· acquieviffet excommunicationi, qua omnium Sacrorum participatione arceretur? Ad Sultanis Comites quod attineret, fotos eos Ecclefiæ Balneo nefcire fe , neque id juffiffe. Gæterum fi allegata ratio valeret excludendos eos effe cunctis pariter Urbis Balmeis, non minus quam illo quod ad Eccles fiam pertineret. cum aliæ quoque Thermæ, præterquam fignis Crucis infculptæ fint, facris etiam Imaginibus ornentur. Si autem id, non obftat quominus iis quantumvis vere Religionis expertibus ufus permittatur aliorum Lavacrorum : quid eft cur repellantur ab Ecclefiæ Balneo? Denique cum Sultane & ejus filiis tamquam cum Chriftianis egiffe irreprehenfibile videri quoniam id auctore idoneo fecerit., Epifcopo videlicet Pifidis tales illos effe teftante. quod fi jam oftendatur, nequaquam ipfos fuiffe ChriftiaCupa fuerit. Sed hae defenfiones Imperatori nos, illi foli adfcribenda non mihi ejus facti Β ὡς τοῖς Μοναχοῖς σκώηθες ὂν, καν τῇ Εκκλη- Α rum precum, poftquam patienter & demiffe σια τελεῖθαι. καὶ αὐτὸς ἀθετοίη πάλιν ὡς ἀυτάρκως δοκουῦτος το Τρισαγία σας της μνη μεσαύῳ εἰς εὐχῆς ἐκπλήρωσιν. καὶ δικαίως ἂν ἀπολογησόμθμος εἰ καὶ τοῦτο τελοίη οὕτω τοῦ Βασιλέως ἔχοντος· πῶς ἂν δικαίως ἐγκαλοῖτο καθυφυείς τοῦ παντός; τὸ δὲ τὸς τὸ Σαλτὰν ἐπὶ τῷ λεξῷ λούεθαι, αυτὸν μὲν, μήτ' εἰδέναι, , μή τε κελεύειν, τέως δικαίως ἂν ἐκκλείοντο πάντων ἐκεῖνοι τῶν λοετρῶν, ἐχ ἦτ τον ἢ τὸ τῆς Εκκλησίας, ὡς τῶν ἄλλων πρὸς τοῖς χαράγμασι το σαυρέ, καὶ εἰκόνων σύμοι ρόντων Αγίων. εἰ δὲ τ ̓ ἄλλα σφίσιν ἀνεῖται ἀσεβέσιν ἔσιν, εἰς τὶ τῷ τῆς Εκκλησίας λαξ νος ἐκδιωχθήσονται; τὸ δὲ τῷ Σουλτὴν ἢ τοῖς μέσιν ὡς χρισιανοῖς προσφέρεθαι, Αρχιερέως μὲν μαρτυροιῶτος το Πισιδίας, ανεύθυνον οι μαι. ο δ ̓ ἄλλως ἐλέγχοιντο ἔχοντες, ἐκείνου καὶ μόνο, ἀλλ' ἐκ ἐμὸν τὸ πλημμέλημα. ἀλλ ̓ ἐχ ἱκανὰ ταῦτα τοῖς ἀμφὶ τὸν Βασιλέα ἐδόκου, τὰς εὐθείας ἐξελέθαι της Πατριάρχη, ἀλλὰ Σμύοδον ἤθελε συγκροτεῖν ἐξ ἁπάντων των Αρχιερέων, παρόντων ἐνταῦθα καὶ Πατριαρ χῶν δύο, το το Αλεξανδρείας Αλεξανδρείας Νικολάου, κι το Αντιοχείας Εὐθυμία, ὅθεν καὶ βασιλικαῖς συλλαβαῖς μετεςέλλετο της Αρχιερεῖς πανταχόθεν. ὡς παρωχηκύας τῆς ἑορτῆς ἀνυπερθέ τως ἀπαντᾶν πάντας, μηδεμιᾶς προφάσεως υποχρησάσης πυρός παραίτησιν. ἅμα γεν τε λείς ἦρι συνήγοντο, καὶ τὰ καὶ τὸν Πατριάρχω συναχθεῖσιν ἐπιμελέςερον ἐκινεῖτο. non videbantur fufficientes ad purgandum Pa- Quomodo, & ubi quæfitum de Patriarcha Arfenio fit. Ὅπος δὲ τῆς αυτής Σιωόδου ὁ βασιλι- CL cus Synodi Regium Alexiacum Tricli- nium fuit, ad id delectus ut præfideἵνα καὶ re poffet Imperator. Affidebant & Aulæ, Magnates, ac quotquot in Dignitatibus erant fimul cum Epifcopis. aderat & Se natus univerfus : & ex cunctis Monafteriis præcipui Monachorum cum fuis quique Præ- Edit. Rom. pofitis ; nec aberant clariores illuftrioref-pag. 176. que Civium. Et Accufator quidem in medium prodiens Libellum obtulit. Is cunctis audientibus recitatus eft. Tunc cum effet vifum citari debere Patriarcham, mittentes tres Epifcopos, & tres Clericos, ipfum vocarunt ad caufam dicendam. Ille autem omnino venire renuit . cum diceret : judimodum aucium quidem haud fe recufare, tem & locum judicii perfonafque fugere : a qua exceptione juris fpecies non aberat. Nam judicari Patriarcham præfente Imperabus perfonis idque in Palacio praefertim tore præfentibus Optimatibus & SeculariImperatore fic confituto, & palam occafionem vindicta captante, indignum videbatur & tota res inique comparata. Ea porro loquente Patriarcha miffis a Synodo, excepta funt fcripto verba ejus, ne quid calumniæ interveniret. Inde qui miffi fuerant redeuntes ad Synodum cuncta ex fide retu lerunt ad eos qui miferant, & cœtus folutus elt. Idem iterum & tertio eft factum, certis intervallis temporis interpofitis. Studebant enim qui hæc agebant, nihil omittere eorum quæ Canones in eo genere præfcribunt. Ceterum nihil aliud ex iis militacionibus & refponfis elici potuit, nifi : difpli προὐκάθητο μὲν ὁ Κρατζ. συγκαθέζοντο δε Nicetas. ἔ Tij cere Patriarcha judicii modum, & ob id Α δὲς εἶται καὶ τοὶς γεγονὸς, εκ τινων καιριακών fticarum nec juftum nec rationi confenta- 2 Παλειμμάτων, έμελε δὲ καὶ Κανόνων ἐκείνοις τοι αύτα πράττωσιν, ἐδὲν μὗ πλέον ἐκ τάτων., ὅτι μὴ τὸν Πατριάρχω παραιτεῖται τὸν ξόπον τῆς κρίσεως, τὰς δ ̓ ἀντεπιςέλλειν ἐκείνῳ, ὡς ἐπι σημονάρχει το Βασιλέως εἶναι δικαιωμένα ἐν τοῖς Εκκλησιαςικοῖς πράγμασι, μὴ δίκαιον εἶναι, μὴ δ' εύλογον, τὰ τοιαῦτα μέγις ὄντα δίχα βασιλικῆς ἐπιςασίας κινείθαι. CAPUT V. Ut Patriarcha ad Imperatorem accefferit, & ut parum abfuerit quin deciperetur. Dens Patriarcha, quod verum erat, non effe aliam horum rancori, Patriarchae ipfius damnatione procu- imminentis ad hunc conatum fui deliniendi, perhumaniter occurrit venienti, & cum bene- tenta . Ac confilium in his Imperatoris hoc D erat: fe una fimul cum Patriarcha intra Tem- Ε N ὅσῳ δὲ ταῦτ ̓ ἐπράττετο, ἐννοήσας Πατριάρχης, ὃ καὶ ἀληθὲς τ, ὡς δέν ἐςιν ἄλλο τὸ κινουῦ τοιαῦτα, ἢ τὸ τοῦ Κρατοιοῦτος πρὸς αὐτὸν ἀμαυτικὸν, ὅτι καὶ κινδιωδίοι κακῷ τὸ κακὸν ἐαπαι, τῇ τα Παν τριάρχου καταδίκη, τὸ πρὸς ἐκείνου ἀπεχθές καὶ ὀχλώδες, ὡς καὶ ἀποσκομάθαι ταῦτα βά λιπαι, παριδών πᾶσαν μικροψυχίας, ἵππω το ἐπιβὰς, μὴ πρότερον εἰωθὼς ἐξ οὗ τω Κωνςαντίνου κατέλαβε, καὶ Βασιλεί πρόσεισιν. ἡμέρα δ' κώ, καθ' τ ταῦτ' ἐπράττετα Κυα αιώνυμος. Οι γουῦ Βασιλεὺς καιρὰν ἐκεῖνον είνα θεὶς ἐπισται, ὃν καὶ ἐζήτει πάλαι, τὸν τῆς ανέσεως, ἔπειθε γὰρ ἐννοῶν τοιαῦτ ̓ ἐκεῖνον τός ἐπιβίῶαι ἵππου τὸν Πατριάρχων καὶ παρὰ τὸ σκύηθες πρᾶξαι. τάτε κινέμμα ὡς ἐν χῳ καταδίκης καὶ αὐτὸν γεγενῆναι, καὶ ὡς ἐκμει λίξαθαι παραγένοιτο φιλοφρόνως ὑποδέχε ται προσιόντα, ε πλεῖςον ὅσον ὁμιλῶ τὰ χα είωτα. ὡς γουῦ καιρὸς τῆς ἱερᾶς λειτεργίας επέση, καὶ ἤδη [ ὁ Κρατῶν πρὸς τὸ τῷ ναῷ ἐπιςαι, πέμψας ἐκεῖνος τινὰ τῇς αὐτοῦ τοὺς ἐπὶ τῆς λειτεργίας κατεσφαλίζετο ἐκέλευεν ἅμα θεασαμένως αυτόν, μή τε περιμένειν ἢ πρὸς τὰς ἁγίας εἰκόνας προσέλευσιν αυτοῦ προσκωυήσοντος, μήτ' ἄλλο τι περιαρ γουῦτας πράττειν. ἀλλ' ἀθὺς ἐκφωνῶν μὲν τὸν Διάκονον, τὸ, Εὐλόγησον. συλογεῖν δὲ, τὸν Θεὸν μεγαλοφώνως τὸν ἱερέα και το σύν θες, Ε τῆς λειτεργίας απάρχεθαι. τότο δ' ― πάντιος πρὸς ὃ ταῦτ ̓ ἐκεῖνος παρεσκευάζετο, τό, τὸν Ιεράρχω ἅμ ̓ αὐτὸς ἐπ' Εκκλησίας συναγαγεῖν, καντεύθεν σιωπηλῶς ταὶ τῷ δεσμοῦ λύσιν πραγματευσάμβυον < δὴ ἠυτρέπιςο μὲν τὰ τῆς ἱερᾶς λο ταργίας ταργίας, ὁ Κλῆρος δ ̓ ἅπας μετασκδυσάμβυος τοῖς εἰκόσι, καραδοκοιῶτες τὸν Βασιλέα ὅσον οὔπω ἀφιξόμμος περιέμβρυον. ὁ δὲ Βασιλους τῇ ἱεροῦ μανδύου τὸν Πατριάρχων κατέχων κατά τινα ποσὰ πατήματα, ἅμα μὲν ἱςάμβρον ωμίλει, ὡμίλει, ἅμα δὲ καὶ ὡς ἐπὶ τὸν ναὸν προσή γετο. ὡς δέ ποτε τὰ ὁδοῦ ἐπέβη, καὶ ὁ Διάκονος τὸν Εὐλόγησον, ἐξεβόα, καὶ εὐθὺς ἡ ἐκ τῇ ἱερέως εὐλόγησις, ἐκατᾶται τα παραδόξῳ ὁ χειν. Εξιλο A inquiens, dolofe furaris: clapfus eft : Cur benedictionem, & decipere Deum conaris bomo cum fis : quod nec oporteat, nec expediebat a te tentari? Addidit præterea, haud molliter exprobrans. Pulch a ne bec putas & convenientia Imperatori magnifice professo se juxta leges imperare velle ? quid homines dicent ubi audierint ? an laudare ifta, an fa tem vel tolerabilia cenfere poterunt ? Et his repen-, te dictis avolavit inftar aquila, pudore confufum Imperatorem relinquens ac per portam Triclinii ferream, pedes quanta maxima potuit pernicitate currens, pervenit ad Edit. Rom. mare, ibique nave confcenfa domum fe retulit. At imperator plenus licet contume. pag. 178. Lizo ac tam probrofe repulfæ fenfu intimo, doloreque æftuans, tamen magnanimitate fimulata, facrificio perrexit attendere; quoad Mifa peracta, regreffus fanfque in Alexiaco Triclinio, apud eos quos ibi forte repe rit Epifcopos, & alios ex Clero quos vocaverat, queftus eft de Patriarchæ duritie. Vi dete, inquiens, quam inurbane noftris fe man nibus proripuenit. Si offenfurus prodierat, quid, attinebat etiam ad nos accedere? verum ut ap paret, effugere judicium moliens induit fe magis, intriculique illis ipfis quos declinare cupit laqueis quaeftionis de ipfo capta: quum cenTeo fine mora urgendam, nec committendum ut Πατριάρχης, καὶ τὸν δόλον σωεὶς, αυτίκα dr- cavillationum, quibus eludere leges nititur punitatem. Quoniam igitur tertia tantum cita Ut congregatis Patribus ultima citatio, & poft eam damnatio, A Patriarcha citationem rite peragendam , que fola fupererat, funt. Cum autem more folito Patriarcha fe venturum negaffer, addidit : Me utique abfente, quod vobis videbitur fit : nunquam enim omnino, quidquid ad id moveatur, adducar ut illic me fiftum. Tunc poft multam deliberationem & confiderationem attentam Patres, maxime ftudentes inniti Canonibus, reperiebant in primis accom nɔdatum ad rem præfenen Cinonem Apoftolorum de recufatione jali. Qumquam autem is fufficere ipfis vi debatur ad fententiam jure ferendam: tamen A ὅμως δέ γε ἐν ἀσφαλεῖ βελόμιμοι πράττειν, ἐEdit Parif. quia in oculis univerfa, ut fic dicam, Civita pag. 179. tis, pro ut Imperator ordinaverat, hæc gere- infrinandi judicii, tamquam ex odio ad impe πεὶ καὶ ἐπὶ πάσης, ὡς εἰπεῖν, ὃ πόλεως ταῦτ ̓ autem felecti quidam ex Clero interrogati prae Β τανούσας της Παξιάρχη συγκαθήσειεν ἀναγινω fertim de Sultane: utrum ille fimul Litanias σκομένα τα θεολογικό λόγο και τὸ σκόηθες σπὺς ὡμολόγων ὅτω γενέθαι, τὸν ὃ Σελτάν εἰ χρισιανός ἐσιν εἴτε καὶ μὴ, μὴ εἰδέναι φασκον. τέως δ ̓ ἐκεῖνον τότε χρισιανὸν νομίζειν ἄντικρυς. Οἱ γᾶν κρίνοντες τότο, μόνον λαμ βάνειν ἤθελον τὸ συλλιτανεύσαντα καθεπται. τὸ δ ̓ εἴτε χρισιανὸς, εἴτε καὶ μὴ, αυτοῖς ἔφα σκον ζητητέον εἶναι, καὶ ἐπὶ τέτοις πολλοὶ παρήγοντο μαρτυρήσοντες τὸ σέβας ἐκείνῳ μὴ καὶ χει σιανός εἶναι, εκ οἶδα δ ̓ εἰ τ' αληθές, ετε μίω θεραπείοντες τὸν Κρατώντα . τέως δέ γε ὡς ἕτερον ἡμᾶς πυνθάνεθαι δ τοιέτων τέλος λαβόντων ὁ Σολτὴν ἀποςείλας πρὸς τὸν Κρατόντα, ἐπεὶ παρὰ ἢ αυτό αἰτίαν μεμα θήκει τὸν Πατριάρχω ἐξελαθέντα στὸ ἄλλοις οἷς ἐμήνυε, £ τέτο χαριέντως, ἢ μᾶλλον καὶ βαθέως ἁπτόμθμος προσεμιώνων, αξιῶν τῶ λαί οἱ δ εκείνες διαφερόντως τὰ ἱερὰ περιάμ ματα ἃ δὴ ἢ ἐγκόλπια ὁ κοινὸς ὀνομάζει λόγος, καὶ εἰ βάλοιτο καὶ χοίρα ταριχευθέν τα μηρὸν ὡς ὀρεγόμθμος φάγοι. καὶ τότ' ε τός τε τη Βασιλεῖ περὶ το Πατριάρχες ἔλεγχος ἄντικρυς . τῳ μὲν εἶναι τῇ θείων ἐκτυπωμάτ των προσκυνητώ τὸ σέβας αυτό παριςῶντος τὸ δὲ € κρεῶν ὑείαν ὀρέγεθαι, ἢ κατὰ χει 5, utique vide D διανές πολιτείαν ἐμφαίνοντος· τότε ἢ ὡς ἄτε λέςε περὶ τὸ Σελτάν βαλεομένων εκείνων ἐδόκει κίνδυνος ἐξῆφθαι της Πατριάρχη σαν δ ̓ ἄλλοι δι και γλαφυρότερον ἐπεχείρων δῆθεν προσεπετιθέμβυοι ταῖς κατηγορίαις. ὡς εἴπερ κἀκεῖνος εἰς Χρισιανὸς ἀληθῶς ἐτέλει τὸ γοιώ περὶ ἐκεῖνον Περσικὸν καλὸν ὦ ἐκε τόπως τὸν Πατριάρχω φυλάττεθαι . μὴ δὲ δὲ κακείνες πάντας Χρισιανὸς εἶναι, ἢ € λογία ζεθαι . ὡς γουν πρὸς τὸ τὰ δοκῶντα ἀποφαίνε παι ἦσαν, οἱ μὲν πλείες, ἢ πάντες παρὰ τινὰς, ὁ Ποντοηρακλείας Θεόδωρος ἔτος τω, ὁ Εὐ χαΐ των Αλέξιος, ὁ Βρύσεως Ιωαννης, καὶ μετ' αυτῶν ἄλλοι . ὁ ο Μιτυλης Γρηγόριος τὰ πολλὰ τῷ Πατριάρχῃ προσέχων, ἐπεὶ τ δίκωω ἀπηρτημένω ἑώρα οἱ, νόσον σκηψάμε νος ἀπί, ᾧ δὴ καὶ μετ' ἐμβριθείας ὁ Κρα τῶν ἐμὲ ὡς Νοτάριον ἀποςέλλων, ἢ ἀπαντᾶν, ἢ διδόναι τώ γνώμίω εκέλευε, καὶ μόλις οἰκείαν γνώμίω της τε Λαρίσσης Θωμά, της Ναυπάκτου Ιωάννη, καὶ τω Αδριανεπόλεως Γερα batur inde impendere periculum Patriarchæ . εἰ ἀσεβεῖς ἐκεῖνοι τὸ ἔγκλημα συμβαίνειν C A fuffragiis fuum quartum plane confentiens adjungi) Exceptis, inquam, his, quos modo nominavi, reliqui omnes præfentem exauctorationem Patriarchæ concordibus calculis decreverunt : fed majori ex parte, ob contumaciam non fiftendi fe judicio : Nam crimen de Sultane longam nec neceffariam ajebant pofcere difquifitionem de religione ejus qua defungi liceret in ambiguo relinquendo Chriftianus nec ne fuerit; nitendo autem ad damnationem accufati, eo quod & certo conftaret, & fecundum leges fufficeret recufatione videlicet comparendi ante legitimum Tribunal quo rite citatus fuerit. His quatenus in ambiguo relinquebant crimen de Sultane, obfiftebant alii, facis verifimili ratione: contendentes plane purgatum de eo videri debere Patriarcham. Nam eum quidem quo pacto æquum fit damnari, quia prophanos in rerum facrarum communionem admiferit, fi prophanos iftos quos admifit fuiffe non conftet ? & utcumque fe res habuerit, idoneum eos pro Chriftianis habendi Patriarcha habuerit Auctorem Macarium Epifcopum Pifidis penes quem in folidum ejus, fi qua eft, facti culpa refideat ? Præterea non Patriarcha folus eo nomine damnandus : venerit, fed & alii multi qui finuul tunc cum fed etiam Clero adfcripti, quorum fingulos pro ratione gradus cujufque ftringebat fua τὸς ἐπὶ της μαρτυρῶντι κειμένω . ὁ δ ̓ ἐ ὁ Πισιδίας Μακάριος · εἰ δ ̓ ὅτω ἀλλὰ σκυδ παύεθαι καὶ τὰς ἄλλες της Πατριάρχη, Χρι σιανός γε ὄντας καὶ προσκεκληρωμένες τις θείῳ, καθ ̓ ὃν δηποτον ευρισκομένες βαθμὸν . οἷς δὴ ἢ ωφείλετο ἐξ ἀνάγκης υπομιμνήσκειν τας Πατριάρχῃ, καὶ ἀνατέλλειν τὰ ἐκεῖθεν βεβή λωσιν. τὸ δὲ τότες παραδραμόντας ἐπὶ μόνῳ της Πατριάρχῃ δίκω ἱςᾷν, μὴ εἶναι δίκαιον τὸ παράπων, μηδ' ἐπιεικῶς δύλογον. Ο δ' δω Πισιδίας πρὸς τὸ ἀποβησόμθυον ἀφορῶν ( τὸ τὸ ἔγκλημα μαρτύριον τώ τὰ καὶ τό τον τη καταδίκῃ σωυπάγεθαι. ἂν δόξαιον 8 ἂν δόξαιον πάντως τὸν Πατριάρχων δικαίως καταδικάζειν, εἰ μὴ καὶ αὐτὸν ἀθύνειον ) ἐφ' ἡσυχίαν και Δήμβρος απ τόσον δ ̓ ἐκείνοις ἔμελε τότε ὥςε 3 δὲ τὸ πρῶτον συνεκαλέσαντο μαθεῖν ἐξ ἐκείνα τὰ περὶ τῇ Συλταν. τέως δ ̓ ὅμως ἐκ τῶ αὐτὸν δέχεθαι τὰς δὲ αὐτὸν ἐπενεγκόν τας τίω τῆς δίκης ψῆφον της Πατριάρχη . ὃ Nocuit illi nimius favor Patrum. Nam ut ei δὴ καὶ συνέβη, ἐξωριθέντος ἅμα των καθαι ρεθαι, ἢ μᾶλλον ἢ ἐρήμω αλώναι, και κείνε . Ως δὲ πολλῶν τότε κατατεινομένων λόγων, τέλος καὶ ἔτοι συνῆλθον τοῖς ἄλλοις κόντες άκοντες, κυρδη ἡ ψῆφος * ὁ a-D τριάρχης ἐπὶ καθαιρέσει καταδικάζει. λύσων δ' αἰψηρὰν ἀγορίω, ποιητικῶς φάναι, το Βα σιλέων εφημηθέντων καὶ τὸ σκύηθες . πλίω καὶ δύο τάττονται παρὰ της Ιεραρχῶν Ιεράρχαι απελθόντες τὰ παρὰ τῆς Συνόδου πραχθέντα σημαι τις καταδίκῳ. δι' in uno puniendo feveritatem hærere Patriar- parcerent, abftinuerant ab eo juridice interrogando tum cum difcuteretur Patriarchæ circa Sultanem factum, cujus ipfe pars fuerat. Nunc ferum erat illum vocare, manifefto utique præjudicio damnatum. nec poterat locum amplius habere qualifcumque ipfius defenfio, jam prolatis multorum fententiis in eos qui cum prophanis communicaffent, quæ fuffragia nihilo minus Pifidienfem quam ipfum Patriarcham affligebant. Itaque damnato Pa-. triarcha, aut potius indicta caufa propter neglectum vadimonium depofito, Pifidienfis quoque in exilium pulfus eft. Poft multa in ifta concertatione altro citroque allegata, tandem & hi volentes nolentes cum aliis convenerunt, & concordi jam Synodi judicio depo fitio Patriarcha fancita eft. Solverunt autem, ut poetice dicam, fubitum conventum, & acclama tionibus in honorem Imperantium editis de more, prætereaque duobus Præfulibus electis, qui nomine Synodi exauctorationem Patriarchæ denunciarent fuam, finis impofitus negotio eft. |