tinam prolem, quæ & poftca Mepe Meriz A Davidi data in uxorem eft. De cætero moderatus erat & fortis in omnibus. Dicip. Difcipli na Domefticos exacta continuit. mirus in famthia femper ordo, incompofitum nihil : cun&ta ad fplendorem dignitatemque, illuftri quadam & digna Principe ambitione, comparata, quo in genere infigne deinde argumentum extitic diligentia & elegantia ipfius in familiaribus curandis : quod qui ei miniftraverant, fic in omni laude iftius officii eruditi & exercitati evaferunt, ut eos poft ipfius obitum omnes requirerent; utpote quos callere ad unguem omnes artes aulici minifterit; & veram ideam perfe&torum famulorum cunctis repræfentare viderentur quare digni habiti funt qui promoverentur ad maxima quæque & honoratiffima officia domus Augufta. Verum hic idem vir quam non amaverit pecuniam, aut potius quantum 3 eam contempferit memorare convenientius fuerit. Erat et fi vellet facillimum doliis, ajunt, plenis congerere opes, & nummorum omnifque generis pretiofarum rerum acervos ftruere immenfos, utique qui bello femper felix quafcumque hoftiles invafit regiones (invafit autem plurimas eafque ditiffimas) jure viStoria diripuerit. Ille vero prædam femper erat folitus, ne minima quidem ejus parte fibi eximie fervata, militi condonare univerfam. Ac ne patrimonium quidem aut rem familiarem fuam augere confuetis & licitis artibus, & in modum fplendidis expenfis abunde fibi hæ redibufque; fuffecturum attente colligendo με Υποβαίνειν, τὸ θανόντες εκείνε τὰς ἐκείνω θε ραποτὰς ἐπ' ἀξιώμασι μεγίσοις αξίες λογιά πτώαι δελεύειν των Βασιλεῖ δὲ ν' αφιλό χρηματίας, ἢ μᾶλλον μισογεματίας, εἰπεῖν οικειότερον, καὶ τοῖς πάντα τρατιώταις ποίεπαις τὸν ἐξὸν πιθάκνας ἔχειν χρημάτων καὶ ὑπερπλε των, ὡς πολλὲς καὶ μεγάλος διενεγκόντα πολέ μες, καὶ χώρας πάσας ταῖς τρατιωτικοῖς ἐμπει είαις παραςησάμενον. ἔτι 5 καν ἢ ἐνόντων εἰς ιδίας οικονομίας προσκτάται πλείονα Γιώτατον ; ὅτι καὶ πολλοῖς δοκεῖ ἀρετῆς ἄκρας σημενον, τὸ, τὰ οἰκεῖα καρπίζεθαι, μηδέν έξω δεν προσκτωμένες . ὁ δὲ τοιαύτας εἰς τὸ πλατεῖν ἀφορμὰς προβαλλομένης της τύχης, τὸ ὅτω πλετῶν ἐκ πλεονεξίας, ἐκτόπως απέφυγε να ἐμί- · σει, μόνῃ τῇ δόξῃ ἀνασμενίζων, ἧς ἐδὲν εἶχε προτιμάν ἄλλο. μόνη του και βίον πραγμάτων δόξα τοῖς ἀπελθοῦσι παρέπεθαι πέφυκε. καὶ ὁ μὲν νόμος το τδ χριςιανῶν νομοθέτη Χρισ · Σόλωνος ἐ δὲ Λυκέργου ἀλλ ̓ αυτά τα πλάς» καὶ ποιητές Μετ Θεοῦ, ἐκ των παροσόν καὶ των διδόναι καὶ ἀντιλαμβάνειν τὰ μείζω δὴ καὶ πιςετέον ἐπάναγκες, εἰ πιςόοι τις των Χρισῷ, μή μόνον καθότι βαπτίζοιτο ἀλλὰ καθότι καὶ ἀληθινὸν ἐκεῖνον ἔχοι ἐφ ̓ οἷς ἐπαγγέλες · βαπτιθέντα δὲ καὶ πιςεύσαντα μὴ τοῖς λόγοις πιςεύειν ἐκείνω, μηδὲ τὸ πρώτως πιο σούειν ἔχειν κὰν ὅτι λέγοι. ἢ ὁ μὲν Χρις ο νόμος στὶς ἀνταμείβεται κατὰ τὸ ἑκατονταπλάσιον παγγέλλει. χωρὶς δὲ τὸ τὰ προσδοκῶν ταῦτα απόχρη καὶ μόνη ή παραμένεσα δόξι; Η υπο τίς & κατ ̓ ἄνθρωπον, πείθειν τὸν συνετόν, είχ ὅπως πλεονεκτικῶς χρηματίζεται, ἀλλὰ καὶ τα προσόντα τοῖς τυχέσι προίεθαι. εξαίρω δε γε το λόγε τὰς ἐπ' ἀναγκαίαις δοκέσαις χρείαις χρείαις τινὰ τὸ ὄντων παρακατέχοντας μή γε σ αὖθις ἔχοιεν ἐκπορίζεται. Αλλά τα C formare magnopere unquam ftuduit: licet id plexus quod illi præferret nihil quod pro ter omnes res humanas fciebat unam effe quæ duraret polt hanc vitam, & funeri fuperftes morte hinc migrantes coronaturá sequeretur. In eleemofynas profufus, hanc ejus fudii rationem diferebat Lenter D non Solonis aut Lycurgi fed Legislatoris Chriftianorum Chrifti Creatoris ejufdem Edit. Rom. Confervatorifque rerum omnium Dei, quæ nos pag. 146. jubeat quod poffumus ex prafenti copia fargiri, fpe certa recipiendi majora, Huic promiffioni neceffario credendum ab eo utique eft qui fidem in Chriftum profitetur, non folum quatenus baptismum fufcepit, fed quatenus etiam palam acquiefcit affentiens facræ dogtrinæ paffim in Ecclefia propofita. Por ro baptizatum quempiam, & affentiri fe tra revocabiliter Chriftianis dogmatibus profes fum; Chrifti deinde yerbis fructum uberem. Eleemofyna pollicentibus non credere, argumento eft ipfum neque antea vere credidiffe, quantumcumque fe credere fimulaverit & affirmaverit. Nec vulgaris remuneratio cft τα μὲν ὁ Δεασότης Ιωάννης ο λίγω ἔγνω, καὶ γνὸς τὰ οἱ συνωρίσαντα έπραττον. Επεὶ δὲ οἱ ὃς ἐκ Σικελίας αμφὶ τὸν μοναχὸν Νεῖλον μὲν ὥρμητο ὥρμητο ; ἐπὶ κακῷ δὲ τῆς τῆς Ῥωμαίων πολιτείας ἐπέση, διδάσκων γλιχρό επαν και προμηθείς εἶναι τὰς ανθρώπες περὶ τω δέσιν, μήπως λαθών τις μετρίως την πραγ μάτων ἔχων λαβών, τὸς μὲν διδόντι των τὰ κακῶς οἰκονομεῖν τά οι προσόντα προς ε Τον μέμψιν . τὰ δὲ χάριν ἐκείνῳ, ἐκ ἐπι μπῷ, ἀλλ' ἐν κανοῖς γενέπεια παρασκιά σοι · ὡς ἐντεῦθον μηδένα διδόναι τὸ πάντων ἐξ ἀνάγκης ἐχόντων τί, διότι καὶ τὸ εὖ παι χειν καὶ τὸν ἐκείνων νόμων, απείργοι τ' αν πρεπώς κι ὅπως ὁ τῆς μεταδόσεως απε Εδια χαιρε χρήζοντα ; Ο γόνος Δεσπότης ἔχων και η νόμος ὦ πως ταῦτα τίς κ εξαγγείλους πρὸς πρὸς τοῖς ἄλλοις καλοῖς καὶ τὸ φιλομόναχοι εκείνες που παρεισφρήσαντας τῇ οἰκίᾳ, ὡς ἀρι ως αρχ της φίλος δέχεται. κάντεύθεν σύγχυσις της ἐπὶ μικρὸν περὶ τὰς τὸ οἰκείων δόσεις ἐκ τῆς ἐκείνων διδασκαλίας ἐπηκολέθει પે καὶ τὰ μὲν και τον Δεασότίω ὅπως ἐνέαζε γὰρ τοῖς A avertor ab avare congerendis fuperfuis opibus; verum etiam facile inducor ad fubtrahendum ufibus etiam ipfis meis, quæ in obvios pauperes effundam`: non tamen aut in aliis damnans, aut mihi verans refervare quæ opportu na videbuntur, vel jam urgentibus, vel in poferum impendentibus neceffitatibus vitæ, præfertim ubi occafio præfens largiendi non occurrit. Tales Delpota joannes & alte imprefos, pleneque perfuafos verfabat animo fenfus, & iis confentanee operans ad propofitum ipfi finem gloriæ tendebat. Iftud tamen ejus incenfum farge donandi ftudium paululum refrigerarunt fetatores Nili Pfeudomonachi e Sicilia huc magno malo Romanæ Reipublicæ profecti; docentes parfimoniæ attendere, fuadentefque hominibus magna circumfpectione in dando uti, ne forte quis clam, alioqui habens quod fatis ipfi fit, προθυμίαις, ο δῆλος ω τω τῆς Ρωμαΐδος Α γων σας Ασίας Bits & callide fimulata egeftate, pecunia 1 πολύ Β ε λίαν συνίςα, καὶ ἀσφαλίζετο . Τ δὺ τὸ ἐκείνων πλῆθος πίσωυον τόξοις· καὶ περ Οἱ τὸ ἀντιμαχεῖν δεξιώτατον, καί γε τὰς προθυμίας ἐῤῥώνου χευσίῳ, καὶ σφᾶς ἐδωρείτο φι λοτιμίαις. Οἱ μέντοι γε Πέρσαι τὸ τάχος ὁ ἐ πιςασίας μαθόντες, κατωῤῥώδουν τε, καὶ αὖ δις παλινοςοιτες ταῖς δυχωρίαις ἐνεδύοντο Υπογνῶντες Ἃ τὸ παῤῥεῖν, αυτίκα διεπρεσβεύον emungens parum cautum mifericordem, laben illi allinat multum facilis, & fua inconfulte dilapidantis: prætereaque illum fraudet fruftra fperata mercede talis operis; quippe quod non jam ipfi ad præmium imputandum, fed inter vana & otiofa numerandum fit. Ex hujufmodi doctrina credita receptaque neceffario fequebatur, ut nemo aliquid habentium quidquam alteri donaret; ficque omnis ex eleemofynis proventus, quo fpes ratioque victus ac ftatus plerorumque tenuium continetur, hac iftorum prava difciplina funditus exterminaretur e confuetudine ufuque hominum illo plaufibili prætextu inquirendi anxie ante largitionem, verene an fimulate egerent qui petebant, nullum jam erogationi beneficæ locum relinquente : atque adeo hac arguta cavillatione tota lex Eleemofynarum abrogaretur. Ο quis hujus perniciem dogmatis fatis explicet! Pag. 147· ad quod utique proprio ejus argumenti commentario effet opus. Igitur Defpota, cui laudes inter cæteras, inerat amor multus veneratioque Monachorum, quofdam e Nili SeCtariis eam vitam proftentes, & fe infinuantes in ejus domum, facile in confuetudinem recepit, viros bonos e vefte exiftimans. unde ἀπέλυόν τε τὲς αἰχμαλώτες, καὶ ἠγάπων σωζόμβυοι . ὁ δὲ τὸ μὲν ἡσυχίαν χήσειν ἐκεί νας, εἰσαὖθις – μάλα θαῤῥῶν ἐπίςδον, ἐκ ἐξ ὧν ἐκεῖνοι διωμολόγου, ἀλλ' ἐξ ὧν αυτὸς οἶδεν ἐπιθησόμος καὶ νικήσων, εἴπου καὶ παρακινηθεῖαν . τὸ δὲ μὴ παθεῖν ὧν ἔδρασαν τις προχώρες αντίποινα ἐκ ἐδικαίς τὸ σκολον πλίω ἱκετεύοντας προσεδέχετο, καὶ σφίσιν ὅρες τίπει, ἐς ὁπόσον ἂν καὶ κινηθεῖον προσκαταβαίνύντες ταῖς σκίωαῖς . ὡς τὰς μεγίσας δώσοντες δίκας εἰ παρασπονδοῖον, καὶ ὅτω μὲν Δεσπότης τὰ κατὰ τὰ Επ καθισῶν, τῆς προτέρας δυσκληρίας ανελάμβανε τὰς ἐκεῖ, καὶ θαῤῥεῖν παρείχαν, ἀνέδω τὰς αὐτῶν Γεωργόν τας καρπίζεθαι. Edit. Rom. , contigit longe deinceps manare parcius, pra- Tom. I. و & Edit. Rom. pag. 148. injuriarum cumulatas perfoluturi pœnas forent; ifto metu continendos illos in officio fperavit L CAPUT XXII Ut peffimo in ftatu fuerint plane perdite res Maryandenorum, afflicta jacebant Bucellariorum & Maryandenorum regiones; itemque Paphlagonia : cujus rei caufa hæc erat. Iniperator iis, qu fuperiorum Principum parimonia congefferat, confumptis in tot largitiones ac donativa ambitiofa prætereaque in pretiofa munera Principibus aut exteris Gentibus miffa, quibus illi ad foedera & focietates allicerentur; exhauftum ærarium fupplere, crebro miffis per omnes Provincias qui pecunias colligerent curabat. Haud porro fcio an vera illa fuerit exinanitio publici thefauri; an non potius quod quidam introfpicientes penitius fubmurmurabant Imperator eo falfo pretextu obtento, vere metuens ne propter invidiam excæcati Joannis & inde fecutam a Patriarcha excommunicationem Provincia rebella, , τιας τα ως Νέσει δὲ τὰ τῶν Βακελλαρίων Μαρυανδία νῶν τε καὶ Παφλαγόνων, καὶ λίαν οἰκτρώς. τὸ δ' αίτιον, ὅτι το Κρατέντες τα θησαυρισ μένα σκορπίσαντος κατά τε κήδη καὶ βαρείας φι λοτιμίας τὰ φορὲς τὰ ἔθνη, συχναῖς ἀποςολαῖς χρωμένες, εκ οἶδα δὲ εἰ καὶ σκήψις τὼ τὸ προβαλλόμβρον, τὸ ἐνδεὶς δηλαδὴ πρὸς τὰς χρείας μὴ καὶ μᾶλλον μὲ τὸ ὑπ' οδόντα λεγόμβρον τὸ ὑπήκοον ὑποπτεύων θὰ τὰ συμβάντα τολας, κακαι ζημίαις συμφέρον ἔγνω - μὴ καὶ κατα ξανασαιεν ἐντρυφῶντες· ταύτης γοιώ τῆς αἰ η ἔσης, ἢ καὶ δοκάσης, ἕνεκα, συγχεαῖς ἀναγραφαῖς τὰς χώρας ἐκαλαμάτα · ἐνεπίς εμε δὲ τὰς τοιαύτας οἰκονομίας καὶ ἐξισώσεις, ἀν δράσιν ἐδέσι . μεγάλων ἐπὶ τέτοις τεταγμένων τὸ πρότερον . Καῖσαρ » Ρωμανός ο μέγας Δομέςικος ὁ τὸ Βασιλέως πατὴρ ἐξισωταὶ κατὰ Σκάμανδρον ἦσαν. πλίω ἐχρυσολόγοι ἐντεῦθεν καὶ τῷ κοινῷ ταμιείω προσήγον πὶ χρήματα τα το συμβάν και τοῖς Παφλαγόσι καὶ τοῖς προσωτέρω ἠργυρολογόντο του λένῳ κάμνοντες τῇ μὲν χρειωδών και γε λίαν εἶχον ευπόρως διδούσης τῆς γῆς . νομισ μάτων δὲ περιγρῶς εἶχον, ὡς πάντων γεωρ γάντων τὰ ἀναγκαῖα. κεφαλαιωμένων τῶν τ πελῶν ἐπὶ νομίσμασι χυσία καὶ ἀργυρία, δι c δόντες τὸ τεθὲν ἐξ ἀνάγκης, ἐξηπορῶντο . ἦσαν δ ̓ ἄλλως καὶ σρατείας ὐδὲν εἰδότες . ὅμως ἔθνες φιλοκέρδας πονηρίαν πολλὰ ἂν κάμοι τις διορθον θέλων, εἰ καὶ μὴ πάχοι, εἰ δὲ πά χει, εκ ἔσιν ὅπως μὴ ἀπρακτῶν πᾶσαν ἐπί Ἐκεῖνοι πίνω, & μᾶλλον οἱ ταῖς κραις προσκαθήμενοι, τι τε πάχειν ἐνθένδε και τῷ ἐλπίζειν ἐκεῖθεν τὰ λώονα, εἰ μόνον προσ χωροῖον εκόντες, προσχωρεῖν ἔγνωσαν કે οσημέραι προσετίθεντο Πέρσαις. Τότε γὰρ ἐπ ἐκ ὀλίγον γενόμθυον συνάμ ̓ ἐκείνοις οἱ Πέρσαι ὁδηγοῖς ἅμα – συμμάχοις χρώμαμοι τα θαρρεῖα εἶχον τω λελειμμένων. Ο πρῶτον μὲν ἐκδρομὰς ποιοιῦτες κατέθεον τω γῆν ἐκείνων rent, rebus tunc fuis utile putaverit fpoliare Β νοιαν μένειν, ὑπέσρεφον › per α και καὶ σκυλεύοντες · δὲ τὰ ἐπάρρων εἶναι τὸ μὲν ὑποκλινο μένων, τὺ δὲ καὶ ἀποικιζομένων δέει τις περ ei to Syd σχερῶν ἐκ τὰ ῥᾷσα τοῖς ἐναν τίοις τω καταχόντες τίω χώρας κακὸν HISTORIE LI B. III. ·325. fruftra quan ἦσαν γειτόνημα τοῖς πλησίον . της μέντοι γε Ba- A defperationem efferata fuerit Ξίας CAPUT XXIII De Cometa ex parte Boreali apparente menfibus eftirvis, deque expeditione Ο των ως > φαι προ Υπῳ τοίνωυ εκείνων κακωμένων, αςὴρ Ko B I Llis in hunc modum made habentibus Co Tunc porro vifum Imperatori, Occidui tra- milis. Non paruit ille quidem, tamen ali- κῶν, τὰς ἀπολογίας ἐδέχετο, καὶ προσεπιεῖτα ~ non plene fatisfebat Imperatori, tamen ipfe Α μὴ παραγίνεθαι. ὁ μὲν οὖν Βασιλεὺς, ἑκὼν ὁ μὲν ὁ κρατῶν ἢ ἀλλὰ προύτεινε πλεῖσα, α ποπροσποιέμλυον μὲν, τίω πρὸς τὸν Πατριάρ χω δοκεσαν δυσμένειαν, ἐκείνοις δὲ προανατι θεὶς ἐρευνᾶν, ὡς ἄξιον ὂν ζητεῖσαι και χολ τα κινέμμα. ipfis factu videri ac decernere par effet. De Vecco et Xiphilino Primarias Prefecturas in Ecclefia Contigit porro quiddam in Urbe quo magis B Υμβαίνει δέ τι κατὰ τω πόλιν, ὃ δι καὶ τὸν Βασιλέα εἰς ἄμυναν εξηρέθι σεν ἤπτετο δὲ τὸ δεινὸν καὶ τὸ Πατριάρχο, τῆς Ιερωσιώης ὑπίχεσις τ Το γεν εκ ἔδοξε τοιςτον ἢ τί ἄλλο μέτριον της Βασιλεῖ exafperaretur Imperator & ad ultionem irritaretur. ex qua quod fecutum malum eft ipfum Patriarcham oblique perftrinxit, refiliente in ipfum ignominia quæ aliis irrogabatur; Vecco Chartophylacis dignitatem obtinente cui Magiftratui juxta ufum ac leges id juris competit ut fine illius nuty & affenfu nuptiales benedictiones non adminiftrentur, Sacerdos quidam miniftrans in Templo magni Palatii ad Pharum fito Sponfis benedixit non requifito Chartophylacis affenfu. Ea re ftatim audita is in pœnam a Sacerdotii fun&tione fufpenfus eft. Id fibi nunciatum Imperator atrociter accepit, quafi ea non mediocris aliqua cenfura, fed vera & fuprema excommunicatio fuiffet Regii Clerici. Ac ftatim fufpicatus id factum confcio & cooperan. te Patriarcha, graviffime ofenfus eft, con- C αγγελθέν ἀλλ ̓ ἀφορισμὸς ἄντικρυς τὸ βα temni fe ratus; ira communiter in univerfum Edit. Rom. Ecclefiafticum ordinem exardefcente vehementi, unde in clamores erumpebat vociferans: Nempe hoc Patriarcha fie voluit confentanee ad prius in nos contumeliofiffime gefta, ut nullam occafionem prætermitterer vilipendende contemptu extremo conculcanda Imperatorie Majefatis, Regia ctiam Imperiali facris prob. benda, interdicoque fupponenda, Hoc dicebat quoniam intra Imperatorium Palatium forte repertus eft Sacerdos ille quando ei Miffi a Chartophylace fententiam Sufpenfionis intimarunt. Totus porro defixus in cogitatione vindicta Patriarcham tunc quidem ipfum recta in propria ulcifci perfona modum aftute commentus eft non valens pag. 151. eam penam ab fui contemptore repetendi, D cium tunc Præfectum Urbi, qui a fe juberet, 2 σιλικό Κληρικό. και εθὺς, συνεπενόει γὰρ Ο τὸν Πατριάρχων ὡς δῆθεν συμπράξαντα ὑβριοπαθῶν διον οἷον ὡς ὑπεροπτικῶς ἔχον τος, θυμῷ ἱ κάτοχος · καὶ ὀργὴ τώ κατὰ εξω τῆς Ἐκκλησίας κοινὴ καὶ ὡς ὁ Παξι άρχης, κεκραγώὼς ἐπῆγε, τεθέληκε διὰ ταῦτα τὸ τῆς Βασιλείας κράτος εξεθενεῖται, κ τὰ ἱερὰ ἀνάκτορα ἀφορίζεται. [ γὰρ καὶ τᾶτο λῆμ μα πρὸς τὸ παριςάμβρον, ὅτι ἐντὸς τῇ Ανακ τόρων ἔτυχεν ὁ Πρεσβύτερος, ὅτε οἱ το Χαρτο φύλακος πέμψαντος διεμίωύετο ἡ ἐπίχεσις. κ δὴ τὸν μὲν Πατριάρχω, εκ εἶχω ὅπως ἀμύνοι το· ἄλλον δὲ τρόπον βαθύτερον καὶ τόν καταφρο νήσαντα ἀμυνεῖθαι, εἰ νὶτὸν Πατριάρχω πλέοι διαιτο λυπήσειν, ἢ μὴ δόξειν ὡς ἀμυνεῖπαι καὶ πλέον δύναιτο πρενόει . κ) πέμψας διὰ ταχέ ων της Σεβαςοκράτορα Τορνικίῳ προσέταττον αυτῷ γὰρ τότε τὰ τῆς πόλεως ἐπετέτραπτο, και ταχαλῶν μὲν τὰς οἰκίας το τε Χαρτοφύλα κος, καὶ τοῦ μεγάλου Οικονόμου οὗτος δ ̓ ὦν ὁ Ξιφιλίνος Θεόδωρος ; ἐκριζοῦν δὲ τὰς ἀμπέλους Ο αυτές δεμίσους ὡς ἐκεῖ |