafalos Hunnicam rum excurfionibus vexati ad Abaros legationem miferunt, ad quam Mezamirum Idarifii filium Calagati fratrem fuffragio elegerunt, qui cum etiam precibus egerunt, ut captivorum aliquos ex eorum tribu redimeret. Mexamirus igitur legatus, vir vanus & magniloquus, ubi ad Abaros pervenit, in verba fuperbiora & arrogantiora prorupit. Cotragegus autem ille Abarorum per quam familiaris, & neceffarius cum Mazamirus infolentius quam legatum decebat, effet locutus, illis peffimum confilium dedit & dixit Chagano : Vir ille in eo, quod faciendum fufceperit, magne eft apud fuas tribus autoritatis, & quantum voluerit, hoftium poteft in pugnam educere Oportet igitur ipfum de medio tollere, deinde intrepide in regionem inimicam excurfiones facere. Ab illo perfuafi Abari, tranfgreda & fpreta ea quæ legatis debetur reverentia, nulla habita juris religionifque ratione Mezamirum necant, Et ab eo Edit Parif. tempore latius & liberius depopulari vicinorum terram ceperunt, neque captivos, pag. 101. das agere ceffaverunt. Juftinianus legatos ab Abaris excepit, qui poftulabant, ut illis liceret circumfpicere terram, in qua eorum gens fedes & domicilia poneret. Et Imperator quidem, ut hæc Juftinus dux illi Gignificavit, apud recon pag. 102. aut præ fultavit an gentem collocaret in ea terra, ubi prius habitabant Eluri fecunda Pannonia voca- B runt. Etenim illius defiderio, quoad ejus feri μὲν 1 기 ་ ད་ τω 기 Α 기 ως A ἐπιδρομαῖς οἴονται) ἐπρεσβεύσαντο ὡς αυτὲς Μεζάμηρον Nec enim Abari Iftrum trajicere fuftinebunt, munera caperent, quibus per Romanorum pu- Ε ~ αν ψηλότε γανον όλοι πέντε · οὐδ βαλ Παρ 20 με παεκέρδος. καὶ δὴ παρὰ βασιλέα φοιτῶν ἠξίσω. κ δω τότο A re . Hac vero ufi funt ratione. Oportet, ο Im ~ 기 기 ~ ་་ 1 2 perator,te, qui Imperium paternam crevifti hæ- fceremus a te commodis affici, nifi tibi amplif tribueremus. Sic enim patrein tuum, qui in nos liberalis & munificus fuerat, remunerati fumus. Etenim cum ejus regiones vaftare in nobis fifinus 948cinos Pbarbaros Thraciam invadentes tum effet, non modo non abftinuimus, verum etiam quo nos propenfiores erga ipfum oftendelate arcuimus & propulfa vimus, neque quifquam eorum deinceps eft inventus qui Thraciæ fines populationibus vexaret. Metuebant enim Abarorum potentiam, qui amicitiam colebant cum Romanis . Perfuafum igitur habemus, te nulla alia in re his, quæ a patre ftatuta funt, contraventurum, nifi in eo quod nobis majora largiturus es, quam pater fit largitus. Pro quibus & nos multo tibi quam patri devinctiores erimus, & tibi multo quoque majores gratias retribuemus. Adfumus igitur qui confueta munera accepimus. Sed fcito non aliter fieri pofse, ut nofter Dux Romanorum reipublicæ fit amicus, quam fi tanta præmia fumat, ut illi movere contra Romanos arma in mentem non veniat. Hæc Abarorum legati difseruerunt, & modo fe in hanc,modo in ἐφειμένον αυτοῖς, ἔτι γε μίω νὶ διὰ τὸ ἐρμίωέων ὅ, τι βέ λονται λέγειν· τοιοῖσδε ἐχρήσαντο λόγοις· χρεών, εἶ βασιλού, κληρονομοιῦτά σε τῆς πατρώας ἀρχῆς, καὶ τὸς πατρώες φίλες ἐκ ἄλλως ἤπερὁ πατὴρ ὁ σὸς οὗ ποιεῖν καὶ ταύτη φαίνεθαι μᾶλλον διάδοχον εἶναι τετελευτηκότος, τῷ μηδὲν ἐναλλάττειν, ὧν ἐκεῖνος ἔπραττε περιών. ὕτω δὲ καὶ ἡ nμεῖς τῆς αὐτῆς ἀνθεξόμεθα γνώμης, καὶ ἐχ ̓ ἧττον τὸ τῆς διεργεσίας ὄνομα μεταθήσομν. εἰ δέ καὶ μετ' ἐκεῖνον ευεργέτω Χποκαλέσοιμαμ· πρὸς γε καὶ αἰχθησόμεθα τῷ περ και εμεί 3ιναι πονθέναι καλῶς μὴ τοῖς ὁμοίοις ἀμείρεθαι τὸν δεδρακόκὶ γαρ πατέρα τὸν σὸν δώροις ὑμᾶς φιλοφρονέμθμον ἀντεδωρέμεθα, των δυνάμενοι μὴ κατατρέχειν τω Ρωμαι καώ. ἀλλὰ πλέον ἐνδείκνυπαίτι. τὰς δὲ ἐκ γειτόνων ὑμῖν βαρβάρας, τω Θρᾴκω ἀεὶ περικόπτοντας, ἠφανίσαμε ἀθρόον· καὶ ἐδεὶς ὁςισου αυτῶν περιλέλειπται τὰ Θρᾳκῶν ορίσματα καταδραμέμμος δεδίασι γὰρ τὴς Αβάρων τω διώαμιν, φιλίως ἔχεσαν αρρὸς τὰ Ρωμαίων ἀρχώ πεπείσμεθα δὴδων, ὡς ἐν τάτῳ μόνῳ καινοτομήσεις ἡμᾶς, τῷ πλέον παρέχειν ἡμῖν, ἢ ὁ σὸς ἐδίδε πατήρ ̓ ἀνθ' ὧν καὶ ἡμεῖς ἤπερ ἐκείνῳ γενησόμεθά σοι καὶ τὸ πλέον υπεύθυνοι, καὶ μείζονας ἐποφλήσομέν σοι τὰς χάριτας. πάρεσμεν δεν όβο ως άλλες ληψόμιμοι τὰ καὶ τὸ εἰωθὸς γνῶσις ἐς ἄλλως εκ έςι δυ νατὸν, τὸν καθ ̓ ἡμᾶς ἡγεμόνα σοί τε καὶ τῇ Ρωμαίων δυνάςατον ἔσεπαι πολιτείᾳ, εἴ γε μὴ ἐγχειριπείη πρότερον αυ τῷ τὰ ἐφ ̓ οἷς & κινῶν ὅπλα και Ρωμαίων ἔγνω. οἱ μὲν τῇ Αβάρων πρέσβεις τοιαῦτα διεξῆλθον, ἐπαμφοτερίζοντες C τῇ γνώμῃ τότο μὲν δὲ ἐδόκουν ἱκετεύειν, τῖτο δὲ ἀπειλεῖν. ως δεδέξονται φοντο δ ως ταύτῃ δεδείξονταί τε καὶ ἐκφοβήσεσι τὸν βασι λέα κὶ ὡς ἐκ τότε ἀναγκαθήσονται Ρωμαῖοι ὥσπερὑπόφοροι είναι Αβάρων. ὁ δὲ βασιλοὺς ἐδὲν ἕτερον ἢ ψόγον ἡγησάμβυος την Αβάρων ῥήματα, ἀντέλεξεν ὅτω . Προβαλλομένων ἡμῶν συνἱκετεία των μεγαληγορίαν, οἰομένων τὲ τῇ συγκράσει ταύτῃ τὸ λόγων τὸ σπεδαζόμθμον ὑμῖν ανύσειν· ἀμφοτέρας, ὡς εἰπεῖν, ἐκπεπτώκατε τῆς ἐλπίδος, ἐδὲ δὲ ὑποθωπεύοντες ὑμᾶς ἀπατήσετε, ἐδὲ μίωαπειλοιῶτες ἐκφοβήσετε. πλείονα δὲ ὑμῖν ἐγὼ παρέξω τε ἡμετέρα παξὸς, τὸ πέρα τα δέοντος ἐπηρμένες ὑμᾶς το πρέποντι σωφρονίζειν. ὁ μεθαῤῥυθμίζων τὸς ἀτάκτες του λογισμῶν, καὶ ὥσπερ παιδεύων τὲ καὶ ἀνακόπτων τῆς ἐπ ὀλέθρῳιο αυθαδιζομένων ὁρμῆς· ὀφθήσεται καὶ τὸ μᾶλ λον ευεργέτης, ἤπερὁ χορηγὸς τῆς τρυφῆς, ὃς φιλεῖν μὲν δοκεῖ, προφάσεως 5 μικρᾶς ἐπιλαβόμθμος, τὸν δῆχεν σεργετέμνον ἠφάνισεν ευθέως. ἄπιτε τοιγαρουῦ πλεῖσον ριάμθμοι παρ ἡμῶν, κἂν γουῦ ἐν ζῶσι τελεῖν, καὶ ἀντὶ τῇ Ρωμαϊκῶν χρημάτων τὸν καθ ̓ ἡμᾶς φόβον εἰς σωτηρίαν εἰ ληφότες. ἔτε γαρ δεηθείω ποτὲ τῆς καθ' ἡμᾶς συμμα χίας, ἔτετι λήψεθε παρ ἡμῶν, ἢ καθόσον ἡμῖν δοκεῖ, ὥσπερ δελείας ἔρανον, και εχ ὡς οἴεπε) φορολογίαντινά . τοιῶτον ἐπισείσαντος φόβον το βασιλέως τοῖς πρέσβε σι των Αβάρων κατεγνωκότες ἐκ τῇδ εἰρημένων οἱ βάρβαροι, ὡς ἐκ ανέξεται σφῶν τῆς πλεονεξίας· καὶ ὡς ἐδὲν αὐτοῖς ἐκδοθήσεται, ὧν ἐκομίζοντο πρότε καὶ ὡς τὸ λοιπὸν ἀδεῶς ἐκ . ἐπιδραμουνται τα Ρωμαϊκώ· ἐν δυσθυμίᾳ τε ἐτύγχα τον πολλῇ, καὶ ἀναλογιζόμθμοι ἦσαν, ὅποι τὰ παρόντα ἐκβήσεται· καὶ ὅποι τύχης αυτοῖς χωρήσοι τὰ πράγματα· ἐδὲ δ μένειν ἐν Βυζαντίῳ ἀνόνητα ἤθελον, ἔτε μίω άπρακτοι ἀπιέναι ἐβέλοντο. ὅμως δ ̓ ὅιω τῇ κακῶν αὐτοῖς αἱρετώτε. ρον ὑπῆρχεν, Υπονοςῆσαι ὡς τὸς ὁμοφύλες. καὶ τέτοις ένωθέντες, ἐς τίω τῇ Φράγγων χώραν ἀφίκοντο, τ8 βασιλέως τω ἀπολογίαν θαυμάσαντες. Οτι ηγγέλθη Ιεςίνῳ, ὡς ἐκ τῆς Περσῶν ἐπικρατείας ἐξώρμησεν ὁ Ζιχ, πρεσβε σόμθμός τε, καὶ εξαλεχθησόμβρος περὶ Σοάνων· ἐν ταύ D E aliam partem vertebant : hac precibus agebant, il- excidiftis. Atque ego multo plura vobis tri buam, pag. 103. |