enim Afimuntii illorum mandatis obfequebantur, quantumvis rationi confentanea ob oculos ponerent. Barbarus autem recenti victoria elatus, & ferus , prompte ad arma ferebatur . Romani contra, propter recens acceptam cladem, animis ceciderant. Nihilominus tamen Afimuntiis per litteras fignificarunt, ut Romanos captivos quofcumque nacti effent, ftituerent, aut pro unoquoque captivo duodecim aureos penderent & Hunnos captivos liberarent. Quibus litteris lectis, Romanos, qui ad fe confugiffent, liberos abire fiviffe Scythas vero , quotquot in eorum manus veniffent trucidaffe refponderunt Duos tantum captivos habere, propterea quod hoftes dum in obfidione fuerunt, in infidiis collocati, nonnullos ex juvenibus, qui ante
λέγειν δὲ αὐτῷ ὡς ἐχοἷός τε ἰ ἔτε Ανατόλιος πρεσβειό- A rum Thraciæ militum Dux & Præfedus. Nec μίμος, οὔτε Θεόδελος ὁ τὸ ςρατιωτῶν καὶ τὸ Θράκιον ταγ μάτων ἡγέμμος· ἔτε τὸ ἔπειθον, ἔτε τὰ δύλογα προτείνον τες, τὸ μὲν τὸ βαρβάρου τεθαρρηκότος, και προχείρως ἐς τὰ ὅπλα ὁρμῶντος . αυτῶν δὲ κατοπτυχότων, διὰ τὰ προυπάρ- ξαντα γράμματα παρὰ τὸς Ασημοιωτίας ἔσελλον, ᾗ ἐκ- διδόναι τὸς παρ' αυτὲς καταφυγόντας αἰχμαλώτος Ρω- μαίες, ἢ ὑπὲρ ἑκάσε δώδεκα τιθέναι χρυσές, διαφεθαι δὲ καὶ τὰς αἰχμαλώτες Οὖννους. οἱ δὲ τὰ αὐτοῖς ἐπεςαλμέ- να αναγνώτες, ἔφασαν τὲς μὲν παρ ̓ αὐτοῖς καταφυγόντας Ρωμαίος ἀφεῖναι ἐπ ̓ ἐλευθερίᾳ· Σκύθας δὲ ὅσες αἰχμα λώτες ἔλαβον ἀνηρηκέναι· δύο δὲ συλλαβόντας ἔχειν. Διὰ τὸ καὶ τὰς πολεμίες, με τίω γενομένω ἐπὶ χρόνον πολιορ κίαν ἐξ ἐνέδρας ἐπιθεμένες του από τα φρεείε νεμόντων παίδων ἁρπάσατινάς, ὃς εἰ μὴ υπολάβοιεν· ἐδὲ τὰς νό- μῳ πολέμε κτηθέντας ἀποδώσειν . ταῦτα ἀπαγγειλάντων τι παρὰ τὰς Ασημοιωτίας ἀφιγμένων· τῷ τε Σκυθῶν βασιλεί, τοῖς Ρωμαίοις Αρχεσιν ἐδόκει μὲν αναζητείται καὶ ὃς οι Ασημοκύτιοι ἔφασαν ἡρπάθαι παῖδας . ἐδενὸς δὲ φανέντος, οἱ παρὰ τοῖς Ασημοιωτίοις βάρβαροι ἀπεδόθη- σαν, πείσεις τι Σκύτων δόντων, ὡς παρ' αυτοῖς οἱ παῖδες ἐκεἴασαν. ἐπωμνύοντο δὲ καὶ οἱ Ασημουύτιοι, ὡς οἱ παρὰ σφᾶς καταφυγόντες Ρωμαῖοι ἐπ' ἐλευθερίᾳ ἀφείθησαν. ὤμνυον δὲ καί περ παρὰ σφίσιν ὄντων Ρωμαίων. εδε πίορκον ᾤοντο ὅρκον ὀμναύαι ἐπὶ τῇ σωτηρίᾳ τῇ ἐκ ἳ σφε- τέρα γένες ανδρῶν.
munitiones greges pafcebant, rapuerunt, quos nifi reciperent, captivos jure belli fibi acqui- fitos, minime reftituturos. Hæc renuntiarunt qui ab Afimuntiis venerunt. Quibus auditis Scytharum Regi, & Romanis Principibus pla- cuit exquiri juvenes, quos Afimuntii raptos ef- fe querebantur, Sed nemine reperto, Barbari ab Afimuntiis capti funt dimiffi, prius tamen fide a Scythis accepta, nullos Afinuntios cap- tivitati mancipatos penes fe habere. Jurave- runt etiam Afimuntii, Romanos, qui ad fe multos in fua poteftate haberent effugiffent libertate donaffe, quamvis adhuc Nec enim fibi pejeraffe videbantur modo fuos a bar- barorum fervitute falvos, & incolumes præ- ftarent.
Pace facta, Attilas rurfus legatos ad Roma- nos Orientales mittit, qui transingas repete- rent At illi legatos perquam humaniter ceperunt, & plurimis donis ornatos, cum mul- 1os perfugas apud fe effe affeveraffent, dimi- ferunt. Mint & iterum Attilas alios legatos, quibus quoque amplis muneribus ditatis, tia ab eo, poft illam poft illam, itidem quarta legatio advenit. Ille enim Romanorum liberalitatem, qua utebantur veriti, ut a fœderibus barbari difcederent, ludibrio habens, novas fubinde caufas fingebat, & vanas occafiones legatorum mittendorum excogitabat, & ad fuos neceffarios, quos liberalitate completi volebat, eas lega- tiones deferebat. Romani vero.in omnibus At- tile dicto audientes erant, & que præcipiebat Do mini jufsa ducebant.Non folum enim a bello contra eum fufcipiendo eorum rationes abhorrebant, fed &alos, qui maritimas oras vexabant, & Iray- & Parthos, qui bellum apparabant & Van-
Οτι γενομένων της σπονδῶν, Αττήλας αυθις παρὰ τὸς C ἑωες ἔπεμψε πρέσβεις, φυγάδας αἰτῶν . οἱ δὲ τὰς πρεσ Εδομένες δεξάμμοι, καὶ πλείςοις δώροις θεραπούσαντες, ἀπέπεμψαν, φηγάδας μὴ ἔχειν φήσαντες · πάλιν ἑτέρας ἔπεμψε χρηματισαμένων δὲ νὶ αὐτῶν, τρίτη παρεγένετο πρεσβεία, και τετάρτη μετ' αυτώ. ὁ δὲ ἐς των Ρωμαίων ἀ- φορῶν φιλοτιμίων, δ ἐποιοῦτο συλαβείᾳ ἢ μὴ παρα βαθια τας απονδὰς, ὅσας ἢ ἐπιτηδείων ού ποιῶν ἐβά- λετο, ἐπέμπε παρ' αυτές· αἰτίας τε ἀναπλάττων, κίπερο- φάσεις ἐφευρίσκων κενάς. οἱ 3 παντὶ ὑπήκοον ἐπιτάγμα- τι, καὶ δεαπότε ἡγυῦτο τὸ πρόςαγμα, ὅπερ αν “ἐκεῖνο πα- ρεκελεύσατο. ἐν μόνον ἢ πρὸς αὐτὸν ανελέθαι πόλεμον βλαβουῦτο, ἀλλὰ καὶ παρθυαίες ἐν παρασκε, τυγχάνον τας ἐδεδίασαν,κὶ βανδίλες τὰκαι θάλατταν παράττοντας, κ Ισαύρες πρὸς ἢ ληςείαν δανισαμένες, καὶ Σαρακίωὸς τῆς αυτῶν ἐπικρατείας ἢ ἕω καταξέχοντας, καὶ τὰ Αιθιοπικὰ ἔθνη σωπιςάμενα. διὸ δὴ τεταπεινωμένοι, ὃ μὲν Αττίλαν ἐθεράπευον· πρὸς ἢ τὰ λοιπὰ ἔθνη ἐπειρῶντο παρατάττε- παι,δυνάμεις τὲ ἀθροίζοντες καὶ σρατηγὸς χειροτονοιώτες.
Οτι καὶ αὖθις Εδήκων ἧκε πρέσβυς, ανὴρ Σκύθης,μέγι- τα καὶ πόλεμον ἔργα εχαπραξάμμος,στην Ορέσῃ. ὃς τὸ Ρω- μαι κε γένες ὢν, ᾤκει ἢ πρὸς τῷ Σάῳ ποταμῷ Παιόνων χώραν, τῷ βαρβάρω και τας Λετίε ςρατηγε τδ εσπερίων Ρωμαίων σιωθήκας υπακέσαν ὗτος ὁ Εδήκων,ἐς τὰ βα- σίλεια παρελθὼν, ἀπεδίδε τὰ παρὰ Λττήλα γράμματα, ἐν οἷς ἐποιεῖτο τᾶς Ρωμαίος ἐν αἰτίᾳ 7 φυγάδων πέρι ανθ ̓ ὧν ἐπείλει ἐπὶ τὰ ὅπλαχωρεῖν, εἰ μὴ ἀποδοθεῖεν αυτῷ κ Ε ἀφέξονται Ρωμαῖοι ἢ δορυάλωτον ἀρουῦτες· εἶναι δὲ
μὲν αυτῆς καὶ τὸ ρεῦμα το Ισρα, ἀπὸ Παιένων ἄχει νό- βων ἢ Θρακίων τὸ δὲ βάθος,πέντε ἡμερῶν ὁδόν. καὶ ν' αγο ραν,ἢ ἐν Ιλλυριοῖς, μὴ πρὸς τῇ ὄχθη τε Ιςρου ποταμό για νεθαι,ὥσπερ η πάλαι, ἀλλ ̓ ἐν Ναι σῷ ἐν ὅριον,ὡς ἐπ ̓ αυ- το δρωθεῖσαν, Σκυθῶν καὶ Ρωμαίων ἐτίθετο γῆς πέντε - μερῶν ὁδὸν ζώνῳ ἀνδρὶ εΙςρε ἀπέχεσαν ποταμᾶ φρέσ βεις ἢ ἐκέλευσε πρὸς ἀυὸ ἀφικνεῖπαιτὸς περὶν ἀμφιβό- λων διαλεξομένες, ὃ ἐπιτυχόντων, ἀλλὰ ὑπατικῶν ἀν- δρῶν τὰς μεγίσες.ὃς εἰ ἐκπέμπειν εὐλαβηθεῖεν αυτ δεξά
ros, qui prædis, & rapinis graffabantur, & Saracenos, qui regiones ad Orientem excurfio- nibus vaftabant, metuebant. Præterea gentes Athiopum in armis erant, & defeftionis con- filia agitabant. Itaque Romani animis fracti Attilam colebant, tantifper dum exercitus com- parabant, & duces fortiebantur.
Edecon vir Scytha, qui maximas res in bello gefferat, venit iterum legatus cum Orefte. Hic genere Romanus Pæoniam regionem, ad Saum fitam, incolebat, quæ ex fœdere inito cum Etio Romanorum Occidentalium Duce, barbaro parebat. Itaque Edecon in palatium admiffus Imperatori litteras Attile reddidit, in quibus de transfugis non redditis querebalenda terra abftinerent, quam bello captam fuæ tur, qui nifi rederentur, & Romani a coditioni adjecerat, ad arma iturum minabatur. Ea vero, fecundum Iftrum a Pæonibus, ad Novas ufque Thraciæ in longitudinem exterdebatur. Latitudo autem erat quindecim die rum itinere. Neque vero forum celebrari, ut olim, ad ripam Iftri, fed in Naiffo, quam urbem a fe captam, & dirutam, quinque dierum itinere expedito homini ab Iftro diftantem, Scytharum, & ditionis limitem conftituebat Legatos quoque ad fe venire juffit, controverfa difceptaturos, non ex quolibet hominum genere, & ordine, fed ex Confularibus. illuftriores, quos mittere libuerit, quorum ex
cipiendorum gratia in Sardicam defcenderet. His A litteris lectis, digreffo ab Imperatore Edecone cum Bigila, qui ea, quæ Attilas verbis Impetatori denuntiari voluit, interpretaturus venerat, cum reliquas quoque domos obiret, in confpe&tum Chryfaphii ipfius Imperat. fatellitis venit: is plurimum auctoritate, & gratia apud Imperatorem valebat. Admiratus erat barbarus Regiarum domuum magnificentiam. Bigilas autem, fimulatque barbarus in colloquium venit cum Chryfaphio, interpretans retulit, ut laudaffet Imperatorias ædes, & Romanos beatos duceret propter affluentes divitiarum copias . Edeconi Chryfaphius dixit, Fore eum hujufmodi domuum, quæ aureis tectis præfulgebant, compotem, & opibus abundaturum, fi reliqta Scythia, Edit. Parif. ad Romanos fe conferret. Sed alterius domini pag. 38. fervum, Edecon ait, nefas eft eo invito, tantum facinus in fe admittere. Quæfivit ex eo Eunuchus, an facilis illi ad Attilam pateret aditus, & qua poteftate præditus apud Scythas effet. Ille fibi neceffitudinem intercedere cum Attila, refpondit, & decretam fibi cum nonnullis aliis Scythiæ primoribus ejus cuftodiam. Nam per vices unumquemque eorum præfcriptis diebus, cum armis circa Attilam excubias agere. Tum Eunuchus, fi qua fides, inquit, fe maximorum bonorum illi auctorem futurum. Cui rei tractandæ otio opus effe. Hoc vero fibi fore, fi poft canam rediret, fine Orefte, & reliquis legationis comitibus Facturum pollicitus barbarus, cibofumpto, ad Εunuchum pergit. Tum per Bigilam interpretem, datis dextris, & jurejurando utrinque præftito, ab Eunucho, de rebus, quæ Edeconi minime damno, fed fructui & commodo
μόνον σφᾶς, ἐς τίω Σαρδικιώ διαβήσεται. τέτων αναγνωπέντων βασιλεῖ τα γραμμάτων, ὡς ὑπεξῆλθεν ὁ Εδήκων στ τω Βιγίλα, έρμίωδύσαντι ὅσαπερὁ βάρβαρος ἀπὸ ςόματος ἔφρασε ἳ Αττήλᾳ δεδογμένων καὶ ἐς ἑτέροις οἴκες παρεγένετο, ὥςε αυτὸν Χρυσαφίῳ βασιλέωςὑπασπις, οἷα δὴ τὰ μέγιςα δυναμένῳ, ἐς ὄψιν ἐλθεῖν ἀπεθαυμασε βασιλείων οἴκων περιφάνειαν . Βιγίλας δὲ, ὡς τῷ Χρυσαφίῳ ἐς λόγος ἦλθεν ὁ βάρβαρος, ἔλεγον έρμιωδύων, ὡς ἐπαινοί η ὁ Εδήκων τὰ βασίλεια, καὶ τὸν παρὰ σφίσιν μακαρίζοι πλᾶτον. ὁ δὲ Χρυσάφιος ἔφασκεν,ἔσεπαι κὶ αὐτὸν οἴκων τὲ χρυσοςέγων καὶ πλούτο κύριον, εἴγε περιδοι μὲν τὰ παρὰ Σκύθαις, ἕλοιτο δὲ τὰ Ρωμαίων. τὸ δὲ ἀποκριναμένου ὡς “ ἑτέρα δεασότα θεράποντα, αἴδ ἢ κυρία Β ἐ θέμις τᾶτο ποιεῖν ἐπωθάνετοὁ συνεχος, εἴγε ἀκώλυτος αυτῷ ἡ παρὰῒ Αττήλων εἴη είσοδος,κὶ διύαμιν παρὰ Σκύθαιςἔχειν τινα, τὰ δὲ ὑποκριναμένω, ὡς ἐπιτήδειος εἴη τῷ Αττήλᾳ, καὶ τ αυτὸ ἅμα τοῖς εἰς τὸτο Σποκεκριμένοις λογάσιν ἐμπιςεύει φυλακήν ἐκ ἔχαδοχῆς, καὶ ῥητας ἡμέ ρας,έκαςον αυτῶν ἔλεγε μεθ ̓ ὅπλων φυλάττειν ἳ Αττήλων. ἔφασκεν ὁ συνεχος, είπερ πίςεις δέξοιτο, μέγισα αυτῷ ἐρεῖν ἀγαθά· δεῖθαι ο χολῆς ταύτίω ἢ αὐτῷ ὑπάρχειν, εἴγε παρ' αυτὸν ἐπὶ δεῖπνον ἔλθοι χωρὶς Ορέςε κ τ άλλων συμπρεσβάτων. ὑποχόμμος δὲ τᾶτο ποιεῖν ἐπὶ ἢ ἑςίασιν πρὸς ἢ συνεχον παραγενόμβρος,κὶ ὑπὸ τῷ Βιγίλᾳ ἑρμίων δεξιας καὶ ὅρκες ἔδοσαν. ὁ μὲν συνεχος,ὡς ἐκ ἐκἐπὶ κακῷ τῷ Εδήκωνι ἀλλ ̓ ἐπὶ μεγίσοις ἀγαθοῖς, τες λόγες ποιήσοιὁ δὲ ὡς ἐκ ὀξείποι τὰ αυτῷ ῥηθησόμθμα, εἰ καὶ μὴ πέρατος κυρήσοι. τότε δὴ ὁ συνεχος ἔλεγε τῷ Εδήκωνι, εἰ διαβας ἐς Σκυθικ ἀνέλοι Αττίλων,καὶ παρὰ Ρωμαίος ἥξει ἔσεπαι αυτῷ βίον δδαίμονα,νὶ πλετον μέγισον. τὸ δεύ ποχομένε, καὶ φήσαντες ἐπὶ τῇ πράξει δεῖναι χρημάτων, 8 πολλῷ δὲ, ἀλλὰ πεντήκοντα λιξῶν χρυσίου, δοθησομέ- " πολλῶν, νων τῷ ὑπ ̓ ἀυὸ πλήθει,ὥςε αυτῷ τελείως συνεργῆσαι πρὸς ἢ ἐπίθεσιν καὶ τὸ συνέχε τὸ χυσίων παραχρῆμα δώσεινύ ποχομένε,ἔλεγον ὁ βάρβαρος, Σποπέμπεται μὲν αυὶ ἀπαγγελοιῦτα τῷ Αττίλα περὶ δ πρεσβείας. συμπέμπε παιδ ̓ αυτῷ Βιγίλαν ἢ παρὰ τὸ Αττήλα ἐπὶ τοῖς φυγάσιν ἀπόκρισιν δεξάμενον.δι αυτὲ δὲ περὶ τὸ αυτᾶ χρυσίε μίωύσειν, καὶ ἓν ξόπον τᾶτο ἐκπεμφθήσε). ἀπεληλυθότα ο,ὥσπερ καὶ τὸς ἄλλες, πολυπραγμονῆσαι τ Αττήλων, τίς τε αυτῷ δωρεὰ, κι οπόσα παρὰ Ρωμαίων δέδοται χρήματα; μὴ οἷόν τε δὲ ταῦτα ἀποκρύπτειν, διὰ τὸς συμπορευομένες. ἔδοξε δὴ τῷ συνέχῳ εὖ λέγειν, καὶ ὶ γνώμης βάρβαρον ἀποδεξάμυος, αποπέμπει μὲ τὸ δεῖπνον, καὶ ἐπὶ βασιλέα φέρειν βολώ ὃς Μαρτιάλιον * * μαγίςρυ διέποντα ἀρχω προσμεταπεμψάμβυος, ἔλεγετας πρὸς ἢ βάρβαρον συνθήκας· ἀνάγκη δὲ ἐθαῤῥεῖτο ἀρχῆς· πασῶν τὸ τὰ βασιλέως βυλῶν ὁ μάγισρος κοινωνὸς, διὰ δὴ τῇ τε ἀγγελιαφόρων καὶ ἑρμίωέων καὶ τρατιωτῶν ἀμφὶ ἢ βασιλείαν φυλακἰὑπ ̓ αυτ ταττομένων.ἐδόκει δὲ αὐτοῖς βολουσαμένοις προκειμένων πέρι μὴ μόνον Βιγίλων, ἀλλὰ δ κὶ Μαξιμῖνον ἐκπέμπειν πρεσβευόμβυον παρὰ τὸν Αττήλων .
efent, verba fafturum, ab Edecone fe, quæ fibi c crederentur, non enuntiaturum, etiamfi exequi nolet Tune Eunuchus Edeconi dixit. SiinScy- thiam rediens Attilam fuftulerit, & Romanorum partibus accefferit, vitam in magnis opibus beate traducturum. Eunucho Edecon affenfus adjecit. Ad hanc rem peragendam, opus effe pecuniis, non quidem multis, fed quinquaginta auri libris, quas militibus, quibus præeffet, qui fibi ad rem impi- gre exequendam adjumento effent, divideret.
Cum Eunuchus, nulla mora interpofita, dare vel
let, dixit barbarus, fe prius ad renuntiandam le- gationem dimitti oportere, & una fecum Bigilam, Attila de transfugis refponfum accepturum, cum quo de ordine componendæ rei ageret, qui quo- que, quando facto opus effet, viam auri deferendi iniret. Etenim Attilam fe, fimul atque redierit, percundaturum, ut reliquos omnes, quis mune- ra fibi fit largitus, & quantæ pecuniæ fint illi a Romanis dono dat. Neque id celare, per col- legas, & comites licitum fore. Vifus eft Eu-
nucho barbarus retta fentire, & ejus et ample- xus fententiam. Itaque a cœna dimiffo ad Im- peratorem confilium initum detulit, qui Mar- tialium magiftri officiorum munere fungentem ad fe venire juffum docuit coventionem cum barbaro factam : id enim illi credi, & committi jure magiftratus, quem gerebat, neceffe fuit. Nam omnium Imperatoris confiliorum magifter eft particeps, fub cujus cura funt Tabellarii, in- terpretes, & milites, qui Palatii cuftodiæ depu- tati funt. Imperatore autem, & Martialio de to- ta re confultantibus, placuit, non folum Bigilam, fed & Maximinum legatum mittere ad Attilam. E Bigila infidiarum in Attilam manifefte convi-
Attilas ablatis ab eo centum auri libris quas a Chryfaphio acceperat, ex templo Ore ftem & Eslam Conftantinopolim mifit, juffitque Oreftem crumena, in quam Bigilas aurum, quod Edeconi daretur, conjecerat collo impofita in confpectum Imperatoris venire, atque Eunuchum interrogare, num hanc crumenam noffet? Deinde Eslam hæc verba ore proferre Theodofium quidem clari patris & nobilis ef fe filium, Attilam quoque nobilis parentis effe ftirpem, & patrem ejus Mundiuchum acceptam a patre nobilitatem integram confervaffe Sed Theodofium tradita a patre nobilitate excidiffe, quod tributum fibi pendendo, fuus
Οτι φωραθέντα Βιγίλαν ἐπιβελευόμβρον τῷ Αττίλαν το χρυσίκτας ἑκαὶ λίξας τας παρὰ χρυσαφία 7 συνεχε ταλείσας ἀφελομένες παραθὺς ἔπεμπεν Ορέσην καὶ Ησλων ὁ Αττίλας ἐς Κωνσαντίνε, ἐντειλάμβρος,ἢ μὲν Ορέσην τὸ Βαλάντιον,ἐν ᾧπερ ἐμβεβλήκει Βιγίλας τὸ χρυσίον Εδήκωνι δοθησόμενον,τῷ σφετέρῳ περιθέντα ξαχήλῳ ἐλθεῖν τε παρὰ βασιλέα,κ) αὐτῷ ἐπιδείξαντα καὶ τῷ συνέχῳ, ανέρω τᾷν,είγε αυτὸ ἐπιγινώσκιε;ὶ δὲ Ησλαν λέγειν ἀπὸ ςόματις εὖ μὲν γεγονέτος εἶναι παξὸς Θεοδόσιον παῖδα, εὖ ; καὶ αυτὸν φώτα κὶ πατέρα Μενδίσχον διαδεξάμενον διαφυλάξαι ἢ εἰγένειαν. ταύτης ὃ * Θεοδόσιον ἐκπεπτωκότα
cit, qui præftantiori, & ei, quem fortuna domi- num demonftravit, tamquam fervus fceleftus & improbus clandefinas infidias paret. Neque fe prius criminari illum eo nomine defiturum quam Eunuchus ad fupplicium fit traditus. At- que hi quidem cum his mandatis Conftantino- polim pervenerunt. Eodem quoque tempore acr cidit, Chryfaphium a Zenone ad penam deporci
δουλεύειν αυτῷ τὰ τῆς φόρες απαγωγίω ὑφιςάμβρον δί- A fervus effet effectus. Non igitur juftam rem fa- καιον δω ποιεῖ, τι βελτίωνι κ ἐν αὐτῷ ἡ τύχη δεασότίον ἀνέδειξεν, ὡς πονηρὸς οἰκέτης λαθριδίως ἐπιτιθέμενος. οὐ λύσειν δω των αἰτίαν, ἔφη, τοῦ εἰς αὐτὸν ἡμαρτημένων, εἰ μή γε τὸν συνεχον ἐκπέμψοι πρὸς κόλασιν . κ ὗτοι μὲν ἐπὶ τοῖς δεἐς τὰ Κωνςαντί να παρεγένοντο. συνηνέχθη δὲ τὸν Χρυσάφιον ἐξαιτείπαινὶ παρὰ Ζίύωνος. Μαξιμίνου Τὰ εἰρηκέναι Αυτήλων ἀπαγγείλαντος, χρεώαι βασι “ λέα πληρου * υπόχεσιν, καὶ τῷ Κωνσαντίῳ τίω γιωαῖκα διδόναι, ἐν οὐδαμῶς παρὰ τί ἐκείνο βελίω ἑτέρῳ κατεγ γυηθῆναι οἷον τε τ. ἢ δὲ ὁ τολμήσας ἐκδεδώκει δίκας· ἢ τοιαῦτα τὰ βασιλέως ἐςὶν, ὥςε μηδὲ τὸ σφετέρων κρατεῖν οἰκετῶν, καθ ̓ ὧν συμμαχίαν (εἴγε βούλοιτο) ἕτοιμον εἶ- ναι πραχεῖν ἐδείχθη τι ὁ Θεοδόσιος τὸν θυμὸν, καὶ δημό- σιον τίω τῆς κόρης ουσίαν ποιεῖ .
Οτι ὡς ἠγγέλθη τῷ Λττήλα, τὸν Μαρκιανὸν ἐς τὰ κα *έω Ραμαικὰ παρεληληθέναι βασίλεια,μετα τω Θεοδο σία τελετων ἠγγέλθη δὲ αὐτῷ καὶ τὰ ὁ Ωνωρίας περιγε γενημένα· πυρὸς μὲν τὸν κρατουῦτα ἢ ἑσπερίων Ρωμαίων σελλε τις διαλεξαμένες, μηδὲν Ωνωρίαν πλημμελεῖσθαι, ― ἑαυτῷ πρὸς γάμον κατενεγγύησε τιμωρήσειν ο αυτῇ, εἰ μὴ καὶ τὰ ὶ βασιλείας υπολάβη σκηπτα. ἔπεμπε δὲ κ πρὸς τὸς ἑωες Ρωμαίες, σταχθέντων φόρων ἕνεκα . ἀπράκτων δὲ ἐξ ἀμφοτέρων τῇ αυτῇ ἐπανελθόντων πρέσβεων (οἱ μὲν δὲ τῆς ἑασερίας ἀπεκρίναντο,Ωνωρίαν αυτῷ ἐς γάμον ἐλθεῖν μήτε διαπαι, ἐκδεδομένων ἀνδρί σκηπτον δὲ αυτῇ μὴ ὀφείλεται ἐξ θηλειῶν, ἀλλ ̓ ἀρρένων ἡ ἱ Ρωμαϊκῆς βασιλείας ἀρχὴ οἱ δὲ δ ̓ ἕω, ἔφασαν ἐχύποςήσεαι τωὺ τὸ φόρα ἀπαγωγώ, ὁ Θεοδόσιος ἔταξε κλήσυχά ζοντι μὲν δῶρα δώσειν, πόλεμον δὲ ἀπειλοῦτι ὅπλα καὶ ἄνδρας ἐπάξειν, τῆς αυτῷ μὴ λειπομένης διωάμεως) έμε είζετο ότω τω γνώμίω, και διηπόρει ποίοις πρότερον ἐπι θήσεται, καὶ ἔχειν αυτῷ ἐδόκει καλῶς, ἕως ἐπὶ τὸν μείζονα ξέπεθαι πόλεμον, καὶ ἐς τὰ ἑσπέραν σρατούεθαι τῆς μά χης αυτῷ μὴ μόνον πρὸς Ιταλιώτας, ἀλλὰ καὶ πρὸς Γότθους κὶ Φράγγος ἐσομένης . πρὸς μὲν Ιταλιώτας, ωςτε τίω Ωνωείων μετά τη χρημάτων λαβεῖν· πρὸς ἢ Γότθος, χάριν Γεζερίχῳ κατατιθέμμον
Οτι τῷ Λττήλα με τα πρὸς Φράγγος πολέμε προφα- σις, ἡ τῶ σφῶν βασιλέως τελούτη, κἡ τῆς ἀρχῆς τῶν ἐκείνου παίδων διαφορά το πρεσβυτέρου μὲν, Αττήλαν τῇ δὲ νεωτέρα, Αέτιον ἐπὶ συμμαχίᾳ ἐπάγεθαι ἐγνωκό- τις ὃν και τω ρώμίω εἴδομου πρεσβευόμενον, μήπω όλα ἀρχομένου, ξανθὸν τω κόμίω, τοῖς αυτὲ περικεχυ- D μένων διὰ μέγεθος ὤμοις· νετὸν δὲ αὐτὸν ὁ Αέτιος ποιη- σάμενος παῖδα, καὶ πλεῖςα δῶρα δες, ἅμα τῷ βασι λεύοντι ἐπὶ φιλίᾳ τε καὶ ὁμαιχμίᾳ ἀπέπεμψε . τέτων ἕνε κα ὁ Αττήλας τὰ ἐκράτειαν ποιέμθμος, αὖθις τῶν τω ἀμφ' αυτὸν αἴδρας ἐς τὰ Ιταλίαν ἔπεμπεν, ὥςε τω Ωνωρίαν ἐκδιδόναι · εἶναι γὰρ ἀυτῷ ἡρμοσμένων πρὸς γάμον, τεκμήριον ποιέμθυος τὸν παρ' αυτῆς πεμφθέντα δακτύλιον, ὃν αὶ ἐπιδειχθησόμβρον ἐςάλκει παραχωρεῖν δὲ αὐτῷ “ Βαλεντινιανὸν καὶ τὸ ἡμίσεως ἡ βασιλείας μέρος ὡς καὶ ο Ωνωρίας διαδεξαμένης μὲν παρὰ παξὸς ἀρχων, ταύτης δὲ τῇ τὸ ἀδελφοῦ ἀφαιρεθεῖσαν πλεονεξίᾳ ὡς δὲ οἱ ἑσπέριοι Ρωμαῖοι, τῆς προτέρας ἐχόμβροι γνώμης, πρὸς ἐδὲν τῶν αὐτῷ δεδογμένων ὑπήκοον · εἴχετο μᾶλλον ἢ πολέμου παρασκευῆς πᾶν τὸ ἢ μαχίμων ἀγείρων πλῆθος. Οτι ο Αττίλας μετὰ τὸν Ιταλίαν ἀνδραποδίσαθαι,
Maximinus enim renuntiaverat, Attilam dicere, Decere Imperatorem promiffa adimplere & Conftantio uxorem, quam promiferat, dare " hanc enim, invito Imperatore, nemini fas fuiffe ducere: aut qui contra aufus fuiffet, poenas lue- ret, aut fi eo Imperatoris res deducta effent, ut eorum qui fibi fubditi erant minime compos effet, fe auxilium ferre paratum, quo eos fuæ voluntati obfequentes redderet. Sed Theodofius
racundiam fuam palam fecit, cum bona puella in publicum redegit.
Cum primum Attila nuntiatum eft, Martiapoft Theodofii_mortem ad Imperium perveniffe & quæ Honoriæ acciderant, ad eum, qui in Occidente rerum potiebatur, mifit, qui contenderent, Honoriam nihil fe indignum admififfe, quam matrimonium fecum contracturam fpopondiffet. Mifit & ad Romanos in Oriente, tributorum conftitutorum gratia. Sed re infecta legati utrinque funt reverfi. Etenim qui Occidentis Imperio præerat, refpondit, Honoriam ipfi nubere non poffe, quod jam alii nupfifet. Neque Imperium Honoriz deberi . Virorum enim, non mulierum, Romanum Imperium effe. Qui in Oriente imperabat, fe minime ratam habere tributi illationem, quam Theodofius confenfiffet. Quiefcenti munera largiturum, bellum minanti viros & arma obje&turum . Nec enim vires & cohebatur fententias, & illi in dubio hærebat pag. 40 pias fibi deeffe. Itaque Attilas in varias diftra-Edit. Parif.
animus, quos primum aggrederetur. Tan- dem melius rem fe habituram vifum eft ad periculofius bellum fefe convertere & in Occidentem exercitum educere. Illic enim fibi rem fore non folum cum Italis, fed etiam cum Gotthis, & Francis : cum his, ut Honoriam cum ingentibus divitiis in uxo- rem acciperet : cum illis, ut Genferichi gra- tiam promereretur.
At Francos bello laceffendi illi caufa fuit Regum ipforum obitus,, & de regno inter li- beros controverfia . Seniori Attilas fudebat, juniorem Aetius tuebatur, quem Romæ vidi- mus legationem obeuntem, nondum lanugine efflorefcere incipiente, flava coma, & capillis propter denfitatem, & magnitudinem fuper humeros efuris Hunc etiam Aetius in filium adoptaverat, & plurimis donis ornatum, ad Im- peratorem ut amicitiam, & focietatem cum eo faceret, miferat. Sed Attilas antequam in eam expeditionem ingrederetur, rurfus legatos in Italiam mifit, qui Honoriam pofcerent. Et- enim fecum matrimonium pepigiffe: cujus rei ut fidem faceret, annalum ab ea ad fe miffum per legatos, quibus tradiderat, exhiberi man- celere quum cenfebat, davit. Itaque Imperii partem fibi Valentinianum cedere æquum cenfebat, quam pater Honoriæ reliquiffet, fed hac illam frater, quæ ejus erat avaritia & cupiditas, privarat . At Romani
Harpetti in prima fententia perficerunt, &c At
tila mandata rejecerunt.
Attilas, vaftata Italia, ad fua fe retulit, & Romanorum Imperatoribus in Oriente bellum, & vaftitatem denuntiavit, propterea quod tributum fibi a Theodofio conftitutum non folvebatur. Ardaburius Afparis filius ad Damafcum Saracenos debellavit. Eo Maximino Duce, &
Prifco huus hiftoria fcriptore advenientibus gatis de pace tractantem.
offenderunt Ardaburium cum Saracenorum le
· καζούρας. πὶ τὰ σφέτερα ἀναζε ξαι,πῖς κρατῶσιν ἢ ἑώων Ρωμαίων πόλεμον καὶ ἀνδραποδισμὸν τῆς χώρας κατήγγελλον, ὡς μὴ ἐκ πεμθέντος τε παρὰ Θεοδοσίου τεταγμένου φόρου. Οτι Αρδαβούριος ὁ το Ασπαρος Σαρακηνοῖς ἐπολέμει και ἢ Δαμασκόν καὶ ἐκεῖσε παραγενομένου Μαξιμίνα το σρατηγοῦ, καὶ Πρίσκου τα συγγραφέως, δρον αυτὸν τοῖς Σαρακίωῶν πρέσβεσι περὶ εἰρης διαλεγόμμον.
Blemmyes , & Nubades a Romanis vi- A fti, legatos ex utraque gente ad Maximi- pacis exorandæ gratia, quam fe fervaturos fpondebant, quoad ufque Maximinus in Thebanorum regione commora- retur. Illo vero, ad id tempus abnuente fœdus icere fubjecerunt fe , quamdiu Ma- ximino vita fuppeteret, in officio futuros nec moturos arma Hac quoque conditione, quam legati offerebant rejecta centum annorum inducias indulfit. His fœderibus pla- cuit, captivos Romanos, , qui & hoc, & fuperiore prælio capti erant, fine ullo redem- ptionis pretio liberos dimitti . Pecora tunc Edit. Parif. abada reddi, & fumptuum æftimationem re- pag. 41. ftitui. In eas conditiones obfides ex nobi- lioribus dari. Liberam effe fecundum anti- quam legem e templo ad fe Ifidis trajectio-
neque per eos, qui in Ægypto foffis fuvii funt prapofiti, impediri. Certa enim Β tempore barbari ftatuam Deæ e templo, in quo eft collocata, domum importantes trajiciunt, & oraculis ab ea fumptis, rurfus in infulam, falvam, & incolumem reducunt . Conventiones cannis exaratas, clavis ferreis re
vinetas in fano afhgi, Maximino vifum eft,
& ad eam rem mifi ex ejus neceffariis nonnul- li. Adfuerunt etiam ex Blemmyis, & Nuba- dibus aliqui, cum fœdera in intula deponeren. tur. Sic igitur pactis in fcriptis redactis, & obfidibus traditis, ex his qui dominatum exer- cuerant, aut ex filiis eorum, quod in hoc bel- lo minime adhuc contigerat, neque umquam an- tea ad hoc ufque tempus, Nubadorum aut Blemmyorum filii, obfides apud Romanos fue- rant, accidit Maximinum in morbum incide- dere & mori . Poftquam vero de ejus obi-
barbaris nuntiatum eft, vi obfides eripuerunt, & regionem excurfionibus vaftarunt. Gobazes legatos mifit ad Romanos, quibus Romani refponderunt, fe a bello ceffaturos, fi regnum aut ipfe deponeret, aut a filio reciperet . Nec enim fas effe, fecundum antiquam regionis legem, duos fimul dominari. Itaque oportere, aut ipfum Gobazem, aut ejus filium regnare in Colchide, atque ita bellum folveretur. Legatos Euphemius introduxit Is magiftri officiorum dignitatem adeptus, prudentia, & eloquentia clarus, fub Marciano Imperatore in reipublicæ adminiftratione floruit, multofque præclaros viros Imperatori confiliis adhibuit. Hic quoque Prifcum fcriptorem hujus hiftoriæ in partem curarum Imperii vocavit Gobazes igitur, fibi delata optione, regni infignia depotuit, &
elegit cedere filio regnum. Et ad Imperato- rem mifit " quandoquidem uni folum jam pareret Colchidis regio, non illi amplius uf- que eo fuccenferet etiam arma infer- vero juft Gobazem in Imperator Romanorum regionem tranfgredi, ut Co- rum, quæ fibi facienda ftatuiffet, rationem redderet . Ille autem profectionem mini- me abnuit. At Dionyfius fide prius ac- cepta ab eo, qui pridem in Colchidem di- rimendarum cum Gobaze controverfiarum gra, tia miffus erat fe nihil quod perfici non poffet, promififfe promififfe, legatione functus eft eft, & " quæ in contentione erant
Majoriano Romanorum" Occidentalium Imperatori Gotthi qui in Gallia erant focii confœderatique facti funt & gentes ditionis Romanorum accolas partim
armis partim verbis ad deditionem com
pulit . Hic etiam in Lybiam trecentis fe
re navibus fibi coacis cum magno exer- Sed Vandalorum citu penetrare tentavit. Sed Vandalorum Dux prius legatos mifit, qui illum, fi quæ effent inter eos controverfa amice tranfi- gere paratum effe dicerent Quod ubi ob-
tinere non potuit, Maurufiorum terram in quam ex Iberia Majoriani navales copie appulfuræ erant omnem igni, ferroque va- Aavit, & quacumque ratione potuit, afflixit, &
Οτι Βλέμμυες και Νουβάδες ήττηθέντες ὑπὸ Ρωμαίων, πρέσβεις παρὰ τὸν Μαξιμῖνον ἔπεμπον ἐξ ἀμφοτέρων ἐθνῶν, εἰρώης περὶ βελόμενοι απένδεσθαι. καὶ ταύτω δια τηρῆσαι ἔφασαν, ἐφ' ὅσον ὁ Μαξιμίνος ἢ Θηβαίων ἐγκατα μένοι χώραν. ἃ δὲ μὴ προσδεξαμένω ἐπὶ χρόνῳ απένδεπαι τοσέτῳ ἔλεγον, ἄχει αυτό ζωῆς μὴ κινήσειν ὅπλα ὡς ἐδὲ τες δουτέρες ὁ πρεσβείας προσίευτο λόγες, ἑκατοντά τεις ἔθετο απονδάς . ἐν αἷς ἐδόκει Ρωμαίων μὲν αἰχμαλώ των αἴσύ λύτρων ἀφεῖπαι, είτε κατ ̓ ἐκείνω, εἴτε καθ' ἔφοδον ἥλω. τὰ δὲ τότε ἀπαχθέντα ἀποδοθαι βοσκήματαν τῶν δαπανηθέντων κατατίθεθαι τω ύποτίμησιν ὁμήρες δὲ τὰς δύ γεγονότας παρὰ σφίσι δίδοθαι, ὥςε ὧν ἕνεκα τ' απονδῶν εἶναι δὲ αὐτοῖς καὶ παλαιὸν νόμον ἀκώ λυτον ἢ εἰς τὸ ἱερὸν την Ισιδος διάβασιν, το ποταμίου σκάφες Αιγυπτίων ἐχόντων ἢ ἐπιμέλειαν, ἐν ᾧ περ τὸ ἄγαλ‐ μαὶ Θεὸ ἐντιθέμμον διαπορθμέυεται. ἐν ῥητῷ δὲ οἱ βάρ βαροι χόνῳ ἐς ἢ οικείαν διακομίζοντες τὸ ξόανον, πάλιν αυτῷ χρηςηριασάμθμοι ἐς τω νῆσον ἀποσώζεσιν ἐμπε δωθαι τοίνυν ἐν τῷ φίλαις ἱερῷ τας σιωθήκας τῷ Μαξιμίνῳ, ἐπιτήδειον ἔν. ἐπέμποντο μετεξέτεροι παρεγίνοντο δὲ καὶ ἃ Βλεμμύων καὶ Νεβάδων οἱ τας σπονδὰς ἐν τῇ νήσῳ τιθέμβυοι ἐγγραφέντων δὲ ἐν τῇ νήσῳ τιθέμενοι ἐγγραφέντων δὲ ἐγὼ συνδοξαντων, καὶ τὰ ὁμήρων παραδοθέντων ( ἦσαν δὲ τῶν τε τυράννησαν
μις της χώρας αμφοτέρους ηγεμονεύειν παρὰ τὸν παλαιὸν Θεσμόν. ὥσε δὲ θάτερον βασιλεύειν, Γωβάζω,ἢ τὸν ἀυ- τα παῖδα τῆς Κολχίδος. καὶ τῇδε λυθίαι τὸν πόλεμον.Ευ- φήμιος ἐσηγήσατο, τω το μαγίςρε διέπων ἀρχω· ὃς ἐ πὶ συνέσει καὶ λόγων ἀρετῇ δόξαν ἔχων, Μαρκιανοῦ το βα- σιλέως * 7 πραγμάτων ἔλαχον ἐπιβοπήν. κ πλείςων δ βαλευθέντων ἐκείνῳ καθηγητὴς ἐγένετο· ὃς καὶ Πρίσκον, τὸν συγγραφέα του ε ἀρχῆς φροντίδων, ἐδέξατο κοινωνόν. τῆς δὲ αἱρέσεως τῆς αὐτῷ δοθείσης. ὁ Γωβάσης ἕλετο τῆς βασιλείας παραχωρῆσαι τῷ παιδὶ, αυτὸς τὰ σύμβολα αποθέμβυος - ἀρχῆς παρὰ τὸν κρατουῦτα Ρωμαίων τὸς δεησομένοις ἔπεμπον, ὡς ἑνὸς Κόλχε ἡγεμονεύοντος ἐκ ἔτι δι αυτὸν χαλεπαίνοντα ἐπὶ τὰ ὅπλα χωρεῖν. βασιλοὺς δὲ αβαίνειν αυτὸν ἐς ἢ Ρωμαίων ἐκέλουε,κ τ αυτῷ δεδογμέ νων διδόναι λέγον· ὃς δὲν μὲν ἄφιξιν ἐκ ἠρνήσατο. Διονύ σιος ο ιός ἢ Κολχίδα πάλαι διαπεμφθέντα, τῆς τὲ αυτό Γωβάζου διαφορᾶς ἕνεκαπίςιν δώσοντα τησον, ὡς ἐδὲν ὑποςαίη ανήκεσον. διὸ δὴ ἐς τὰ Κολχίδα Διονύσιος ἐςέλ- Μαϊοριανὸς, λετο,κ) περὶ τὴν διαφόρων συνέβησαν. Οτι Μαιο ειανές, ὁ ἑσπερίων Ρωμαίων βασιλοὺς, ὡς ἀυτῷ οἱ ἐν Γαλατίᾳ Γότθοι σύμμαχοι κατέςησαν, καὶ τὸ παροικοιῦτα ἢ αυτό ε- πικράτειαν ἔθνη,τὰ μὲν ὅπλοις,τὰ δὲ λόγοις παρεσήσαντο
ἀμφοτέρων ύτω δια
ν έγκατα πένδεπαι πλα. ὡς
ἑκατοντά
εἰχμαλώ αθέτερων σχήματ
ίμησιν , ως ών
τον ακο
"ουσκά
· ἄγαλ οἱ βάρο
aquas infecit . Romanis Oecidentalibus in fufpicionem venit Marcellinus, ne fi copiis augeretur, in eos bellum transferret. Erant, enim tunc temporis Romanorum res variis modis afflictæ, hinc Vandalis, illinc Nigidio imminente. Hic vir magnum exercitum habebat ex Gallis , qui in Hifpaniam moventes fub Majoriano militaverant, & ob cadem Imperatoris erat illis infenfus : Sed a bello appetendis Italis avocavit ortum illi cum Gotthis in Gallia diffidium. De contermina enim regione cum illis certans fortiter bellum gerebat, in quo multa viri ftrenui, & magnanimi opera edidit. Hæc in caufa fuerunt, ut Romani Hefperii legatos ad Orientales mitterent Marcellino, & Vandalis liberarent perfuafit Marcellinum quidem
Et ad Phylarchus miffus ei ne in Romanos moveret arma. Vandalos deflectens nihil quicquam profecit, , & rediit. Genferichus enim Gb Valentiniani, & Aetii bona traderennon alias bellum pofiturum minatus eft, nihot tur. Etenim ab Orientalibus partem bonorum Valentiniani obtinuerat, Honoriæ nomine, quæ Honoricho ejus filio nupferat. Atque hanc belli renovandi occafionem fingulis annis ufurpabat Itaque fimulatque ver appetiit, infefto exercitu Siciliam & Italias invafit, & urbe quidem Italorum praefidiis firmatas non facile oppugnavit, fed oppida militibus, qui refferent, defituta circumveniens evertit, & diripuit. Nec enim ad tuenda fuficere poterant omnia, quæ Vandalorum invafioni patebant, tuenda fufficere poterant, propterea quod ho-. ftium multitudine opprimebantur. Denique copiis navalibus carebant quas cum Romanis Orientalibus petiiffent
petrarunt, quia fœdus cum Genfericho fe- cerant Ea res, divifa fcilicet Imperii adminiftrandi ratio magno detrimento, Ro- manorum Occidentalium rebus fuit. Cir- ca id tempus legatos ad Orientales Ro- manos miferunt Saraguri, Urogi, & Hu- Edit. Parif. noguri . Hæ gentes propriis fedibus ejecta, pag. 43. commiffa pugna cum Sabiris
* δυνάμεως κὶ ἐπ' αὐτοὺς ἀγάγοι ἢ πόλεμον (εξαφόρως A παραττομένων, αὐτοῖς ἢ πραγμάτων, τότο μὲν ἐκ βαν- δήλων, τῖτο δὲ καὶ Νιγιδίς, ἀνδρος ἐκ Γαλατῶν μὲν τ πρὸς τῇ ἑσπέρᾳ ὁρμωμένων, τῷδὲ Μαϊοριανῷ συςρατον afida, & perturbate σαμένῳ, καὶ πλείςην ἀμφ' αυτὸν ἔχοντος διώαμιν, είχα, λεπαίνοντος διὰ νὰ τὰ βασιλέως ἀναίρεσιν· ὃν τῇ πρὸς Ιτα- λιώτας τέως ἀπήγαγε πολέμε ἡ πρὸς Γότθος τὸ ἐν Γα- λατία εξαφορά. περὶ δὲ ὁ ὁμόρου πρὸς ἐκείνες εχαφιλονει τῶν γῆς, καρτερῶς ἐμάχετο καὶ ἀνδρὸς ἔργα μέγισα ἐν ἐκείνῳ ἐπεδείξατο τῷ πολέμῳ τέτων δὴ ἕνεκα έσπερίοι Ρωμαῖοι παρὰ τοὺς ἑωες πρέσβεις έσειλαν, ὥςε αυτους νὶ τὸν Μαρκελῖνον καὶ τοὺς βανδήλους διαλλάξαι. πρὸς μὲν » Μαρκελλίνου Φύλαρχος καλεὶς, ἔπεισε κατά Ρωμαίων ὅπλα μὴ κινεῖν. ὁ δὲ παρὰ τούς βανδήλους διαβὰς, ἄπρακ- τος ἀνεχώρει το Γεζερί χε μὴ ἄλλως ἢ πόλεμον καταθή σειν ἀπειλοῦτος, εἰ μή γε αυτῷ τῷ Βαλεντινιανό και Αετίς περιεσία δοθῇ καὶ οὐ παρὰ τ ̓ ἑώων Ρωμαίων ἐκεκόμισο μοῖραν Βαλεντινιανᾶ περιεσίας, ὀνόματι Εὐδοκίας τῷ Ονωρίχῳ γεγαμημένης. διὸ δὴ ἔτους ἑκάς» ταύτίω το πολέμε πρόφασιν ποιέμλυος, οὐθὺς ἦρος ἀρχομένη συν πόλῳ τῷ ἐκράτειαν ἐποιεῖτο ἐπί τε Σικελίαν καὶ τὰς Ιταλίας. κὶ ταῖς μὲν πόλεσιν, ἐν οἷς μάχιμον δαύα- μιν 7 Ιταλιωτῶν εἶναι συνέβαινε, ὁ ῥᾳδίως προσεφέρετο καταλαμβάνων δὲ χωρία,ἐν δις μὴ ἔτυχεν ἔσα αντίπαλος διαύαμις, ἐδῄετὲ καὶ ἰδραποδίζετο ἐὸ πρὸς πάντα τὰ προβάσιμα τοῖς βανδήλοις μέρη οἱ Ιταλιῶται άρχειν ἐδιώαντο,πλήθει ἢ πολεμίων βιαζόμθμοι καὶ τὸ μὴ παρεῖ. ναι σφίσι νεαυτικών διώαμιν, τ παρὰ ἢ ἑῴων αὐτοῦτες ἐκ ἐτύγχανων, δὰ τὰς πρὸς Γεζέρικον ἐκείνοις τεθείσας σπονδάς. ὅπερ τι μάλιςα εκάκωσε τὰ ἐν τῇ ἑσπέρᾳ Ρω- μαίων πράγματα,δὰ τὸ διηρῆθαι τω βασιλείων. ἐπρεσ- βεύσαντο δὲ κατ ̓ ἐκεῖνον ἢ χρόνον κατὰ τοὺς ἑώυς Ρωμαί ες Σαράγυροι καὶ Οὐρωγοι ν Ονόγεροι, ἔθνη ἐξαναςάντα Τ οἰκείων ἐθνῶν;Σαβίρωνες μάχω σφίσιν ἐληλυθότων, οὓς ἐξήλασαν, Αβαροι, μετανάςαι γενόμυοι ὑπὸ ἐθνῶν, οικοιύτων μὲν ἢ παρωκεανίτιν αυτων, ὥσπερ εὶ οἱ Σαρά γεροι, ἐλαθέντες κατὰ ζήτησιν γῆς πρὸς τοῖς Ακατί- ροις Ούννοις ἐγένοντο, καὶ μάχας πρὸς ἐκείνους πολλὰς συςησάμθμοι, τὸ, τεφῦλον κατηγωνίσαντο, καὶ πρὸς Ρωμαίους ἀφίκοντο, τυχεῖν ἢ αὐτῶν βαλόμιμοι. ἐπιτηδειότητος. βασιλεὺς ὅτω καὶ οἱ ἀμφ' αυτὸν φιλο-. φρονησάμθμοι, καὶ δῶρα δόντες, αυτους ἀπέπεμψαν ότι τασιασάντων ἢ φυγάδων έθνων κατὰ τοὺς και τὰ των ἕω Ρωμαίος, παρὰ ἢ Ιταλῶν πρεςβεία ἀφίκετο λέγεσα Ως ἐχύποςήσον), εἰ μήγε σφίσι τοὺς βανδίλος αλλάξοιον. ἀφίκετο δὲ καὶ παρὰ ἢ Περσῶν μονάρχε, ἢ τὸ παρ' αυτες καταφευγόντων, ἐκ 7 σφετέρω έθνους αἰτίαν ἔχεσα, καὶ ἢ μάγων, καὶ ἢ ἐν τῇ Ρωμαίων γῇ ἐκ πωλαιῶν οἱ κοιύτων χρόνων, ὡς ἀπάγειν αυτοις ἣ πα- τρίων ἐθῶν ἢ νόμων ἐθέλοντας, κ δ περὶ τὸ θεῖον ἁγι τείας. παραχωρέσι δ, καὶ ἐσαεὶ ἀνακαίεται κατὰ τὸν Θεσ- μὸν ἐ συγχωρέσι τὸ παρ αυτοῖς ἄσβεσον καλάμθμον πῦρε αὶ ὡς χρὴν Οὐροεισὰχ φρεείε ἐπὶ ἢ Κασπίων κειμένω πυλών, χρήματα χορηγούντας Ρωμαίες, ποιεῖται ἐπι μέλειαν, ἤ γρῶ τοὺς φρερήσαντας αυτὸ σρατιώτας σέλ λειν, καὶ μὴ μόνες δαπάνῃ, καὶ φυλακῇ 7 χωρίς βαρεύεται. εἰ δὲ ἐνδοῖεν εκ εἰς Πέρσας μόνους, ἀλλὰ καὶ εἰς Ρωμαίους τὰ εἰς ἃ παροικοιούτων ἐθνῶν κακὰ ῥᾳδίως ἀφικέθαι. χραι δὲ αυτοὺς, ἔλεγον, καὶ χρήμασιν ἐπὶ τῷ πρὸς Ούννους πολέμῳ τοὺς Κιδαρίτας λεγομένης ἔσεσθαι δ σφίσιν αυτῶν νικώντων ὄνησιν,μὴ συγχωρεμένε το ἔθνος, * εἰς τὰ Ρωμαϊκίω δαβαίνειν ἐπικράτειαν. πάντων δὲ ἕνεκα Ρωμαίων ἀποκριναμένων ςέλλειν ἢ δαλεξόμβρον.
lerant Abari, & ipfi quoque extorres fa- &ti a populis citeriorem oram maris O- ceani habitantibus 9 quemadmodum & Sa-
raguri, novarum fedium comparationem erumpentes, Hunnos Acathiros adorti erant, & conjundis viribus multis præliis initis, gentem devicerant & demum ad Roma- nos nancifcendæ eorum focietatis cupidi, se contulerunt. Itaque Imperator legatos be-
nigne excepit, & muneribus affectos re
gentes patria profugæ cum Romanis in Oriente diffident legatio ab Italis advenit quæ doceret res Italas fta- re non poffe, nifi fibi Vandalos recon- ciliarent . Venit & legatio legatio a Perfarum Rege, quæ multos e Perfide ad Roma- nos Eoos confugere querebatur, & Magos, atque alios, qui jam inde a prifcis tempori- bus Romanorum finium funt incolæ, a pa- triis moribus , legibus & inftitutis, & antiquo religionis cultu abduci. Qua de cau- fa demigrant, maxime quia ignem, qui apud Cos vocatur inextinguibilis, in perpetuum finunt Ad- ardere fecundum legem non debant æquum videri, Romanos arcis Je- rovach ad Portas Cafpias fitæ curam ha- bere. & pecunias ad ejus tuitionem con- ferre neque fe folos fumptibus, & arcis custodia gravari. Si enim cefferint non folum ad Perfarum fed etiam ad Roma- norum ditionis terras & gentes, quæ proxime habitant damna facile perventu- Oportere etiam fe juvari pecuniis ad bel- lum contra Funnos Cidaritas gerendum quo Romani eam effent utilitatem reportatu- ri, quod ea gens arcebitur, neque longius in eorum fines progredietur. Romani refponderunt, fe quamprimum legatos miffuros hæc omnia
« IndietroContinua » |