liufve cujuipiam fceleris convici vinculis at-Α tinebantur, laxarunt omnibus ad unum per libidinem cæfis Præfecti apparitoribus. Si qui civium fervabant fe integros neutrique erant factioni addicti, in adverfam continentem fugerunt, dum urbs, tamquam fi capta ab hofte effet, fic illatis facibus deflagraret. Igni corruptum eft templum Sophiæ, Zeuxippi balneum & ex aula Imperatoris Incendium. quidquid a veftibulo ad Martis cum pertinebat, magnæ præterea porticus ad forum ufque Conftantini procurrentes, domus item permultæ locupletum civium, unaque immanis auri argentique vis. Interea Auguftus palatio fe tenebat cum uxore ac Senatoribus nonnullis Porro factiofi pro teffera inter fe ατοπήματος ἐδέδεντο. καὶ οἱ μὲν ὑπηρέται, ὅσοι τῇ τῆς πόλεως ἀρχῇ ἔπονται, εκτείνοντο ἐδενὶ λόγῳ ἢ δὲ πο τὸ λιτῶν, εἴτι καθαρὸν ὦ, ἐς τὰ ἀντιπέρας ἤπειρον ἔφα γον, καὶ τῇ πόλει πῦρ ἐπεφέρετο, ὡς δὴ ὑπὸ πολεμίοις γεγενημένη. καὶ τὸ ἱερὸν ἡ σοφία, τό τε βαλανεῖον ὁ Ζα ξιππος, καὶ τῆς βασιλέως αυλῆς τὰ ἐκ τὸ προπυλαίων ἔχει ἐς τὸν ἄρεως λεγόμβρον οἶκον καυθέντα ἐφθά ρη. ἐπὶ τέτοις τε ἅμα αἱ μεγάλαι σοαὶ μέχρι τῆς ἀγορᾶς ἀνήκεσαι, ἡ Κωνσαντίνα ἐπώνυμός ἐσιν, δ δαιμόνων τε ἀνθρώπων οἰκίαι πολλαὶ και χρήμα τα μεγάλα . βασιλοὺς δὲ, καὶ ἡ συνοικέσα, καὶ τ Στὸ βολῆς ἔνιοι, καθείρξαντες σφᾶς αὐτὸς ἐν πα , Teffeta, Vince• ufurpabant hanc vocem, VINCE : quæ tran-λατίῳ, ἐσύγαζον. ξύμβολον δὲ ἀλλήλοις ἐδίδοσαν οἱ fiit in feditionis illius nomen. Erat id temporis Præfectus Pratorio Joan. nes Cappadox; Augufti affeffor, five ut lingua Rom. dicitur, Quæftor, Tribonianus, natione Pamphylus. Ac Joannes quidem inJoannes Præ. genuarum erat difciplinarum atque eruditioHaus Pratonis expers. Nam apud ludimagiftrum nimia, qualis vir, hil aliud nif litteras fcribere, & quidem Edit Parif. pag. 71. prave atque ineleganter didicerat. At verim, pollebat ; ita ut rerum vel op- Β Quibus artibus cum ad magnas pecunias brevi tempore veniffet extra modum in C crapulam fe fe effudit ita diem partiri folitus ut ad horam prandii expilandis fubditorum fortunis vacaret ; quod fupererat, in tumulentia obfcœnique corporis, voluptatibus traduceret, adeo fui impotens ut cibis fe ad vomitum expleret. Semper quidem ad corradendum aurum paratus, erat; fed ad prodigendum multo etiam comparatior. His moribus Joannes, hac natura præditus fuit . Tribonianus autem cum ingenii & ipQualis Tribo. fe acie valebat, tum apicem eruditionis attigerat, fic ut nullum ætatis fuæ mortalium haberet hac laude fuperiorem. Verum hianti homo & inexplebili avaritia, unice lucro ferviebat, erantque apud illum jura venalia Jamdiu legum nunditioni deditus, quotidie pretio refigebat alias, alias figebat, D prout e re erat atque ufu pofcentium. Dianus. Quz. iton.. quam Utrique in Rempub. peccare impune ac fine publica querela licuit, diu fuit populus contentione diftractus, propter nominum diverfitatem in factionum coloribus pofitam. Ubi vero conciliatis, ut modo dicebam animis feditio coorta eft jactis in eos contumeliis tota urbs perfonabat ac circumcurfans multitudo quærebat ipfos ad necen. Eam autem Imperator demereri & adjungere fibi cupiens, nulla interpofita mora ambos a magiftratu fubmovit Quorum loco Præfecturam Prætorii Phoca Patricio quem in primis cordatum Phono fervantifimum qui noverat furam Baflidi itidem Patricio, fpcttatifimæ clementiæ & nobilitatis viroman lis fuffecti lides. davit . Seditio tamen nihilo fecius incre- ceperat, quintus agebatur ortoque ver- ne mum referrent ; five ab illis vitæ time- δῆμοι, τὸ νίκα· καὶ ἀπ' αὐτὸ ἐς τόδε τῷ χρόνου ἡ κατάςα- છે Τότε τῆς μὲν ἀυλῆς ἔπαρχος Ιωάννης τὗ ὁ Καππαδόκης· Τριβοωωιανὸς δὲ, Πάμφυλος γένος, βασιλεί πάρεδρος, κοιαίτωρα τότον καλᾶσι Ρωμαίοι. τέτοιν ἅ τερος, Ιωάννης, λόγων μὲν τῆς ἐλευθερίων ἢ παιδείας ἀνήκοος τὦ . ἐ δὲ ἄλλο ἐδὲν ἐς γραμματιςοῦ φοιτῶν ἔμαθεν, ὅτι μὴ γράμματα, καὶ ταῦτα κακὰ κακῶς γράψαι. φύσεως δὲ ἰχύι πάντων γέγονε διωατώτα ὧν ἡμεῖς ἴσμῳ · γνῶναίτε “ τὰ δέοντα ἱκαν νώτατος Ι, ἢ λύσιν τοῖς ἀπόροις εὑρεῖν· πονηρότα καὶ δὲ γεγονὼς ἀνθρώπων ἁπάντων, τῇ τῆς φύσεως δυ νάμαι ἐς τᾶτο ἐχρῆτο. καὶ ἔτε Θεῖ λόγος ἔτε ἀνθρώπων αυτὸν αἰδώς τις ἐσῄει . ἀλλὰ βίος τε ( αυτοί ) ἀν θρώπων πολλῶν Ἀπολλωίαι κέρδος ἕνεκα, καὶ πόλεις ὅλας καθελῶν, ἐπιμελεὶς Ι . χρόνου γουῦ ὀλίγα χρήματα μεγάλα περιβαλλόμβυος, ἐς κραπάλων τινὰ ἐκλελάκτι ὅρον ἐκ ἔχεσαν . ἔχει μὲν ἐς τὸν τῇ ἀρίσε καιρὸν λειζόμμος τὰς τοῦ ὑπηκόων οὐσίας, μέθῃ δὲ τὸ λοι πὸν ἢ σώματος ἔργοις ἀσελγεςάτοις ἠχολημένος, κατέ χειν ἑαυτὸν ἐδαμη ἴσχυον, ἀλλὰ τά τε βρώματα μέχρι τὸν ἔμετον ἴπιε νὶ τὰ χρήματα κλέπτειν μὲν τὗ ἐσαεὶ ἕτοι μας, προίεθαι δὲ καὶ δαπανᾷν ἑτοιμότατος. Ιωάννης μὲν ὄτω τοιέτος . Τριβουνιανὸς ἢ φύσεως μὲν δυνάμει ἐχρῆτο, κα παιδείας ἐς ἄκρον ἀφίκετο ἢ κατ' αὐτὸν ἐδενὸς ἧατον· ἐς φιλοχρηματίαν δαιμονίως ἐσπουδακώς, οἷός τε κέρ δες ἀεὶ τὸ δίκαιον Σποδίδοθαι. τῇ τε νόμων ἡμέρᾳ ἐκ ἐπὶ πλεῖσον ἑκάσῃ τὰς μὲν ἀνήρει, τὸς δὲ ἔγραφεν, ἀπεμ· πολῶν πῖς δεομένοις και των χρείαν ἑκάτερον . Εως μὲν δω ὁ δῆμος ὑπὲρ τὰ ἐν τοῖς χώμασιν ὀνομά των τὸν πόλεμον πρὸς ἀλλήλες διέφερον, λόγος ἐδεὶς τ ὧν ὗτοι ἐς τὰ πολιτείαν ἡμάρτανον· ἐπεὶ ὃ ξυμφονή σαντες, ὥσπερ ἐῤῥήθη, ἐςτω ςάσιν κατέςησαν, ἔκ τε τὸ ἐμφανᾶ ἀνὰ πᾶσαν τω πόλιν ἐς αυτὸς ὕβριζον καὶ περιϊόντες ἐζήτων ἐφ ̓ ᾧ κτείνεσι . διὸ δὴ ἑταιρίζε παι βασιλεὺς τὸν δῆμον ἐθέλων, ἄμφω τῆς ἀρχῆς ἐν της παραυτίκα παρέλυσε. καὶ Φωκᾶν μὲν, ἄνδρα τρίκιον, ἔπαρχον τῆς ἀυλῆς κατεςήσατο, τε καὶ τὸ δικαίς ἐπιμελεῖθαι ἱκανῶς πεφυκότα· βασιλείδίω δὲ τω τὰ κοιαίτωρος ἀρχὺ ἔχειν ἐκέλευεν, ἔκ τε ἐπιεικείας γνώριμον ἐν πατρικίοις ὄντα καὶ ἄλλως δόκιμον. Εὐδὲν μέν τοι κασον ἡ σάσις ἐπ ̓ αυτὸς ἤκμαζε. πέμπτῃ δὲ ἀπὸ τῆς ςάσεως ἡμέρᾳ, περὶ δείλω ὀψίαν, Ιεςινιανὸς βασιλους Ὑπατίφ τε καὶ Πομπηΐῳ τοῖς Αναςασίου τὸ βεβα σιλοκότος ἀδελφιδοῖς οἴκαδε ὡς τάχιςα επέσκηπτενιέ ναι. εἴτέ τι νεώτερον πράσσεθαι πρὸς αὐτῶν ἐς σῶματὸοἰκεῖον ὑποτοπήσας, εἴτενὶ αυτὸς ἡ πεπρωμένη ἐς τᾶτο γεν. οἱ δὲ (ὅπερ ἐγένετο ) δείσαντες μὴ σφᾶς ὁ δῆμος ἐς τίω βα σιλείαν βιάζοιτο, ἔφασαν 3 δίκαια ποιήσειν εἰ σφῶν τὸν βασιλέα παρήσεσιν ἐς τοσόνδε κίνδυνον ἥκοντα. ταῦτα α κέσας Ιεςινιανὸς βασιλάς, ἔτι μᾶλλον ἐς τω υποψίας ἐνέπιπτε, καὶ αυτὰς αυτίκα μάλα ἐκέλευσεν ἀπαλλάσσεπαι. ὅτω γουν οι καδε τώ ανδρε τέτω ἐκομιζέπω, καὶ τέως μὲν (νὺξ ἐτύγχανον ἔσα) ἐνταῦθα ἡσυχαζέτω. Β B Poftero die, Sole vixdum exorto, percrebuit ambos Palatio, ubi fe tenebant, exceffiffe. Ad illos undique concurfus fit populi : Imperator acclamatur Hypatius, & in forum, Hypatius per ut ibi habenas rerum capeffat, deducitur, co- vim factus mitante uxore(Mariæ nomen erat) femina pru Imperaior. dentiæ continentiæque laudem adepta maximam . Hæc maritum retentans nec dimittens, inclinata ululantique voce clamabat, hominem ad mortem rapi, & amicorum omnium ac neceffariorum opem implorabat. Sed multitudi- Edit. Parif. ne prævalente, abftracta a viro depulfaque eft: pag. 72. quem populus invitum licet ac renitentem cum ad forum Confantini duxiffet, fibi in Impera torem popofcit, & quoniam diadema cæteraque ornamenta Imperatoria deerant, impofito capiti torque aureo, Auguftum confalutavit. Jam vero cum omnes Curiæ Patres, qui erant extra Aulam Imperatoris, conveniffent, in eam ibant fententiam multi, ut faciendum impetum dicerent in Palatium. Tum Τῇ δὲ ὑπεραίᾳ ἅμα ἡλίῳ ἀνίχοντι ἔκπυσα ἐς τὸν δῆμον ἐγένετο, ὡς ἀμφοτέρω ἀπηλλαγέταυτῆς ἐν παλατίῳ δια τριβῆς· ἔτρεχον διω ἐπ' αυτὲς ὁ λεως ἅπας, βασιλέατε Υπάτιον ἀνηγόρευον καὶ αὐτὸν ὡς παραληψόμβυον τὰ πράγ ματα, ἐς τὰ ἀγορὰν ἦγον · ἡ δὲ Υπατίω γωὴ Μαρία ξαετή τε ὖσα, καὶ δόξαν ἐπὶ σωφροσαύη μεγίςην έχεσα, εἴχετο μὲν τὸ ἀνδρὸς, καὶ ε μεθίει· ἐβόαδε, ὀλολυγῇ τε χρωμένη, καὶ τοῖς ἐπιτηδείοις ἅπασιν ἐγκελοομένη, ὡς αυτὸν δ ̓ ἐπὶ θανάτῳ οἱ δῆμοι ἄγοιεν ὑπερβιαζομένω τοίνω τα ὁμίλα, αυτή τε εχέκεσα μεθῆκε τὸν ἄνδρα, καὶ αὐτὸν ὁ λεως, οὔτι ἑκέσιον, ἐςτω Κωνταντίνε ἀγορὰν ἥκοντα ἐς τίω βασιλείαν ἐκάλουν. κ) (ἐδ τὦ αὐτοῖς ἔτε διάδημα, ἔτέ τι ἄλλο, ὧν δὴ βασιλέα περιβάλλεθαι νόμος ) σρεπτόν τινα χρησουν ἐπὶ τῇ κεφαλῇ θέμβυοι, βασιλέα Ρωμαίων ἀνεῖπον. ἤδη δὲ καὶ ἐκ τδ ἐκ βολῆς ξυνιόντων, ὅσοι ἐκ ἀπολειφθέντες ἐτύγχανον ἐν τῇ βασιλέως αυλῇ, πολλαὶ μὲν ἐλέγοντο γνῶμαι, ὡς αὐτοῖς ἰτέον ἀγωνισμένοις ἐς παλάτιον Ωριγένης δὲ, ἀνὴρ ἐκ βολῆς, παρελθών, ἔλε ξε τοιάδε. Τὰ μὴν παρόντα ἡμῖν, ὦ ανδρες Ρωμαῖοι, πράγματα μὴ ἐχὶ πολέμῳ ακριθέναι, ἐχοϊόντε. πόλεμος δὲ καὶ βασιλεία, τα μέγισα τῷ ἐν ἀνθρώποις ἀπάντων ὡ μολόγηται εἶναι ἢ δὲ δὴ πράξεων αἱ μεγάλαι ἐ βραχύτητε καιρό κατορθοπαι θέλεσιν, ἀλλ ̓ ὀβολίᾳ τε λογισμῶν ν πόνοις σωμάτων, ἅπερ ανθρωποι ἐς χρόνου μῆκος ἐνδεί ές ανωται. ω μὲν ἔνω ἐπὶ τὸν πολέμιον ἴοιμα· ἐπὶ ξυρᾶ μὲν ἀκμῆς τὰ πράγματαἡμῖν ςήσεται· περὶ δὲ τὸ ὅλων, ἐν βραχεῖ χακινδυνεύσομον χρόνῳ τὸ ἢ Υποβήσεται μελλόντων ἕνεκα, τω τύχων ἢ προσκυνήσουν, μεμψόμε ἢ θα πάντως, τὰ δὲ τὸ πραγμάτων ὀξύτατα ἐς τὸ τῆς τύχης ὡς τὰ πολλὰ περιΐςαται κράτος . ἱ δὲ χολαιότερον τὰ παρόντα διοικησώμεθα. ἐδὲ βελομένοις παρέσαι ἡμῖν Ιεςινιανὸν ἐν παλατίῳλαβεῖν, ἀλλ ̓ ἀγαπήσει ὡς τάχι τα ὢ τις αυτὸν ἐῴη φυγείν. ἀρχὴ ᾗ περιορωμένη καταρρείν εἴωθεν, Υποληγέσης αυτῇ τῆς. ἰχύος ἐς ἡμέραν ἑκάςην. ἔσι τοίνωυ ἡμῖν βασίλεα ἕτερα, Πλακιλλιαναί τε καὶ τὰ Ελένης ἐπώνυμα, ὅθεν χρὴ βασιλέα τον δε ὁρμώμρον, τόν τε πόλεμον διενεγκεῖν, καὶ τὰ ἄλλα διοικήσαθαι ἡ ἄμεινον ἕξει Ωριγένης μὲν τοσαῦτα εἶπεν. οἱ δὲ δὴ ἄλλοι, (ὅπερ φιλεῖ ὅ μιλος ποιεῖν ) ὀξύτερόν τε ἀντελαμβάνοντο, καὶ τὸ παραυτίκα ᾤοντο ξύμφορον εἶναι τεχἥκισάγεὙπάτιος, χρυ γάρ οἱ γενέθαι κακῶς ) τῆς ἐπὶ τὸν ἱππόδρομον ὁ δὲ ἐκέλευεν γεἶπαι τινὲς δέ φασιν ἐξεπίτηδες αυτὸν ἐνταῦθα ἥκειν βασιλεῖ συνοικῶς ἔχοντα. ~ καὶ (~ toris oratio. proceffit Origenes Senator & orationem Origenis Senahanc habuit Fieri non poteft, Viri Romani ut fumptis temere armis de præfenti rerum ftatu bene decernamus Nam ex iis omnibus que homines tractant, nihil effe majoris confat nec molis fat nec molis, nec momenti, quam bellum & regnum. Atqui ceptis ingentibus fecundos exitus afferre folet non punctum temporis, fed confiliorum prudentia & dura corporis exercitatio : utrumque autem longo fpatio probari decet. Quare fi petamus jam adverfarium, in novaculæ acie, quod vulgo ajunt, fitæ res noftræ erunt, deque earum fumma momento periclitabimur. Eventus vero, quicumque futurus eft, vel laudem vel culpam tribuemus omnem Fortune, calidioribus inceptis plerumque dominanti. Quod fi inftantia fedatius lentiufque digeramus, facultas capiendi in Pa latio Juftiniani ultro fe nobis offeret; quin ille brevi fecum agi præclare credet fi quis ipfum elabi fuerit. Defpedia enim poteftas deficientibus in dies viribus tandem collabi folet. Porro alia funt nobis Palatia, puta Placillianum atque Helene, unde Imperatorem hunc in bellum erumpere, cæteraque, quam optime poterit, adminiftrare oportet . Hæc Origenes. Contra cæteri ( ut fit in turba) di Circum Hy. patius. Debant audendum promptius & in celeritate Οἱ δὲ ἀμφὶ τὸν βασιλέα ἐν βελῇ ἦσαν πότερα μένεσιν αυτοῖς, ἢ ταῖς ναυσὶν ἐς φυγίω ξεπομένοις, ἄμεινον ἔςαι; καὶ λόγοι μὲν πολλοὶ ἐλέγοντο ἐς ἑκάτερα φέροντες · καὶ Θεοδώρα δὲ ἡ βασίλισσα ἔλεξε τοιάδε. Τὸ μὲν γεωαῖκα ἐν ἀνδράσι μὴ χροναι τολμᾷν, τὸν παρόντα οἶμαι καιρὸν ἥκισα ἐρεῖναι χασκοπεῖθαι. ἢ ἐν τοῖς Υποκνεσι νεανισύεθαι, εἴτε ταύτῃ εἴτε ἄλλῃ πη νομισέον. οἷς δὲ τὰ πράγματα ἐς κίνδυ νον ἢ μέγισον ἥκει, ἐκ ἄλλῳ ἐδενὶ εἴη, ἢ τῷ τὰ ἐν ποσὶν ὡς ἄειςαθέθαι, προσέχειν χρεῶν ἅπασιν ἡγεμαι 37 φυγω ἔγωγε, εἴπερ ποτέ, καὶ νω, & καὶ ἢ σωτηρίων ἐπάγεται, ξύμφορον εἶναι ἀνθρώπῳ δὲ μὲν ἐς φῶς ἥκονι τὸ μὴ ἐχὶ καὶ νεκρῷ γενέθαι, ἀδιωατον τῷ δὲ βεβασιλευκότι τὸ φυγάδι εἶναι ἐκ ἀνεκτόν μὴ δὲ αν γενοί μίω δ αλεργίδος ταύτης χωεἰς, μήδ' αν τω ἡμέραν ἐκείνω βιώνω, ἐν ᾗ με δέσποιναν οἱ ἐντυχόντες & προσερᾶσιν. εἰ μὲν ὅτω σώζεθαι σοι βόλομένῳ ἐςιν, ὦ βασιλεῦ, ἐδὲν τέτο πράγμα. χρήματά τε ret. Interea apud imperatorem confulebatur in en pag 73ο Belifarius & Mundus ad Vadunt. Edit. Parif. pag. 74' contingat lucis hujus fuavitatem cum morte Α rat. Ergo perductus in circum Hypatius ad folium, unde Auguftus equeftria gymniCircum armati caque certamina fpectare folet, afcendit protinus, & in eo confedit . E Palatio Mundus per eam exiit portam, in qua eft Cochleas, a forma, quam plane rotundam habet, fic appellatus . Belifarius autem primum quidem recta ad ipfum Hypatium foliumque Imperatorium fubire inftituit. Verum ubi ad conjundum parti huic & a præfidiariis jam inde olim teneri folitum domicilium pervenit, inclamavitque militibus uti janua fibi ad Tyrannum vadenti quamprimum recluderetur; illi conftitutum inter fe habentes ad neutram caufam fe aggregare, donec ad alteram manifefte victoria vergeret, nihil fe exaudire fimularunt. Ita repulfam paffus Belifarius, ad Auguftum redit, actum effe affirmat, periiffe cunda, cuftodes quoque Palatii ftudere rebus novis, & ab iplo jam defciviffe. Mox eumdem Auguftus ad portam, quæ Chalca five Erea dicitur, & ad veftibulum illi objacens ire, eaque parte tentare aditum jubet. Ille inter rudera & loca incendio deformata non fine difcrimine & labore magno ad Circum evafit, & prope Venetiam confiftens porticum quæ eft a dextra Cæfarei folii, de invadendo primo omnium ipfo Hypatio cogitavit. Sed propter anguftias portæ, quæ claufa erat & Hypatii fatellitio munita intus, timuit ne iniquiori fpatio inpeditus, ab irruente populo opprimeretur cum fuis, & hinc magis pateret Auguftus perduellium impreffioni . Videns igitur fatius effe multitudinem adoriri, quæ in Circo ftabat, numero infinita atque inordinatiffima; quippe omnes invicem fe contrudebant; diftricto gladio demque juffis facere cæteris incurrit, eodem conclamans. Simul autem conferta plebs neque ad pugnam compofita, milites, qui & fortitudine & rei bellica peritia clariffimi erant, adeffe loricatos nec ferro pacere animadvertit ; confternata in fugam eft. Exorto, ut res ferebat, clamore ingenti, Mundus, qui haud procul fubftiterat, ac rem quidem, pro innata vi atque ardore animi, volebat gerere, hærebat tamen nefcius quid tempus pofceret; ubi conjecit Belifarium dimicare confeftim per portam, quam vocant Libitinen ges. D πολλά ἐσιν ἡμῖν ἢ θάλασσα μὲν ἐκείνη, πλοῖα δὲ ταῦτα. σκέπει μα τοι μὴ διασωθέντι ξυμβήσεταί σοι ἥδισα αἳ τῆς σωτηρίας τὸν θάνατον ἀνταλλάξαθαι ἐμὲγάρ τις καὶ πα λαιὸς ἀρέσκει λόγος. Ως καλὸν ἐντάφιον ἡ βασιλεία ἐς τοσαῦτα βασιλίδος εἰπέσης, θάρσος τε τοῖς πᾶσιν ἐγέ ΤΟ », κ εἰς ἀλκίω απόμβυοι, ἐν βελῇ ἐποιόντοᾖ απ ἀμύ νεπαι δικατοὶ γένωνται, τις ἐπ ̓ αὐτὸς πολεμήσων ἴοι. οἱ μὲν δω ςρατιῶται ξύμπαντες ( οἵ τε ἄλλοι, ὅσοι ἀμφὶ * βασιλέως αυλων ετετάχατον ἔτε τῷ βασιλεῖ δυνοι κῶς εἶ χον, ἔτε εἰ τὸ ἐμφανὲς ἔργο ἔχεται ἤθελον· ἀλλὰ τὸ μέλλον ἐκαραδόκου ὅπη ἐκβήσεται. πᾶσαν δὲ τίω ἐλπίδα ἐν Βε λισαρίῳ τεν Μούδῳὁ βασιλεὺς εἶχον. ὧν ἕτερος μὲν, ὁ Βελισάριος, ἄρτι ἐκ τῶ μηδικᾶ ἐπανήκων πολέμε, τώ τε ἄλλων θεραπείαν δυνατώ τε νὶ λόγου αξίαν ἐπήγετο, καὶ δορυφόρων τε εἶχε καὶ ὑπαασιςῶν πλῆθος, ἔντε ἀγῶσι καὶ τοῖς ἢ πολέμου κινδυώοις τὰς μελέτας πεποιημένον . Μοῶδος δὲ, Ιλλυριῶν σρατηγὸς ἀποδεδειγμένος, τύχη τινὶ ξυνεκύρησε, βαρβάρες Ερέλες ἐπαγόμδυος, κατά τινα χρείαν ἐς Βυζάντιον μετάπεμπτος ἥκειν . દ Ο δε Υπάτιος μὲν δω, ἐπειδὴ εἰς ἱππόδρομον ἀφίκετο, ἀναθαίνει μὲν αυτίκα δὴ βασιλέα καθίςαθαι νόμος κάθη δὲ ἐςὶ βασίλειον θρόνον,ὅθεν ἀεὶ βασιλεὺς εἰώθει τόν τε ἱππικὸν ἢ γυμνικὸν θεᾶπαι ἀγῶνα ἐκ δὲ παλατίε Μοιδος μὲν διὰ πύλης ὀξει, ἔνθεν δὴ ὁ Κοκλίας ἀπὸ τῆς ἰδέας και θέλε κυκλοτερᾶς ἔσης ωνόμαςαι . Βελισάριος δὲ τὰ μὲν πρῶτα δὐθὺς αυτέ τε Ὑπατίε ν θρόνο ἢ βασιλείς ἀνέβαι νεν ὡς δ ἐς τὸ πλησίον οἴκημα ἦλθεν,ὗ δὴ τρατιωτῶν φρερὰ C ἐκ παλαιὲ ἐσιν ἐβόα τοῖς σρατιώταις, ἐγκελοιόμβος ανοι γνωύαι οἱ ἢ θύραν ὡς τάχιςα, ὅπως ἐπὶ δ τύραννον ἴοι δε ν δεγμένον ἢ τοῖς σρατιώταις μηδετέρῳ ἀμεύειν, ἕως αυτῶν ἕτερος λαμπρῶς νηκών ὡς ἥκισα ἐπαίειν δοκοιῶτες διεκροσαντο. ἀνατρέψας διω Βελισάριος ὡς βασιλέα, διεφθάρ παεἰ χυρίζετο σφίσι τὰ πράγματα. νεωτερίζειν ἐς αὐτὸν τὲς σρατιώτας, οἳ τω παλατίε φρυρὰν ἔχεσιν . ἐκέλευεν δω αυτὸν βασιλεὺς ἐπὶ ἢ καλεμένων Χαλκί κὶ τὰ ἐνταῦ θα προπύλια ἰέναι. ὁ δὲ δῆ μόλις, ἢ ἐδὲ πόνον μελάλων χωρὶς,δι' ἐραπί ων τε νὶ χωρίων ἡμιφλέκτων διεξιων, εἰςτὸ ἱππικὸν ἀναβαίνει νὰ ἐπειδὴ περὶ ἢ Βενέτειον ἐγεγόνει σαν, ἣ ἳ βασιλέως θρόνε ἐν δεξιᾷ ἐσιν ἐβέλεσε μὲν ἐπὶ πρῶτον αυτ Υπάτιον ιέναι βραχείας δὲ ἔσης ἐνταῦθα πυλίδος,ἣ α ποκὶκλειςότε νὶ ὑπὸ ἢ ἐντὸς Υπατία σρατιωτῶν ἐφυλάσσε το κατωρρώδησε μή οἱ ἐν σενῷ πονεμένῳ, ὁ δῆμος ξωεπι· θέμβυος,αυτόντε καὶ τὰς ἐπομένες ἅπαντας διαφθείραντες, ρμόντε νὶ πονώτερον ἐπὶ βασιλέα χωρήσωσι. λογισάμμος δω ὡς οἱ ἐπὶ ἃ δῆμον ἰτέον ἐςιν οἳ ἐν τῷ ἱπποδρόμῳἑςήκε σαν πλήθει τε ἄμεσεινὶ μα' πολλῆς ἀκοσμίας ὑπ' ἀλλήλων ὠθέμβυοι· Στὸ ἢ κολεῖ τὸ ξίφος αράμβρος τοῖς τε ἄλλοις και ταῦτα ποιεῖν ἐπαγγείλας, δρόμῳ τε καὶ κραυγῇ ἐπ' αυτές μας. ὁ δὲ δῆμος ( ἅτε δὴ ἐν ὁμίλων ἐκ ἐν τάξει ισάμβυοι ) ἐπει δὴ σρατιώτας εἶδον τεθωρακισμένος τε,κὶ δόξαν πολλίω ἐπί τε ανδρείᾳ καὶ πολέμων ἐμπειρίᾳ ἔχοντας, καὶ τοῖς ξίφεσιν υδεμιᾷ φειδοῖ παίοντας· ἐς φυγίω ὥρμίωτο. κραυγῆς πολλῆς, ὡς τὸ εἰκὸς,γεγενημένης πλησίον που ἑςηκὼς Mὂνδος, βελόμβρος ἔργο ἔχεθαι (ι γάρ τις τολμητὴς κὶ δρατήριος) Σποράμθμος δε τι χρήσε) τοῖς παρᾶσιν ἐπειδὴ ἐτεθε ρατο ὡς Βελισάριος ἐν τῷ πόνῳ εἴη,εὐθὺς ἐπὶ τὸ ἱπποδρόμιον δχὰς εἰσόδα, ἣ νεκρὰ καλεῖται, εἰσβάλλει τότε δὴ ἑκα τέρωθεν οἱ Υπατίε τασιών και κράτος πλησομονοι διεφθεί e folio deturbarunt abdugnare audente ροντο. ἐπεὶ δὲ ἡ ξοπὴ λαμαρὰ ἐγεγόνει, καὶ φόνος αὖ ἳ δήμο Cumque cum Pompejo, tradiderunt in maEodie cafis e populo amἤδη πολὺς βοραΐδης τε κ 185ος, Ιεςινιανό βασιλέως ἀνεnus Augufti. plius xxx. Μ. utrumque Cafar dura & ar- ψιοί, χεῖρας αυτοῖς ἐδενὸς ἀνταίρειν τολμῶντος, καθεῖλόν ἀπὸ τὸ θρόνο Υπάτιον· καὶ αὐτὸν ἐσαγαγόντες βασιλεῖ, ἅμα Πομπηΐῳ, παρέδωκαν. θνήσκεσίτε δή μου πλέον ἢ τρισμύριοι ἐν ταύτῃ τῇ ἡμέρα . βασιλεὺς δὲ αὐτὸς ἐν φυλακῇ χαλεπῇ ἐκέλευεν εἶναι. ἐνταῦθα i fem, irrrupit in Circum. Hinc inde jam HyImmanis ftra- patiani ftragem accipere, & manu valida paffim fterni. Populi patebat fuga & clades ingens, cum Boraides & Juftus, Juftiniani Aug. ex fratre nepotes, Hypatium, nemine repu τε ་་ ~ 기 Πομπηίος μὲν ἐδακρυέ τε, καὶ ἄξια ἐλές ἐφθέγγετο· τ $ Alta cuftodia feptum tenuit Ibi Pompejus rerum & cafuum ejufcemodi infolens, la- ter : eumque Hypatius valde increpabat, Hypatii exi- τα Β dine moverat, tum Hypatii Pompeique li- exitus. Edit Parif. Quæfturam recipit Tribunianus; Præfecturam Foannes Cappadox, qui decimo magi pag. 75. T ΡΙΒΟΥΝΙΑΝΟΣ δὲ κα Ιωάννης τῆς τιμῆς ὕτω C RIBUNIANUS παραλυθέντες, χρόνῳ ὕστερον ες αρχες της ου Taudacias, Monolitus τὰς κατέςησαν ἄμφω. ἀλλὰ Τριβοωνιανὸς μὲν ἔτη πολλὰ ἐπιβιὲς τῇ τιμῇ, ἐπελάτησε νόσῳ, ἄλλο ἐδὲν ἄχαρι πρὸς ἐδενὸς παθών. [ γαρ αἱμύλος τε, καὶ τἆλλα ἡδὺς, κ τῆς φιλοχρηματίας τὸ νόσημα ἐπισκιάσαι ἱκανώτατος τῆς παιδείας περιεσίᾳ . Ιωάννης δὲ (πᾶσι γαρ ἀνθρώποις βαρύς τε ὁμοίως καὶ χαλεπὸς ὑ, πληγάς τε τοῖς προσπίπτεσιν ἐντεινόμβυος, καὶ τὰ χρήματα ἅπαξ ἅπαντα λόγῳ ἐδενὶ ληϊζόμβρος) δέκατον ἔτος τίω ἀρχ ἔχων, τω δίχω ὀρθῶς καὶ δικαίως τῆς ἐς τω δίαιταν παρανομίας ἐξέτισε, ξέπῳ τοιῶδε. Θεοδώρα ἡ βασιλὶς ἤχθετο αυτῷ πάντων μάλιςα. Quæfturam vero Joannes recipit Tribuut exuti , nianus, & quibus utebantur, eofdem poftmodum rece- Præfecturam pere. Ac Tribunianus quidem cum annos Joannes. multos in Magiftratu vixiffet, morbo deceffit, nullam præterea paffus offenfionem : quippe mira urbanitate, lepore, & fuavitate erat conditus, & avaritiam obfcurabat fplendore fummæ eruditionis. Contra Joan- Joannis im nes, homo æque omnibus gravis, & adeo probitas. importunus, ut obvium quemque oneraret plagis, & cundis uno tempore pecuniis exhauriret indicta caufa, decimo tandem Præfecturæ anno pœnas jure meritoque dedit fceleratiffimæ & contaminatiffimæ vitæ : quod ita accidit. Joannem oderat Theodora Augufta unum Theodora omnium maxime. Quod ille odium etfi cul-Joanni infen. pa fua ipfam offendendo contraxerat, adeo fa. non obfequio ambire fœminam fibique officiis conciliare ftuduit, ut aperte illi inimicus crimen intulerit apud Auguftum nec conditionem erubefcens nec amorem reverens ingentem, quo eam Imperator amplectebatur. His Theodora intelle&tis, cœpit animo coquere interficiendi ejus confilium at qua id via perficeret nefciebat quoniam ipfum magni faciebat Auguftus. Haud ignarus Joannes quo effet in fe animo Augufta; percellebatur magnis terroribus. Noctibus enim fingulis, ubi fe in cubiculum quietis caufa receperat, imminere putabat Barbarum aliquem ad cædem inftructum : quocirca e thalamo caput quolibet temporis pundo proferens, omnefque aditus circumfpectans, fomnum non videbat quamvis fuccinctus effet Haftatorum ac Scutariorum multis millibus quantum fatellitium nullus umquam Præfectus habuit. At fimul illuxerat, Dei pariter hominumque omni metu depofito, pergebat Romanos univerfos peffumdare, qua publice, qua privatim. Cum incantato-pag. 76. ribus verfabatur plurimum, impias divina-Joannis imtiones confectans quæ ipfi Imperato-pistas. rium apicem fpondebant : jamque ad illum fpe fubvectus, æqualis aftris gradiebatur: Nunquam ejus refpirabat improbitas : nihil effrænis vitæ licentia remittebat. Nullo erat apud ipfum numero Deus : Reditus Bclifariie bello Gotthico. ভ 2 imo vero fi quando in templum fe confer- Α λόγος τὸ παράπαν ἐκ &, ἀλλὰ καὶ, εἴ πε εἰς ἱερὸν ὡς cum iple omnium Β ἐς Per id tempus fubacta Italia Byzantium cum Antonina uxore Belifarius rediit, accitu Augufti, ut imperium contra Perlas acciperet. Singulari apud omnes erat in gratia & honore, neque immerito, vidtoris nomen unus admodum ringebatur Joannes, eique perniciem moliebatur, nullam aliam ob caufam, nifi quia, cum ipfe omnium B in fe odium collegiffet, Belifarius fupra omnes omnium laudibus tollebatur. Et quoniam in eo refidebat fpes Romanorum bellum Perficum ipfi iterum datum eft. Proficifcens uxorem Byzantii reliquit. Hæc Antoning in. vero mortalium omnium maxime idonea. ad genium, & are connedendos dolos, ex quibus nemo fe extes quibus Jo- plicaret, ut gratificaretur Auguftæ, annem perdiartem excogitavit. Erat Joanni filia dit. nomen Euphemiæ modeftiæ illa quidem laude confpicua ; fed adolefcentula & ea re captu facilis : unice dileda patri, quippe unigena Huic Antonina per dies multos blandimenta dedit, & amicitiæ fimulatione eam fibi devinxit penitus, eo progref pag. 77. hanc cui fa, ut arcanorum jam participem face. ret. Aliquando cum ea in cubiculo agens ait 0 C mentione deletata Euphemia ( nam & ipfa præfentem dominatum moleftiffime ferebat propter oblatum ab Augufta metum ) Atqui, inquit, cariffima, bujus mali caufa in vobis ftat, qui Edit.Parif. cum imperii vires habeatis in manibus non D vultis uti. Cui Antonina, Nihil nos filia, nihil aggredi foris, nec res novas in cafris moliri pofumus, nifi hic domi fint, qui fociam manum captis admoveant. At fi vellet pater tuus in rem una incumbere, quidquid effet Deo vifum, nullo conficeremus negotio His Euphemia auditis prompto animo recipit operam fuam minime defuturam : mox digreffa, rem patri aperit. Ille dictis mirifice Infidiæ ab Joanni fru- captus, cum ibi viam eo pacto ad vatici- dedu &tionis obtentu ibi fe de re tota inter lacriter cogitata. Condicto die pofteaquam Augufam Antonina falutaviffet , egreffa ex urbe fic Εν τέτῳ δὲ Βελισάριος Ιταλίαν κατατρεψάμμος βασι λειες Βυζαντιον, ξω Αντωνίνῃ τῇ γυναικὶ, μετάπεμπτος ἦλθον, ἐφ ̓ ᾧ ἐπὶ Πέρσας σρατεύσεις. καὶ τοῖς μὲν ἄλλοις ἅπασιν ἔντιμος τε καὶ λόγε πολλὰ ἄξιος (ὡς τὸ εἰκὸς) 4. μόνος δὲ Ιωαίνης αυτῷ χαλεπῶς εἶχε, κ πολλῇ ἐπιβολῇ αυτὸν εἴχετο κατ' ἄλλο μέν ἐδὲν, ὅτι δὲ αὐτὸς μὴς τὸ ἐκ παίτων ἔχθος ἐφ ̓ ἑαυτὸν εἶλκε. Βελισάριος, παί των δυδοκιμῶν μάλισα ἔτυχον· ἐπ ̓ αυτοί τε γενομένης τῆς Ρωμαίων ἐλπίδος, αυθις ἐπὶ Πέρσας ἐςράτευσε, τω γωαῖκα ἐν Βυζαντίῳ Υπολιπών. Αντωνίνα δὲ ἡ τὸ Βελισαρία γινὴ (Ιγὰρ ἱκανωτάτῃ ἀνθρώπων ἁπάντων μηχαν παιτὰ ἀμήχανα) χαριῖσαι τῇ βασιλίδι βελούσα μένη, ἐπενόειτοιάδε. ω» της Ιωάννη θυγάτηρ Εὐφημία, δόξαν μὲν ἐπὶ σωφροσκύη πολλώ ἔχεσα, νέα δὲ κομιδῇ, καὶ ἀπ' αὐτῷ λίων δάλωτος. [ δὴ ὁ πατὴρ ὑπερηγάπα, ἐπεὶ καὶ μόνης αυτῆς ἐγεγόνει πατήρ. ταύτίω η Αντωνίνα τιθασσεύεσα ἐς ἡμέρας συχνάς, προσποιήσαθαί τε, ἅτε φίλω, ἐνδελεχέςαταἴχυσε, καὶ εἶδαν τῇ Σπορρήτων μεταδιδόναι ἐκ ἀπηξία. Οποτε αυτῆς οἱ μόν νης ἐν τῷ δωματίῳ παρέσης, οδύρεθαι τύχας τὰς παρέσας ἐπλάσσετο, ὅτι (δὴ ) Βελισάριος ευρυτέραν ποιημόνος των Ρωμαίων ἀρχίω πλείονι μέτρῳ ἢ πρότερον ἦσα ἐτύγχανε. βασιλεῖς τε δορυαλώτες δύο, καὶ πλέτα του χρῆμα ἐς Βυζάντιον ἀγαγὼν, ἀχαρίσου Ιουσινιανοῦ ἔτυχε τάτε ἄλλα ὡς ἐ δικαίαν ἔσαν τα πολι૪ τείαν διέβαλλε. περιχαρὶς δὲ τῷ λόγῳ γενομένῃ ἡ Εὐφημία (δέει δὲ τῷ ἐκ τῆς βασιλίδος καὶ αὐτῇ τῇ παρά σῃ ἀρχῇ ἤχθετοι καὶ τόδε μέν τοι, ὦ φιλτάτη, ἔφη, υ μεῖς αἴτιοι· ὅτι δὴ παρὸν ὑμῖν, τῇ δυνάμει ἐ βλεπει παι. ὑπολαβᾶσα ἡ Αντωνίνα, εδ οἷοί τε ἐσμὲν, ὦ θύγατερ, εἶπεν, ἐν σρατοπέδω νεωτέροις ἐγχειρεῖν πράγμα σιν, ἰ μὴ ὃ ἔργο ξωεπιλάβωνται ἡμῖν ἢ ἔνδον τινές ἀλλ ̓ εἴπερ ὁ σὸς πατὴρ ἤθελε, ῥᾶσα ἂν ἐς τὸ πρᾶξιν καθι σάμβυοι, ὅσα τὦ τῷ Θεῷ βελομένῳ, ἐπράσσομλν. ακέσασα ταῦτα Εὐφημία, προθύμως μὲν ὑπέχετο ἐπιτελῆ ἔσεθαι ἀπαλλαγεῖσα δὲ ἐνθένδε, τὸ πράγμα ἐπὶ τὸν πατέρα δὐθὺς Ζεγκε ἐὃς τι λόγῳ ἡθεὶς ταύτων γάρ οἱ ὁδὸν ἐς τε τὸ μαντείαντώ βασιλείαν ὑπετόπαζε φέρειν τα πρᾶξιν) εὐθὺς μελλήσει εδεμια ωμολόγησε πράσσειν τε των παῖδα ἐκλεσε τῇ ὑσεραίᾳ ὅπως ἐς λόγες τῇ Αντωνίνῃ ἀυτὸς ξυμμί Eξη, τὰ πιὸ δοίη. μαθᾶσα δὲ Αντωνίνα τω Ιωάννα γνω μίω, καὶ ὡς ἀπωτάτω τὸν ἄνθρωπον ἢ τὸ ἀληθὲς ἀπαγαγεῖν ἐννοίας ἐθέλεσα· νοῦ μὲν ἔφηοἱ ξυγγενέθαι αυτὸν ἀξύμφορον εἶναι, μή τις υποψία μεταξὺ ἐπιγενομένη, διακωλύ σαι τὰ πραασόμβυα ἱκανὴ εἴη μέλλειν αυτίκα δὴ μάλα ἐς λέω παρὰ Βελισάριον ςέλλεθαι. ἐπειδὰν δω ἐκ Βυζαντία ἀπαλλαγεῖσα ἐν τῷ προασείῳ γένηται ( ὃ Ρεφινιανοὶ μὲν ο νομάζεται, Βελισαρίες ἴδιον ἐτύγχανεν ὃν ἐνταῦθα τὸν Ιωάννω ὡς ἀπσασόμθμόν τε καὶ προπέμψοντα ἥκειν, καὶ τὸς τε λόγες περὶ δ ̓ ὅλων ποιήσαθαι, τὰ πιςαλαβείν τε δε ναι ταῦτα εἶπᾶσα, εν τε της Ιωάννῃ εἰπεῖν ἔδοξε, καὶ ἡμέρα τακτὴ ἐπὶ τῇ πράξει διώριςο. ἥτε βασιλὶς τὸν πάντα λόγον παρὰν Αντωνίνης ἀκήσασα ἐπῄνει μὲν τα βεβαλεμένα ἐγ κελεομένη ὅ πολῷ ἔτι μᾶλλον ἐς τίω προθυμίαν ἐπῆγεν |