ως εύοντες αυτών έφασαν αυτοίς - παρα ταύτων χώρας. νοντας μη τα τα έπι = τινὸς προσώ θένα κατα όθεν. τὸ θυμῷ τέ ὑπερέζεσε. κὶ πρὸς τὸν πόλεμον ἐντείνων A mum confrmavit & totus in illud bellum in το ἑαυτὸν προκαταπέμπει τὸ Σαρακίνων ἱππικὸν ὡς ἀντι- qui barbarorum impetum reprimeret. Jam enim cumbens præmittit Saracenorum equitatum, ufque ad Conftantinopolim excurrebant, & tam quam eam obfidentes, intra moenia turbas ciebant. Et cum nullas copias, quæ illis refiftere pofient, cernerent, per omne genus injuria & contumelia graffari ftatuebant. Unde fortuna tunc temporis manifefte vifa eft belle pro Romanis militaffe... Οτι ἐπὶ Θεοδοσία τις πρώτες χρόνες ἢ βασιλείας τὸ 101. ~ Sub Theodofio primis ejus Imperii annis Scytharum gens fedibus fuis excita, & ab Hunnis expulfa, una cum fuarum tribuum ducibus & aliis, qui genere & nobilitate præftabant, trajecerunt, & honoribus ab Imperatore delat is arrogantiores facti & omnia in fe pofita confpicientes, inter fe non parvam feditionem excitarunt. Alii contenti effe frui præfenti profperitate, alii jusjurandum, quod domi prafiterant, fervare volebant, neque Gibi tranfgrediendas conventiones & pacta cenfebant. Illa autem pacta erant immaniffima, & in omnem crudelitatem barbarorum animos agentia: Omni ratione Romanis infidias tendere & omni arte & fraude illos, quorum fumma in eos conftabant merita, aggredi & circumvenire, neque quiefcere, donec omni illorum regione potiti effent. De hoc erat inter Scythas feditio, & inter fe diffidentes, in duas contrarias partes lati funt. Alii in deteriorem, quæ infidias facere proponebat, alii, in benigniorem fententiam vergebant, utraque tamen pars feditionis caufam occultabat. Nihilominus Imperator illos honorare non defiftebat, & modo fuæ degentes admittebat . Erat autem fanftioris & menfæ participes, modo fub eodem tentorio Dei caræ partis Dux Phrabitus, ætate quidem juvenis, fed qui cum virtutem excoluiffet, & veritati ftuduiffet, & in his fe exercuiffet, omnium hominum præftantiffimus evaferat. Deos ille fibi ad antiquum morem colendos fta- Edit Parif. tuebat, neque illi ullus inerat dolus . Non il-pag. 22. le quicquam per fraudem & malitiam fingeret, quo fibi potentiam compararet, puro fimplici & candido animo inter homines agebat. Pejorem portis inferni eum effe ducebat, qui aliud in pectore verfabat, aliud ore proferebat . Uxorem Romanam expetivit, ne propter corporis neceffitatem injurius effe cogeretur. Et Imperator fecundum parentis arbitrium dedit jus nuptiarum, etenim puella fub patre nutriebatur. Is cum rem effet admiratus, beatum fe ducebat quod talem generum nactus effet . Ex eo factum eft, ut nonnulli, fed admodum pauci, adolefcentis virtutem & pietatem reveriti ad ejus caufam fe adjunxerint Multo vero plures & hi potentiores, quæ femel ab initio decreverant, tuenda fibi ducere, & conceptas infidias parturientes infanire & furere Horum Princeps erat Erulfus vir impotens & furibundus. Cum autem illos Impe rator convivio oppipariore excepiffet, rum effe illud antiquum proverbium apparuit, in vino Dionyfii veritatem effe. Nam ab his in apertum perlata eft feditionis caufa. Solvitur igitur convivium inco ndite, & magna cum commotione & confufione, convivæ tumultuantes foras profiliunt. At Phrabitus, quæ erat ejus virtutis magnitudo, fi ftatim profiliret, pulc rius & juftius fe facturum vifus eft exiftimare. Itaque non expectato alio tempore enfe educto latus Erulf confodit: & ille quidem occubuit, cum ante in fomniis violentam & injuftam aggreffionem prev idiffet* γμα ἐθαύμασε μακάριον ἑαυτὸν ὑπολαμβάνων, εἰ τοις τον ἕξει γαμβρόν. τζδ μὲν ἔω ὁμοφύλων ὀλίγοι τινὲς ἢ ούσέβειαν καὶ ἀρετὴν ἀγαπέντες ἢ νεανίσκο, πρὸς ἢ ἐκείνη γνώμω ἐχώρησαν καὶ συνεςήκεσαν. οἱ ἢ πολλοὶ καὶ δυνα τώτεροι ἢ δεδογμένων ἐξαρχῆς ἀπεὶξ είχοντο. καὶ πρὸς ἢ ὠδῖναι ἐπιβολῆς σφαδάζοντες, ἐμεμεσων· ὧν ἦρχεν Ερίελφος, ἀνὴρ ἡ μιμανὴς, ἢ ἄλλων λυατωδέσερος. συμποσίε δὲ προτεθέντος αυτοῖς παρὰ τὸ βασιλέως ἁδροτέρα Ο πολυτελετέρα, ἢ παροιμίαν ἀποδείξαντες ἀληθῆ, τ λέγωσαν οἶνος καὶ ἀλήθεια το Διονύσω. καὶ τότε ρήξαντος αυτοῖς παρὰ πότον τω ἐπικρυπτομένωςάσιν διαλύεται μὲν τὸ συμπόσιον ατάκτως, καὶ τὰ θυρῶν ἐχώρουν τεθορυβημένοι καὶ παρακεκινηκότες. ὁ η Φράβιθος δι ἀρετῆς ὑπερβολέω, τὸ καλὸν καὶ δίκαιον κάλλιον ἅμα καὶ θεοφιλέσερον ὀφθήσεθαι νομίζων, εἰ προθείη τάχος & περιμείνας ἕτε ρον καιρὸν, ἀλλὰ σπασάμβυος τὸ ξίφος, τῆς πλευρᾶς Ετέλος διήλασε. καὶ ὁ μὲν ἔκειτο πεσών, ὀνειροπολήσας τὰ ἄδικον ἐπιβελών. οἱ δέκκα ve ΠΕΡΙ ΠΕΤΡΟΥ ΠΑΤΡΙΚΙΟΥ Π Κ Α Ι Μ Α Γ Ι Σ Τ Ρ Ο Υ. ΕΤΡΟΣ ὁ Ρήτωρ, ὁ καὶ Μάγισρος καὶ ἱςορικὸς, πρεσβευτής ως Κωσρόίω σαλεὶς μάλα ἐμβριθής τε ι, καὶ ἀνάλωτος ἐν τῷ ῥητορεύειν, τῷ καταμαλάξαι φρονήματα βαρβαρικά, σκληρά τε καὶ ογκώδη, ἔγραψεν ιςορίας, καὶ περὶ πολιτικές καταςάσεως. ἐκ Το Σούδα. Pr Etrus orator, magister, hiftoricus, legatus ad Chrofrom miffus, valde conftans invictus in arte dicendi fuit demulcendo barbarica ingenia, dura & fuperba - Scripfis hiftorias, con de fatu reipublica . Svidas. EK MAGISTRI ΤΙ οἱ Πάρθοι πρὸς Τιβέριον ἐπορεύοντο, βασιλέα A Οτι Μιθριδάτης ὁ Ιβήρων βασιλοὺς ἐνεωτέρισε, καὶ παρεσκευάζετο εἰς ὃ και ἢ Ρωμαίων πόλεμον. * δέ μηξος ἀντιλεγούσης, καὶ φυγεῖν, ἐπειδὴ μὴ πείθειν αυτὸν ἠδικατο, βοληθείσης. βαλόμθμος ἐπικαλύψαι τὸ σπεδαζόμενον, αυτὸς μὲν παρεσκευάζετο, πέμπει 3 Κότων αδελφὴν εἰς πρεσβείαν, φιλίες λόγες της Κλαυδίῳ κομίζοντα. ὁ παραπρεσβούσας, πάντα αντῷ κατεμήνυσε, καὶ βασι λους Ιβηρίας ἀντὶ Μιθριδάτο γίνε). ४ Οτι Δεκέβαλος ὁ Δακῶν βασιλοὺς ἐπεκηρυκεύετο πρὸς Δομετιανὸν, εἰρτω ὑπιχνέμμος· ἐφ ̓ ὃ ἔπεμψε Δομε τιανὸς Φάσκον με πολλῆς διωάμεις. ὅπερ μαθὼν ὁ Δεκέ βαλος, ἔπεμψε πρὸς ἀυτὸν πρεσβείων αυθις ἐν χλόα σμῷ, λέγων· ὡς εἰ ἕλοιτο ἕκαςος Ρωμαίων δύο ὀβόλους Δεκεβάλῳ ἑκάτε ἔτος τελεῖν εἰρθώνω πρὸς αὐτὸν τίθεθαι εἰ δὲ μὴ τέτο ἕλοιτο· πολεμήσειν, καὶ μεγάλα αυτοῖς προτείψαθαι κακά. Οτι Δεκέβαλος πρὸς Τραϊανόν πρέσβεις έπεμψε πιλο φόρες. ἔτοι γάρ εἰσι παρ αυτοῖς οἱ τιμιώτεροι . πρότε ρον ο κόμητας ἔπεμπεν, εύτελετέρες δοκοιῦτας παρ αυτοῖς εἶναι ἐκεῖνοι δὲ ἐλθόντες ἐπὶ τὸ Τραϊαν, έρριψαν και τὰ ὅπλα καὶ τὰς χεῖρας όπιθεν δήσαντες, ἐν αἰχμαλώτων τάξει, ἐδέοντο το Τραϊανὲ εἰς λόγες ἐλθεῖν Δεκεβάλε. ~ Οτι πάλιν ὁ Δεκέβαλος πρεσβείαν ἔπεμψε τερὲς Τραϊα νὶν, τοδ παρόντων ἀνακοχων κομιζόμυος. υπιχνεῖτο τάτεὅπλα πάντα ἢ τὰ μηχανήματα παραδιδόναι της Τραια- D νῷ, καὶ τὰς μηχανοποιὲς τὸς Ρωμαίας, τις παρ' αυτῷ ὄντας, καὶ τὰς αυτομόλες, καὶ τὰ ἐρύματα πάντα ὅσα κατεσκεύασεν καθαιρεῖν παραχωρεῖν ἢ ἡ γῆς ἣν ἐκράτησεν ὁ Τραϊανὸς, κτές εχθρες αυτῷ καὶ τὸ Ρωμαίων, οικείες ἐχθρὸς νομίζειν, κι αυτομόλες μὴ ὑποδέχεθαι μηδὲ ςρατιώτην Ρωμαίων χειν ἐγγὺς ἑαυτῶ προσεδέξατο εν ἢ πρεσβείων ὁ Τραϊανός ἐπὶ ταύταις ἢ σωθήκαις, ὁ δὲ Δεκέβαλος τα όπλα έβρι ψενἐπὶ αυτό, καὶ εἰς τὰ γιῶπεσὼν προσεκύνησε, καὶ εἰς Ρώμίω πρέσβεις έπεμψε, καὶ αὐτοὶ ὁμοίῳς τὰς χεῖρας ἔδη ὡς ἐν αἰχμαλώτων τάξει. ་ ་ σαν, Οτι Λαγγιβάρδων και Οβίων εξακιχιλίων Ιερον παραιω 기 C Tiberius PARTI Peticdunt & Tiberio ARTHI perierunt a Tiberio, ut fibi Res Edit Pari obfidibus daret & dedit ipfis pag. 23. Phranatem Phrahatis filium. Cum autem in itinere vitam morte commutafer mifit Tiridatem ex genere regio . Et quo fa Iberorum Regi, ut in Armeniam defcenderet, cilius regnum capefferet, fcripfit Mithridati quo fe Artabanus e domo conferret fuppetias filio laturus. Et Tiridates quidem qua cœperat pergens regnum obtinuit . Sed non diu regnaVitNam Artabanus Scythas alfumens, minimo negotio eum regno expulit. Et hæc de Parthis . Mithridates Iberorum Rex novas res tentavit, & fe ad bellum Romanis inferendu mpraparavit. Huic mater con:radixit, & quoniam B non perfuadebat, fugere voluit. At ille, quamfufceperat. Itaque Cotim fratrem mittit legavolebat tegere, quod vis in apparatu effet fed non ex fide legationem objit tum ad Claudium, qui gratulationes deferret, & omnia, quæ frater animo volverat, enuntiavit, & RexIberia Mithridatis loco conftituitur. Decebalus Dacorum Rex per præconem pa-, cem Domitiano denunciavit. Quamobrem Dog 24 mitianus Fufcum mifit cum magna manu. Hoc ubi Decebalus didicit, ad eum rurfus legatum mifit qui cum, irrifione illi diceret, fe pacem facturum, fi unufquifque Romanorum vellet illi quotannis pendere duos obolos, fin minus, aufurum, & magna mala illis illaturum . Decebalus mifit ad Trajanum legatos ex his, qui pileos ferunt (hi enim apud Parthos funthonoratiores . ) Prius autem comites miferat, qui apud eos viliores habentur. Hi cum ad Trajanum veniffent, abjecerunt arma & mani bus poft terga vin&tis mancipiorum & captivo rum inftar Trajanum orarunt ut cum Dece-* balo in colloquium veniret. θέντων,τζ περὶ Βίνδικα ιππέων ἐξελαπάντων, καὶ ἢ ἀμφὶ Κάνδιδον πεζῶν ἐπιφθασάντων εἰς παντελῆ φυγμοι funt Prima fatim invafione terrore barbari Α φθασάντων εἰς παντελῆ φυγω οἱ βάρβαροι ἐτράποντο. ce jurejurando firmara legati domum redie runt. Quadi legatos miferunt ad Marcum pacem Venerunt & Afingi & Lacoragi in auxilium Carporum gens invidia flagrabat, quod Gothi fipendia a Romahis accipiebant : Itaque legationem miferunt ad Tullium Menophilum, & arroganter pecunias ab illo perierunt. Erat ilB le Dux Myfie & fingulis diebus exercitum ad bellum exercebat : & cum Carpos infolentes Edit. Parif & fuperbos effe accepiffet, per plures dies eos non admifit, fed tamen poteftatem eis fecit pag. 25. pag. 26. .. ἐφ' άς ὕτω πραχθεῖσιν ἐν δέει καταςάντες, ἐκ πρώτης ἐπιχειρήσεως οἱ βάρβαροι, πρέσβεις παρὰ Αἴλιον Βάσστον * Πανονίαν διέποντα ξέλλουσι : Βαλλομάριόν τε Βασιλία Μαρκομάνων, καὶ ἑτέρες δέκα, κατ ̓ ἔθνος ἐ “al. μαρκε πιλεξάμίμοι ἕνα, καὶ ὅρκοις τὼ εἰρετω οἱ πρέσβεις μάτη · πιςωσάμενοι, οἴκαδε χωρᾶσιν. ་ Οτι Καδοι αρέσβεις ἔπεμψαν πρὸς Μάρκον εἰρτώνω 1 ་་ Ότι Κάρποι τὸ ἔθνος φθονῦντες τοῖς καθέκασον ἐνιαυτελυμένοις τοῖς Γότθοις, ἔπεμψαν πρὸς Τέλλιον Μωφιλον πρεσβείαν μεθ ̓ ὑπερηφανίας, ἀπαιτέντες χρήμα spatial Ar στα έτος ο Δεξί Μυσίας, καθ' εκάσην ἡμέραν τα κρατ γύμναζε, καὶ προμαθὼν τὰ ὑπερηφάνειαν ἀντ ̓ ἐπὶ πολλὰς τὸν ημέρας εκ εδέξατο αυτὸς, διδὸς αὐτοῖς ἄδειαν ὁρᾷν τάς sρατιώτας γυμναζομένες. κἵνα τα παρελκυσμῷ καθέλοι αυ τῶν τὰ φρονήματα,καθίσας ἐπὶ βήματος ὑψηλο, καὶ παρά ςήσας τις μεγίσες το ςραππέδε ἐδέξατο αυτές, μηδένα λόγον αυτ ποιέμθμος. ἀλλ ̓ ἐν τῷ μέσῳ λεγόντων αυτ τὰ ἀρεσβείων, συνεχῶς ἑτέρας διελέγετο, ὡς δὲ ἄλλα τιμιώτερα πράγματα ἔχων. Οἱ δὲ περιδεεῖς γινόμθμοι, ἐδὲν ἄλλο εἰρήκασιν, εἰ μὴ ὅτι, διὰ τί οἱ Γότθοι τον σαντα βήματα παρ' ὑμῶν λαμβάνεσιν,ξ ἡμεῖς ἐ Λαμπ βάνομθμ. ὁ δὲ εἶπον, ὅτι αυτοκράτωρ πολλῶν χρημάτων κύριός εςι, καὶ τοῖς δεομένοις αυτό χαρίζεται. οἱ δὲ ἐπη γαγον, ὅτι νὶ ἡμᾶς ἐχέτω εἰς τὰς δεομένους . καὶ δότω ἡ μῖν το ταυτα ἡμεῖς τὸ κρείττονες ἐκείνων ἐσμέν. καὶ γελά σας ὁ Μιωόφιλος, εἶπε. καὶ περὶ τόπων μηνύσαι δέομαι την αυτοκράτει : καὶ μὲ δ' μιας δοῦτε εἰς τόν δε ν τόπον, καὶ λαμβάνετε ὑπόκρισιν. καὶ μετῆλθον ἐκεῖ, ἢ πάλιν τὰς τρατιώτας ἐγύμναζε. καὶ ἦλθον οἱ Κάρποι με τις τέσσαρας μιας . καὶ τὸ ὅμοιον χῆμα ποιήσας αυτοῖς, ἑτέρων ούρων αναβολίω τριῶν μικῶν. καὶ πάλιν εἰς ἕτερον σρατόπεδον ἐδέξατο αυτὸς ὁμοίως κ καὶ ἔδωκεν αυτοῖς ἀπόκρισιν, ὅτι ὅσον ἐξ ὑποχέσεως ἐδὲν ὑμῖν ἃ παντελῶς δίδωσιν ὁ Βασιλούς. εἰ δὲ δέεπε συγκροτή σεως, ἀπελθόντες ρίψατε ἑαυτὸς pluίς, και δεήθητε καὶ εἰκός ἐσι συγκροτηθίύαι ὑμᾶς. οἱ δὲ μὲ ἀπ cum exercitus exercebatur, ut milites comini Sapores Perfarum Rex ut cum fuis eft Eu- que vero fe tamquam ipfos timeret hæc dare poni. Milites autem facius duxerunt pericula evitare & eos finere tranfire & aurum accipe fe. E Οτι Σαπώρης ὁ Περσῶν Βασιλος * Εὐφράτω χαβὰς με 7 οικεία σρατοπέδε, κασάζοντο ἀλλήλες καὶ ἔχαιρον, ὡς “ Χτυγμένες κινδιώς φυγόντες. περὶς δὲ τὰς ἀποδεικ ἐν Ἐδέαση σρατιώτας πέμπειν, ὑποχόμβρος αυτοῖς δραμενα ་་ 기 δίναι πᾶν τὸ Σύριον νόμισμα τὸ ὂν παρ αυτών, ἵν ἀνενόχλητον αυτ συγχωρήσωσι παρελθεῖν, καὶ μὴ ἕλωνται κίνδυνον εἰς ἀμφιβολίων αυτὲς ἄγοντα, τα αχολίαν αυ τῷ περιποιῆσαι καὶ βραδυτητα. οὐ τὸ δεδιὼς αὐτὸς του τα ἐπιδιδόναι, ἔφη ἀλλ' ἐπειγόμβυος ἢ ἑορτίων εἰς τὰ οἰμετα ποιῆσαι, καὶ μὴ βελόμθμος τριβω ἢ ὑπάρθεσιν γε νέθαι τῇ ὁδοιπορία αυτό να είλοντο οἱ τρατιῶται λαβεῖν τὸ χρυσίον ἀκινδιώως, καὶ παραχωρῆσαι αὐτοῖς παρελθεῖν Οτι Οὐανδαλοὶ ἡττηθέντες ἔπεμψαν σρεσβείων αγὸς Appiarban cum amiciffimus Narlao Perfa- Αὐρηλιανὸν, παρακαλοιώτες εἰμβούλου Αὐρηλιανὸς δὲ ἀσμέ πως ἐδέξατο, καὶ πακτούσας πρὸς αυτές, ανεχώρησαν. * παρά Ναρσαίνο ἀποβλέ λαμπτῆρες εἰσιν, ἥτε Ρωμαϊκή και Περσική βασιλεία » Α nem invicem fibi moleftos & graves effe. Hat ~ ་ད บ er 2 ~ χὴ καθάπερ ἐφθαλμὸς τὰ ἑτέραν τῇ ὁ ἑτέρας κοσμεί ་་ 2 TO αν 기 Οτι Λικίννιος πέμπει πρεσβευτα πρὸς Κωνσαντίνον Ε enim non virtus fed magis levitas & mollities cenferetur. Quibus enim nihil generofi ineft, quo fe tueri & confirmare poffint, conantur.. eos qui illis adverfantur tollere & evertere. Non oportere autem, Narfæum omnibus aliis Regibus imbecilliorem exiftimare: Sed Galerium tanto reliquis Regibus fuperiorem effe, ut ab eo folo merito Narfæus victus fit, tametfi ne Narfæus quidem a fuorum majorum virtute abfit. Præterea dixit Appharban imperatum fibi fuiffe a Narfæo, ut etiamfi æquitas a Perfis ftaret, tamen de jure proprii regni decederet, & omnem rem Romanorum humanitati committeret, neque conditiones ferret, quibus pacem fieri vellet, fed id omne Imperatoris arbitrio permitteret. Hoc folum ipfum hortari, ut fibi uxorem & filios redderet, quos fi fponte redderet, multo devinetior illi futurus foret, fi armis reciperet, pro quam quibus ne nunc quidem fatis pro merito gratias agere poffet. Perfæ captivi haud quicquam in captivitate contumelia paffi funt, fed ita in mancipio fuerunt, ut parum abeffet, quin æque liberaliter haberentur, ac fi domi fuæ ut, mobiles folent fuiffent. Hic legatus a Perfis in memoriam revocavit rerum humanarum inAd quæ vifus fabilitatem & inconfantiam . Ad doria tenuifis. Ex vobis nonnulli eum cir- tere in rerum humanarum varietatem intue- Licinnius Legatum ad Conftantinum Mestria- quam prolapfus eft, demonftrans Magnentius & Britannio mittunt legatos ad pag. 27. |