Abbildungen der Seite
PDF
EPUB

σε κλέψαντες ἐκ γῆς ξόανον ; οὐ θυήπολον « ἄνατος ὢν σὺ τῆσδ ̓ ἀπεμπολᾷς χθονός.” 2. Hic versus vulgo exstat post 25. νεως, σκάφος, et πίτυλον.

Verum ibi abundant

3. 4. Hoc distichon vulgo exstat post 34, in loco plane non

suo.

4. Vulgo ἐξηροῦμεν. Restuitur ἐξαρεῖν τιν : etenim syntaxis est λέγε τινὰ ἐξαρεῖν πίτυλον, ἐπτερωμένον ταρσῷ κατήρει, διὰ πρυμνησίων τε καὶ ἰθυντηρίας οἴακος εὐπρύμνου νεώς : ubi vice κελεύω, quod dicturus erat Thoas, subdit Nuncius λέγε.

6. Ita Scaliger. Vulgo φεύγουσιν.

7. Vulgo ἐπεὶ πρὸς ἀκτάς. Restituitur λέγ ̓ οὖν πρὸς—. Ita tandem intelligitur, repetito λέγε, qua ratione tristichon illud, de sede sua motum, in alium locum migret.

10. Ita Reisk. Vulgo θύουσα.

14. Ita Valck. in Not. Mss. Vulgo ὕποπτα μέν. At manifesto antitheticum aliquid postulatur. Fuit enim, cui res ea suspecta esset; fuit, cui non.

15. Vulgo "Ηρεσκε μέντοι σοῖσι προσπόλοις. At plane inepta est mentio προσπόλων. Etenim omnes erant πρόσπολοι, sed non omnes de re eadem consentiebant. Restituitur, quod confirmat ν. 25, τέλος δὲ πᾶσιν ἦν αὐτὸς λόγος.

16. Vulgo δὴ—πλέον. Sententia postulat μήπλέον.

18. Vulgo μαγεύουσ' ὡς. At φόνον νίζουσα intelligi nequit, omisso μάγοις.

29. Vulgo κοντοῖς δὲ πρώρας εἶχον. Hæc nemo intelligere potuit. At quisque rerum nauticarum peritus satis intelliget xovτοὺς δ' ἐπάρας εἶχ ̓ ὅδ'. Etenim nautæ remos erigere prius solent, quam eos in aquas demittunt. Cum hoc loco conferri debet Polymni iv. 6. p. 374, ἄλλοι μὲν ἀνέσπων τὰ πρυμνήσια, ἄλλοι δὲ ἀνεῖλκον τὰς ἀποβάθρας, ἄλλοι δὲ ἀγκύρας ἀνιμῶντο : neque omitti debet Eurip. Helen. 1550. Ὁ μὲν γὰς ἱστὸν, ὁ δὲ πλάτην καθί στατο Ταρσόν τε, κ. τ. λ.

31. Ita fere Joan. Pierson. in Not. Mss., qui reddidit demiserunt scalas usque ad mare, ut adscenderet hospita. Vulgo Πόντῳ δίδοντες τὴν ξένην. Musgravio debetur τῇ ξένη: quod pro suo venditat Blomfieldius in Mus. Crit. N. 11. p. 193.

33. Vulgo δ' ἀφειδήσαντες ὡς ἐσείδομεν. Ibi nequeo intelligere ἀφειδήσαντες. Sententia nexus postulat δέ, φηλήσαντ ̓ ἔτ ̓ οὐχ ὡς εἴδομεν. Hesych. Εφήλωσεν· ἠπάτησεν respicit ad Æschyl. Agam. 475 : exstat et φηλούμενοι in Eurip. Suppl. 243, ubi Markl. citat Lycophr. 785, et Apoll. Rh. 111. 982.

35, 36. Vulgo λόγω -- κλέπτοντες — καὶ θυήπολον. Αt λόγῳ

-

non satis est ad rem accommodatum. Mox xλéfavres lingua postulat.

37. Vulgo τίνες τίς ὢν τήνδ'. Iude efficitur ἄνατος ὢν σύ : ubi ù Marklando debetur. De avaros sæpe depravato vid. G. B. in Classical Journal, N. xiv. p. 376.

We cannot bring these annotations to a close without remarking that if future scholars hope to arrive at the truth respecting the remains of the Greek Drama, they must adopt a bolder style of criticism, than what has hitherto been acted upon. the necessity and utility of such boldness, numerous examples might still be given, particularly in the transposition of lines, balf lines, and ever single words; but the preceding specimens must for the present suffice.

EURIPIDIS PHOENISSE EMENDATÆ.

Sorosis fuit dictum memorabile, 'Α γηράσκω πολλὰ διδασκό LEVOS. Quod ex animo Editoris, si cujus alius, nunquam excidere debet, id mihi equidem ipsi sæpe reperi esse utilissimum, non oblivisci diebus novis inveterata peccata emendari posse. En luculentum satis exemplum. Ipse enim Euripidis Phœnissas decennio plus edidi; et una cum iis, qui sibi videntur esse non ex infima classe eruditorum, intellexi scenam illam nobilem, in qua fratres Thebani coram matre verbis digladiantur, esse librariorum incuria, parte aliqua, non optime habitam. Verum hodie factus oculatior intelligo, quantas inter tenebras olim versatus sim. Ne quis igitur in posterum queratur se in Phoenissis verba quidem Græca legere, nec tamen Euripide telligere posse, scenam omuem describere libet, quantum fieri potest, emendatissimam.

ΕΤ'. μῆτερ, οὐ λόγων ἀγὼν ἔτ ̓ ἀλλ ̓ ἀνάλωται χρόνος οὖν μέσῳ μάτην, περαίνει τ ̓ οὐδὲν ἡ προθυμία

οὐ γὰρ ἂν ξυμβαῖμεν ἄλλως, ἢ ἐπὶ τοῖσδ ̓ εἰρημένοις,

ὥστε νιν, σκῆπτρ ̓ οὐ κρατοῦντα, τόνδ' ἄνακτ' ἐᾷν χθονός. τῶν μακρῶν δ ̓ ἀπαλλαγεῖσα νουθετημάτων με ἔα· καὶ σὺ τῶνδ ̓ ἔξω κομίζου τειχέων, ἢ κατθανεῖ. ΠΟ. πρὸς τίνος ; τίς ὢν ἄτρωτος, ὅστις εἰς ἡμᾶς ξίφος φόνιον ἐμβάλῃ, τὸν αὐτὸν οὐκ ἀποίσεται μόρον ; ΕΤ. ἐγγὺς, οὐ πρόσω βεβηκότ ̓ εἰς χέρας λεύσσεις ἔμε ; VOL. XXIV.

Cl. Jl. NO. XLVII.

5

15

ΠΟ. εὖ σ ̓ ὁρῶ, δειλόν γ' ὁ πλοῦτος καὶ φιλόψυχον, κακόν.
ΕΤ. κατα σὺν πολλοῖς σύ γ' ἦλθες πρὸς τὸν οὐδὲν ἐς μάχην
ΠΟ. ἀσφαλῆς γὰρ—ΕΤ. ἦσθ ̓ ἀμείνων ἢ θρασὺς στρατηλάτης.
ΠΟ. κομπὸς εἶ· ΕΤ. σπονδαῖς πέποιθας, αἵ σε σώζουσιν θανεῖν.
ΠΟ. αἷς σὲ, δεύτερ ̓ οὐκ, ἀπαιτῶ σκῆπτρα καὶ μέρη χθονός.
ΕΤ. οὐκ ἀπαιτούμεσθ'· ἐγὼ γὰρ τὸν ἐμὸν οἰκήσω δόμον.
ΠΟ. του μέρους ἔχων—ΕΤ. τὸ πλεῖον, φήμ ̓ ἀπαλλάσσου δὲ γῆς.
ΠΟ. ὦ θεῶν βωμοὶ πατρῴων· ΕΤ. οὓς σὺ πορθήσων πάρει.
ΠΟ. κλύετ ̓ ἐμοῦ· ΕΤ. τίς ἂν κλύοι σοῦ πατρίδ ̓ ἐπεστρατευμένου ;
ΠΟ. καὶ θεῶν τῶν λευκοπώλων δώμαθ'· ΕΤ. ἃ στυγεῖς σύ γε.
ΠΟ. ἐξελαύνομαι γάρ. ΕΤ. ὅν γε καὶ κτενῶ πρός· ΠΟ. ὦ θεοὶ, 20
ἀδικίας γε σῆς
σῆς· ΕΤ. Μυκήναις, μὴ ἐνθάδ', ἀνακάλει θεούς.
ΠΟ. ἀνόσιος πέφηνας· ΕΤ. ἀλλ ̓ οὐ πατρίδος, ὡς σὺ, πολέμιος.
ΠΟ. ὅς μ' άμοιρον ἐξελαύνεις· ΕΤ. καὶ γὰρ ἦλθες ἔκ μ ̓ ἐλῶν.
ΠΟ. ὦ πάτερ, κλύεις ἃ πάσχω· ΕΤ. καὶ γὰρ οἷα δρᾷς, κλύει.
ΠΟ. καὶ σὺ μῆτερ ΕΤ. ποῦ θέμις σοὶ μητρὸς ὀνόμασαι κάρα; 25
ΠΟ, ὦ πόλις· ΕΤ. μολῶν ἐς ̓́Αργος, ἀνακάλει Λέρνης ὕδωρ.
ΠΟ. εἶμι μή μ' αἴνει· ΕΤ. σὲ δ' αἰνῶ μὴ ἕτερ ̓ ἡ ἔξιθι χθονός·
ΠΟ. ἔξιμεν πατέρα δ' ἐν ὄσσοις εἰσιδών—ΕΤ. οὐκ ἂν τύχοις.
ΠΟ. ἀλλὰ παρθένους ἀδελφάς. ΕΤ. οὐδὲ τάσδ' ὄψει σύγε.
ΠΟ. ὦ κασίγνηται· ΕΤ. τί ταύτας ἀνακαλεῖς ἔχθιστος ὤν ;
ΠΟ. μήτερ, ἀλλά μοι σὺ χαῖρε

30

ΙΟΚ. χαρτά γ' οὐ πάσχω, τέκνον. ΠΟ. οὐκέτ ̓ εἰμὶ παῖς σός ; ΙΟΚ. ἦ πόλλ ̓ ἀθλία σ ̓ ἔφυσ ̓ ἐγώ. ΠΟ. ὅτε γὰρ εἰς ἡμᾶς ὑβρίζει· ΕΤ. καὶ γὰρ ἀνθυβρίζομαι· ΠΟ. ποῦ πόδα στήσεις πρὸ πύργων; ΕΤ. ἐς τί μὲ ἱστορεῖς τάδε; ΕΤ. κἀμὲ τοῦδ ̓ ἔρως ἔχει. ΠΟ. ἀντιτάξομαι κτενῶν σε· ΙΟΚ. ὦ τάλαιν' ἐγὼ, τί δράσετ ̓, ὦ τέκν' ;

ΠΟ. καὶ ΕΤ.

ὡς τάχ

ΠΟ. καὶ ΕΤ.

ΙΟΚ. ἔα κάθαιμα τἄργ

αὐτὸ σημανεῖ

οὐ τοὐμὸν ἀργήσει ξίφος.

ΙΟΚ. οὐ πατρὸς φεύξεσθ' Εριννυς·
ἐῤῥέτω πρόπας δόμος.
ΠΟ. καὶ ΕΤ.
ΠΟ. τὴν δὲ θρέψασάν μ' ἐγὼ γῆν καὶ θεοὺς μαρτύρομαι,
οὐκ ἔχων, ἃ σκῆπτρ ̓ ἀπαιτῶν ἦλθον, ἐξελαύνομαι
δοῦλος ὡς, ἄτιμα πολλὰ κοὐ τὰ τοῦ πατρὸς λαβών.
καὶ σὺ, Φοῖβ ̓ ἀναξ ̓ Αγυιεῦ καὶ μέλαθρα χαίρετε,
ἥλικε, θ' οἱ μοί, θεῶν τε δεξίμηλ ̓ ἀνάκτορα·

οὐ γὰρ οἶδ', εἴ μοι προσειπεῖν αὖθις ἔσθ ̓ ὑμᾶς ποτέ.
ἐλπίδες δ ̓ οὔπω καθεύδουσ', αἷς πέποιθα σὺν θεοῖς,
τονδ' ἀποκτείνας, κρατήσειν τῆσδε Θηβαίας χθονός
καν τί σοι, πόλις, γένηται, μὴ μὲ, τόνδε δ' αἰτιῶ.

35

40

45

Annotationes.

1. Vulgo ἔστ' ἀγών, Grotius ἀγὼν ἔστ'· et sic MS. penes Ricardum Heberum. At Elmsl. ad Heracl. 722. H άyúv. 3. Vulgo Tois. At conditiones mox proferuntur,

4. Vulgo ὥστ ̓ ἐμὲ σκήπτρων κρατοῦντα τῆσδ' ἄνακτ ̓ εἶναι χθονός: At nimis tautologa sunt σκήπτρων κρατοῦντα et ἄνακτ ̓ εἶναι. Opportune igitur MSS. alii σκήπτρα, alii σκήπτρον. Inde erui σκῆπτρ ̓ οὐ. Μox bene sit MSto Harleiano exhibenti variam lectionem ávaσtival, utcunque pravam: inde enim patet ävxxr' είναι huc inferri e. v. 901. μήδ' ἂνακτ ̓ εἶναι. Reposui igitur τόνδ' ἄνακτ ̓ εἶναι: etsi τῆσδε stare poterat ; nisi ratio sana postulasset antithesin inter ea, quæ frater uterque esset facturus. Proba igitur est lectio Ὥστε νιν σκῆπτρ ̓ οὐ κρατοῦντα, τόνδ' ἄνακτ' ἐν χθονός : ubi τόνδε est δεικτικῶς dictum de Eteocle ipso.

8. Vulgo ἐμβαλών. Lingua postulat ἐμβάλῃ.

9. Ald. ἐγγὺς οὗ πρόσω βέβηκας· εἰς χεῖρας λεύσσεις ἐμάς. Αν MS. Paris. 2713. exhibet yp. eyyus où póow. Eteocles, dicto eyyus, ad fratrem propius accedit. Unde intelligi potest eis χέρας jungi debere cum βεβηκότα. De phrasi βῆναι ἐς χέρας vel Máxy vid. Valck. ad Theocrit. Adoniaz. p. 300. necnon Bergler. ad Aristoph. Pac. 315. Restitutis igitur ßeßnxót és χέρας manifesto legi debet Εὖ σ' ὁρῶ vice Εἰσορῶ. Ubi con

temtum notat illud Ev.

10. Cum MSS. plerisque exhibet et Paris. 2713. SEIVÓN: superscripto tamen λ a recentiori manu. Eustathium semel citat Porson; addere poterat eundem in 'Ix. E. p. 1195. deλov yap ὁ πλοῦτος.

AUTOS. Ad versus finem aliter quam vulgo distinxi. Jungi debet κακὸν cum Εὖ σ ̓ ὁρῶ.

11. Vulgo πολλοῖσιν. Ald. πολλοῖς. Ipse dedi πολλοῖς σύ y': ubi ou ye contemtum indicant.

12, 13. Hic quoque de novo verba disposui, quo melius perspiceretur certaminis vis. Mutavi igitur ἔστ' in ἦσθ' et πεποιθὼς in πέποιθας.

14. Vulgo xal oè deÚTEGÓν y' άяαIT. At falsum hoc. Nou ante regnum petierat Polynices. Reposui igitur deureg' oun. Paulo ante mutavi xal oè in als σé. Ita enim perspicitur tandem sententiarum, qui nullus est in vulgatis, nexus.

19. Vulgo of σTuyouolos. At scire non potuit Eteocles, utrum invisus, necne, Diis esset Polynices. Potuit quidem fratri vitio vertere odium ejus erga Deos ipsos patrios, quorum templa ab eo forent, Thebis expugnatis, diruenda. Reposui igitur à σTUYEïs σú ye. De o et a permutatis, vid. Porsou. Med. 44. De a producto ante or, cf. Med. 1293. SOTATE OTÉYNS.

20. Ald. ἐξελαυνόμεθα ἀπὸ πατρίδος· καὶ γὰρ ἦλθες ἐξελῶν, ἀδικίᾳ ye on, beoí: at anò omnes fere MSS. omittunt: mox plurimi Eλavvóμola: verum MS. Hunter. cum tribus aliis apud Pos

[ocr errors]

gonum ἐξελαύνομαι: dein cum Ald. MS. Paris. 2713. ἀδικία γε σῇ, ὦ θεοί : at alii MSS. omittunt vel ve vel σῇ vel w. Uuus Harleianus 6300. ἀδικία σή γ ̓, ὦ θεοί. His omnibus inter se collatis, erui ἀδικίας γε σῆς, ὦ θεοί. Quod ad syntaxin opportune Gregor. de Dial. Attic. $ 70. Αττικὸν καὶ τὸ λέγειν “ τοῦ θράσους” ἀντὶ τοῦ “ ὦ τοῦ θράσους,” καὶ “ τῆς ἀναιδείας” ἀντὶ τοῦ “ ὦ τῆς ἀναιδείας,” καὶ παρ' ̓Αριστοφάνει “ ὦ Ζεῦτῆς λεπτότητος τῶν φρενῶν.” Ibi Koën bene vindicat τοῦ θράσους Philostrato, quem alibi citat Gregorius, poteratque vindicare τῆς ἀναιδείας Gregorio όμωνύμῳ, quem sexies ad minimum citat Lexici scriptor. Theologi verba in T. 1. p. 249. D. Γράφειν σὺ τολμᾶς ; τῆς ἀναιδείας ὅση, refero accepta Valckenaero ad Phoen. 1378. qui tamen non intellexit ea esse emendanda in τῆς ἀναιδείας γε σῆς, propter illa Euripidea in Iph. Α. 327.ὦ θεοὶ, σῆς ἀναισχύντου φρενός! quæ ad amussim quadrant cum ὦ θεοὶ, ἀδικίας γε σῆς : ita enim voces eruta transponi propter metrum debent; transponi quoque debent voces καὶ γὰρ ἦλθες ἐξελῶν, propter linguam: iis etenim dictis subdere non potuit Polynices, θεοὶ, ἀδικίας γε σῆς; quæ verba melius conveniunt cum dicto fortiori ἵν γε καὶ κτενῶ πρός: ita enim legi debet illa versus particula, quæ vulgo claudit v. 23. ubi MSS. alii καὶ κτανῶ γε πρός: alii καὶ κτενῶ σὲ πρός : alii καὶ κατακτενεῖ πρός : alii καὶ κατακτενῶ γε πρός. Citat quidem Porson. καπιθωύξω γε πρὸς in Prom. 73. et καὶ πρός γ' εὐτυχεῖς in Heracl. 642. Sed et γε abest in Phoen. 891. νοσῶν τε καὶ πρὸς ἠτιμασμένος. Restituta tandem versus particula καὶ κτενῶ πρὸς in sedem suam, deletisque glossenatibus ἀπὸ πατρίδος, illico se produnt supplementa γὰρ ὄν γε: ubi γὰρ est manifesto necessarium ; ita enim ratio datur et precum, κλύετ ̓ ἐμοῦ, et odii, & στυγῶ. Postremo, transpositis vocibus καὶ γὰρ ἦλθες ἐξελῶν, liquido patet deesse pronomen, quod respondeat pronomini in verbis ὅς μ' ἄμοιρον ἐξελαύνεις. Dedi igitur ἔκ μ' ἐλῶν. Talis formula exemplum Matthiæ Gr. Græc. § 594. 2. citat Herod. 111. 36. ἀπὸ μὲν σεωϋτὸν ὤλεσας. Ipse adde Eurip. Suppl. 329, κατά με πέδον γας ἕλοι. (Ed. C. 1689. κατά με φόνιος Αΐδας ἕλοι. Acharn. 272. κατά σε χώσομεν. Vesp. 781. ἀνά τοι με πείθεις, et ex emendatione. Nub. 913. διά τοι σ' οὐδεὶς φοιτῶν ἐθέλει.

.

22. Vulgo πέφυκας. Atqui minime fuit e natura, verum e rebus gestis, ἀνόσιος Eteocles. Qua ratione πέφηνα et πέφυκα permutentur, vid. Porson. ad Οd. Ξ. 206.

25. Vulgo οὐ θεμιτόν σοι μητρὸς ὀνομάζειν κάρα. At inter Trochaicos anapæstus admitti nequit. Id primus ipse monui, facile, quicquid in hac parte mihi objectum sit ab Elmsleio in Edinburgh Rev. No χχχνιι. p. 91. dejecturus. Hic ὀνόμασαι dicitur eadem var. lect. qua MSS. alii ὠνόμαζεν, alii ὠνόμασσεν to Fhorn. 97. exhibent. Paulo ante που dedi vice ού. Vid. Porson. Orest. 799.

« ZurückWeiter »